2010. július 2., péntek

M57, megvagy végre

A tegnapelőtti M13-on felbuzdulva, újult erővel kezdtem keresni az állítólag olyan fényes Gyűrűs-ködöt (M57), hogy amatőrök is megtalálják. (Nekem ugye az elmúlt két hétben nem sikerült.)
Türelmetlen voltam, már akkor ott álltam a teleszkóp mellett, mikor még épphogy felhunyorogtak a legfényesebb csillagok. Gyors polárra állás után körülnéztem, mit is lehetne megkukkantani, amíg a Nap fénykoronája teljesen el nem tűnik nyugaton.

Múltkor a Cassiopeia mellett találtam egy nyílthalmazt, csak akkor nem tudtam azonosítani. Lássuk csak, mondom magamban. Pechem volt, most még csak meg sem találtam. De nicsak, ma sikerült egy méterrel arrébb tennem a távcsövet. Akkor a Perzeusz híres ikerhalmaza (NGC869 és NGC 884) talán most már belefér a fáktól. Belefért. Nem is volt nehéz megtalálni. Nagyon szép, és nagyon kiterjedt objektum. Miután kigyönyörködtük magunkat, pásztáztam kicsit a környékét, minden komolyabb remény nélkül. Nekem arra utcai lámpák, egy négyemeletes lakóház van, a Cassiopeia galaxisait esélytelen észlelni. Na, majd újhold idején, kint a pusztában!

Ha már ilyen "jól" megy a nyílthalmaz-észlelés, gondoltam megpróbálok egy kicsit nehezebbet, M81-M82 galaxisokat. Hát persze, hogy nincsenek sehol. M51, M101? Nincsenek. Várható volt, nem elég fekete ez az ég a galaxisoknak... A 32 mm-es nagylátószögűben egészen világoskék. Mit várok? Hagytam is a Nagymedvét, mert közben a Lant mind a "hat" csillaga láthatóvá vált szabad szemmel. Szépen elfújta a szél a korábbi fátyolfelhőket arról a környékről is.

Na, lássuk azt a Gyűrűs-ködöt!

Beállítottam a keresőben, és elkezdtem 46x-os nagyítással pásztázni a Lant bétája és gammája közötti területet. Találtam egy-két gyanús objektumot, de mikor ránagyítottam, mindig kiderült, hogy nem az, amit keresek. Adtam magamnak még egy esélyt. Még nagyobb nagyítással kezdtem el pásztázni, 60x-essel. Egyszer csak... Na, mi. Elcsesztem a fókuszt? Nem, mert a többi csillag szép pontszerű. Hajaj! Megvagy végre? Beállítottam pont középre, rádobtam a 150x-es nagyítást, és végre ott "virított" a Gyűrűs-köd!

Nézegettem egy darabig, aztán úgy döntöttem, azért csak kipróbálom az UHC szűrőt. Hát... Egyelőre csalódás volt. A csillagok elmosódnak tőle, a színek kicsit elmásznak, viszont a köd nem lett kontrasztosabb. De lehet, hogy továbbra is velem a baj és türelmetlen vagyok. (Most olvasom az Amatőrcsillagászok kézikönyvében, hogy mélyégészlelés előtt már napokkal tv, számítógép, napfény nuku. Este a villanyfényben is napszemüvegben. Az utcai világításról, holdról nem is beszélve...)

Még maradt egy kis időm a holdkelte előtt, ráálltam az M3-ra. Még el sem kezdtem igazán keresni, már balról a vállam mögül belevigyorgott az okulárba a vén sajtképű...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése