Immár két tácsövem volt. Egy játszós és egy félkomoly. A MYRA összeszerelésekor szembesültem azzal, hogyan is néz ki egy komolyabb mechanika. Milyen is egy keresőtávcső. A LUNA mechanikája (EQ1) egy gyenge vicc az EQ3-2-höz képest. A stabilitása, az apró trükkök (beépített vízszintmérő - bocs, libello -, csavarral finombeállítás északra, and so on) egy új dimenzióba helyezik az észlelést.
A keresőtávcső hihetetlenül jó minőségű (pedig ez a gyengébb: a 6x30-as). A párhuzamosítás pedig egy álom.
Persze az első tiszta éjszaka után jött pár nap felhősödés. Ahogy azt a távcsővásárlás kézikönyvében lehet is olvasni.
Ekkor határoztam el, hogy bénázásaimat megörökítem. Remélem, vicces lesz majd olvasgatni ezeket a bejegyzéseket, pakár évek múlva is. Úgy néz ki, ez az amatőrcsillagászkodás nem múló hóbort. Belekóstoltam, és enni szeretnék belőle. Sokat.
Keresgéltem a neten, van egy pár magyar nyelvű blog, de jóformán mindenki csak a sikerélményeit örökíti meg. Pedig ez a hobbi is rengeteg szívással jár. Főleg, ha valaki abszolút autodidakta módon űzi, mint például én. Én megörökítem az összes bénázást, mellényúlást, hibát. Ebben, egyelőre, ez a blog egyedülálló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése