Ahogyan kezdődött I.

Az egész a júniusi újholdkor kezdődött.

Kitört a nyár, eltűntek a hónapokig fölöttünk tekergő anticiklonok a vastag felhőtakaróikkal. Ültünk kint a teraszon, egész napos munka után elfáradva. A Hold sehol, a Nap már rég lement, felhő egy darab sincs. Talán az első rövidnadrágos éjszakákat tapasztaltuk idén.

A kényelmes karosszékben elnyúlva óhatatlanul felfelé néz az ember. Így történt ez velem is. A különbség a korábbi alkalmakhoz képest az volt, hogy el is kezdtünk róla beszélgetni. Kiderült számomra, hogy az én szemem a feleségeméhez képest kutyafüle, alig látok egy-két csillagot, míg az Ő számára az egész égbolt tele van pöttyözve.

Gyuri barátom nagy madárbolond, tőle ihletet kapva pár napja már előkotortam a szekrény mélyéről a vadásztávcsövemet (most már tudom, hogy ez szakszóval binokulár - ez egyébként rá is van írva :), ezúttal is kéznél volt. Nosza, be is szaladtam érte, ki is vittem a teraszra. Azzal már jobb voltam, mint az asszony a beépített binokulárral :)

Nézegettem az eget, míg elfáradt a karom és annyira remegett, hogy már nem tudtam tartani. Akkor átadtam a távcsövet, pihentettem pár percig, majd valahogy visszaszereztem és újra az eget vizslattam.

Ekkor még nem volt semmi baj, az egész elmúlt volna nyom nélkül. De történt valami.
Annyira meleg volt, hogy úgy döntöttem, várok egy kicsit a lefekvéssel. Olvasáshoz villanyt nem lehetett kapcsolni a szúnyogok miatt, a plafont nem akartam nézni, kézenfekvőnek tűnt, hogy a szoba ablakából is az eget vallatom tovább. Ahogy nézegettem (itt könnyebb dolgom volt, mert meg tudtam támasztani a könyökömet), egyszer csak a látómezőben balról jobbra (kb. északról kb. délkeletnek) nagy sebességgel egy fényes "csillag" húzott el! A meglepetéstől felkiáltottam! (Kicsit röhejesnek tűnik, de azt mondtam, hogy UFO-t láttam :) Ez egyébként teljes mértékben megállja a helyét, hiszen repült és nem tudtam azonosítani :)

Szegény kis feleségem persze kipattant az ágyból (Ő bezzeg már elaludt - de erre felébredt!), kitépte a kezemből a távcsövet és izgatottam az eget kezdte el pásztázni. ("Hol? Hol?")
Azért nem vagyok teljesen hülye, próbáltam kitalálni mi a fene lehetett az a fényes pötty az égen, amit egy 7x50-es vadásztávcső megmutat, repülőnél jóval gyorsabban száguld át az égbolton, viszont nem húz csíkot, mint a hullócsillag. Arra jutottam, valószínűleg műhold. Najójó, de ENNYIRE gyors?!

Persze ezek után még órákig vizslattam az eget, de nem futottam össze még egyszer hasonló objektummal.

Ezután jött két-három nap, mikor az interneten elérhető összes forrásból próbáltam az összes tudást magamba szippantani, ami alapján ki lehetne következtetni mi az, amit látok. Merthogy másnap is láttam. Aztán mikor már majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy az ISS, akkor történt az, hogy egy pötty helyett már két pöttyöt láttam először szorosabban, majd egyre nagyobb távolságot tartva egymás után elhúzni. Ez volt a végső bizonyíték, józan paraszti ésszel ki lehet következtetni, hogy az ISS és egy Progress vagy az Atlantis szétkapcsolódását és távolodását láttam.

De ebben a két-három napban telepítettem egy Stellariumot, szatellit-modullal, bejártam műholdfigyelő site-ok százait. Igazából nekem hihetetlen volt, hogy egy "vacak" vadásztávcsővel ilyen megfigyeléseket lehet tenni.

Azt hiszem, ez volt az a fázis, amikor már nem volt visszaút. Ugyanis elkezdtem nézegetni a csillagászati teleszkópokat...