2010. november 11., csütörtök

Továbbra is felhők, felhők...

Már harmadik napja esélytelen... Tegnap néhány percre kitisztult az ég, aztán újra ellepték az eget a hőn szeretett fátyolfelhők. Csak néha-néha bukkant ki egy-egy fényesebb csillag.

Talán nem is baj, mert mostanában elég sok a munka, így legalább nem fáj a szívem a kihagyott éjszakák miatt.

Más: a tegnapi hírek ismét megerősítettek korábbi állításomban. A parttalan viták mellett igazából csak tippelgetünk, hol is élünk, és ahol élünk, hogyan működik.

2010. november 8., hétfő

Kalibrációs képek

Megjött a várt melegfront, tiszta felhő minden. Ahogy leesett egy picit a hőmérséklet, befejeztem a sötétképek készítését.

Eleinte erre a Canon EOS Remote Shooter segédprogramját használtam. Erre azonban figyelni kell. Nézni az órát, nyomkodni az exponáló gombot. Sokat keresgéltem, mivel lehetne kiváltani.

Nem értem, nem egy bonyolult probléma, mégis alig van rá megoldás. Ami van, vagy fizetős, vagy nem működik. Végül a DSLR Remote Pro programnál kötöttem ki. Egyhuszadát használom ki a funkcióinak, azért meg 174$-t fizetni... Nem tudom, hogy mi lesz, ha lejár a trial period. Visszatérek az EOS Utility-re?!

2010. november 7., vasárnap

Fotózás, folytatás lett volna

Tegnap, kicsit későn de sikerült kiköltöznöm a távcsővel. Feltett szándékom volt, hogy a tegnapelőtti sikeres szériát folytatva készítek még az M31-ről legalább két 30 perces felvételt.

A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam vezetőcsillagot. Próbálkoztam a vezetőtávcső állítgatásával, de hiába. Kb. egy óra után feladtam. Átálltam a Fiastyúkra, végül is előző este is az hozta meg a szerencsémet. Meg is lett hamar a vezetőcsillag. Elkészült az első felvétel. Ámde a fotót ellenőrizve láttam, hogy sokkal rosszabb minőségű, mint az előző éjjeliek. Az eget vizsgálgatva rá kellett jönnöm, hogy az átlátszóság katasztrofális. A távcső felállításakori kb. 3/5-ös transparency kb. 1/5-ösre romlott. Valószínűleg emiatt nem találtam az M31 vezetőcsillagát sem.

Nem láttam értelmét további küzdésnek, a PHDGuiding is egyre elvesztette még a Fiastyúk vezetőcsillagát is. Fotót se lehetett normálisat készíteni, úgyhogy összepakoltam, és a fedett teraszon folytattam a kalibrációs képek (sötétképek) készítésével.

2010. november 6., szombat

Kollimálás

A hajnali eset kapcsán reggel az első dolgom a távcsőhöz vezetett. Újra egy gyors ellenőrzés, látható sérülés nincs.

Huhh.

Lássuk akkor a tükröket. Nem is olyan bonyolult ez a kollimálás!

Így utólag arra jöttem rá, hogy a segédtükörhöz nem is kellett volna hozzányúlni. Csak a főtükör mozdult el egy kicsit. De legalább gyakoroltam. A képeken majd meglátszik, milyen eredménnyel. Ma is derült az ég...

Az első igazi fotózás

Kicsit sűrű napom volt, ezért a korai sötétedés ellenére csak viszonylag későn, este nyolc óra körül tudtam kivinni a távcsövet. Úgy néz ki a kábelrengeteg és a sok járulékos felszerelés (a két fényképezőgép, laptop, koffer, satöbbi) miatt állandósulni fog a faház melletti placc. Kicsit több a fény a lakóházakból, viszont legalább van némi takarás az utcai fények elől. Éshát, nem kell olyan messze cipelni a kerti bútort. Sajnos észlelőasztalka, kisszék még nincs.
Szóval mire kiértem, az M31 (Androméda) már túlvolt a zeniten. De nem is az M31-el akartam elsősorban játszani, hanem egy kis technikai gyakorlatot akartam tartani autoguiding ügyben. Ehhez a körülmények ideálisak voltak. A talajközeli néhány tíz méteren gyenge párásodás mutatkozott, de a zeniten és kb. 40-45°-okon szikrázóan ragyogtak a csillagok. A Jóisten megszánt engem egy kis transparencyvel végre újhold idején is.

Időjárási adatok: 12->8°C, páratartalom 90%.
Megpróbálok egy becslést adni a körülményekre.
Seeing: 6/10, transparency: 3/5.
Hmg: 4,5->~6.

Először is összeszereltem a távcsövet. A csütörtökön elkészült vezetőgyűrűket felszereltem a fiahordó helyére, majd próbáltam beleapplikálni a távcsövet is. Sem a kihuzat, sem a harmatvédő nem fért át a vezetőgyűrűn. Ebből a szempontból kicsit szűk lett. Másrészt viszont legalább biztosan nem esik ki. Leszereltem a kihuzatot, és két percen belül a helyén volt a távcső. Webkamera a helyére. Újabb tíz perc után az összes tyúkbél a helyére került.

Annyira gyorsan pólusra álltam, hogy még a keresőtávcsövet is elfelejtettem párhuzamosítani. Gyors kétcsillagos GoTo kalibráció után készen álltam a guidingra.

Lássunk egy csillagot. Mivel a vezetőtávcsőn már fixáltam a fókuszt, azt vártam, hogy az égbolt bármely pontjára irányítva a csövet fogok találni csillagot. Na nem így lett. Negyed óra keresgélés után elbizonytalanodtam. Lehet, hogy mégis valami baj van a felszereléssel? Esetleg nem jók a webkamera beállításai?

Lássuk a Jupitert. Ráálltam. Jé, ott van. Nem alkalmas felvételre a webkamera, de tisztán látszik. Meg még a négy Galilei-holdlból három. Nem is lehet jobbra állítani.

Na, akkor lássuk a Fiastyúkot. Ott biztosan lesz vezetőcsillag. És lett is. Picit több türelem kell a vezetőcsillag megtalálásához. Ennyi.

Elindítottam az autoguidingot a PHDGuidinggal. A grafikon alapján tökéletesítettem, néhány paramétert állítgatva. Amikor úgy éreztem, hogy most már bátran próbálkozhatok fotózással is (kb. 20 perce tökéletesen ment az autoguiding), elővettem a 350d-t. Kellemetlen meglepetés, az elmúlt egy hónap alatt teljesen lemerült, az akku. meg sem mozdult. Nincs mese, akkor jöjjön a 450d. Nem olyan, nem olyan, akkor lesz tesztfotó.

A néhány fókuszkalibrációs képen kívül (általában 20"-es képeket használok) készült a Fiastyúkról 3 db 6 perces kép. Gyönyörűek. Ahhoz képest, hogy a 450d nincs szűrőtlenítve, nagyon sok minden látszik rajtuk. Sajnos még csak nyersek, szeretném azért minél hamarabb feldolgozni őket.

Záróakkordként még szerettem volna az Andromédát megörökíteni. Akartam készíteni róla három darab 30 perces felvételt. Ebből sajnos csak egy lett, mert jött egy-két fátyolfelhő. Kicsik voltak, de nem volt már türelmem megvárni, míg elmennek, már hajnali két óra volt.

Az összepakolás során ért egy kellemetlen meglepetés: a lábak összecsukásánál nem figyeltem eléggé a vezetőtávcső miatt megváltozott súlypontra, és sikerül felborítanom az egész felszerelést. Most, hogy végre összeállt az egész. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a földre dőlt, hanem a kerti bútor felé, és az megtartotta. Nagyjából.

Gyorsan ellenőriztem, nem tört össze semmi. De gyanítom, hogy hamarosan meg kell ismerkednem a kollimálás rejtelmeivel.

2010. november 4., csütörtök

Vezetőgyűrű pár!

Megvan, a kezemben van!

Már csak össze kell rakni... Utána meg derült, Hold nélküli esték kellenek. Sok.

Köszönet, Imre bácsi!