Méghogy nincsen semmi látnivaló teliholdas éjjeleken!
Nem pont csillagászati látnivaló, de azért nagyon szép. Az elmúlt három napban nem volt olyan éjjel, mikor a teliholdon kívül ne díszítette volna az eget néhány bájos fátyolfelhő. A Jupiter azért többnyire átlátszott rajtuk, más csillagot csak a lyukakban lehetett észlelni.
Nade a Hold...
Nem raktam ki a távcsövet, de nem is kell. Ez szabad szemmel az igazi. Ahogy a finom fátylakon átsugárzik a fénye... A felhők prizmaszerűen bontják a beeső fényt, és gyönyörű, szivárványos udvar rajzolódik ki a Hold körül... Vagy amikor a felhő szélén a foszlányok olyan éles kontúrral rajzolódnak ki, amit nappal sosem látni...
Ma megnézem a kis binokulárral is...
2010. augusztus 26., csütörtök
2010. augusztus 22., vasárnap
Elmentek a felhők, vakít a Hold
Tegnap éjjel végre derült ég volt. Nagyon fáradt voltam már egyéb időtöltéseim folytán, de azért nézegettem felfelé, hátha...
Hát nem. Gyakorlatilag semmit nem lehetett látni a tíz-tizenöt legfényesebb csillagon kívül, olyan erősen sütött a Hold. Kicsit arrébb a Jupiter fénylett, attól sem sok mindent lehetett látni. Fotózásról szó sem lehetett, végül a távcsövet sem vittem ki, maaradtam a szabadszemes nézelődésnél.
Ezt is feladtam hamar, igyekeztem inkább kialudni magam.
Hát nem. Gyakorlatilag semmit nem lehetett látni a tíz-tizenöt legfényesebb csillagon kívül, olyan erősen sütött a Hold. Kicsit arrébb a Jupiter fénylett, attól sem sok mindent lehetett látni. Fotózásról szó sem lehetett, végül a távcsövet sem vittem ki, maaradtam a szabadszemes nézelődésnél.
Ezt is feladtam hamar, igyekeztem inkább kialudni magam.
2010. augusztus 20., péntek
A műtét sikerült, a beteg meghalt...
Fájó szívvel tudatom, hogy a SynScan rendszerrel közös tápon osztozó 1 terás merevlemezem a tápkeresgélés/vásárlás közepette elhalálozott. Illetve az elektronikája. Mindegy. Végeredmény: 2 táp, egy SynScan. Megfordult az arány.
Sajnos ez a merevlemez adott otthont az eddigi összes mentésemnek, mindenféle cuccomnak. Fél év képei, videói vesztek oda. Próbálok hozzá elektronikát szerezni, hátha...
Sajnos ez a merevlemez adott otthont az eddigi összes mentésemnek, mindenféle cuccomnak. Fél év képei, videói vesztek oda. Próbálok hozzá elektronikát szerezni, hátha...
2010. augusztus 6., péntek
SynScan - előrehaladás
A tegnapi is csodálatosan derűs estének ígérkezett. Seeinget nem merek becsülni, maradjunk annyiban, hogy szikráztak a csillagok :)
Idejekorán elkezdtem a kitelepülést, amint felragyogtak a legfényesebb csillagok, már készen is álltam a polárra állásra. Tegnapelőtt elvileg nagyjából párhuzamos volt a pólustávcső az RA tengellyel, de azért a Polarist használva végeztem egy gyors ellenőrzést. Közük nem volt egymáshoz. A Polarist felhasználva próbáltam párhuzamosítani, több-kevesebb sikerrel. Mikor úgy éreztem, hogy ezen nem tudok javítani tovább, polárra álltam ,és elkezdtem a kalibrációt. A háromcsillagos beállítás elsőre sikerült. Nocsak.
Néhány objektumot megnéztem azért ellenőrzésképpen, aztán tekertem is fel a kamerát az adapterre. A negyedik képnél már "tökéletes" fókuszom volt, jobbat nem tudtam előállítani. És elkezdtem végre fotózni.
Naívan hosszú expozíciót engedtem neki helyből. Húzták is a csíkokat a csillagok.
Gyorsan átálltam az 55-60 másodperces expozíciókra. ISO 800-nál, nagyon szépen látszanak a ködök. Szemcsés, az igaz, de majd a GIMP "eltünteti".
Először az M57-ről, utána az NGC 7000-ről próbáltam. Hogy ne csak köd legyen, kattintottam párat az M56-ról és végül az M27-ről.
Készült jónéhány fotó, elkészültek a kalibrációs képek is. Éjfél körül északkeleten elkezdtek sűrűsödni a felhők, és elég erőteljesen villámlott. Villámgyorsan elpakoltam, nem akartam, hogy megázzon a cucc. Nem is lett volna értelme tovább próbálkozni, kezdett teljesen befátyolosodni az ég.
A mai időjárást tekintve, valószínűleg lesz elég időm IRIS-ezni.
Idejekorán elkezdtem a kitelepülést, amint felragyogtak a legfényesebb csillagok, már készen is álltam a polárra állásra. Tegnapelőtt elvileg nagyjából párhuzamos volt a pólustávcső az RA tengellyel, de azért a Polarist használva végeztem egy gyors ellenőrzést. Közük nem volt egymáshoz. A Polarist felhasználva próbáltam párhuzamosítani, több-kevesebb sikerrel. Mikor úgy éreztem, hogy ezen nem tudok javítani tovább, polárra álltam ,és elkezdtem a kalibrációt. A háromcsillagos beállítás elsőre sikerült. Nocsak.
Néhány objektumot megnéztem azért ellenőrzésképpen, aztán tekertem is fel a kamerát az adapterre. A negyedik képnél már "tökéletes" fókuszom volt, jobbat nem tudtam előállítani. És elkezdtem végre fotózni.
Naívan hosszú expozíciót engedtem neki helyből. Húzták is a csíkokat a csillagok.
Gyorsan átálltam az 55-60 másodperces expozíciókra. ISO 800-nál, nagyon szépen látszanak a ködök. Szemcsés, az igaz, de majd a GIMP "eltünteti".
Először az M57-ről, utána az NGC 7000-ről próbáltam. Hogy ne csak köd legyen, kattintottam párat az M56-ról és végül az M27-ről.
Készült jónéhány fotó, elkészültek a kalibrációs képek is. Éjfél körül északkeleten elkezdtek sűrűsödni a felhők, és elég erőteljesen villámlott. Villámgyorsan elpakoltam, nem akartam, hogy megázzon a cucc. Nem is lett volna értelme tovább próbálkozni, kezdett teljesen befátyolosodni az ég.
A mai időjárást tekintve, valószínűleg lesz elég időm IRIS-ezni.
2010. augusztus 5., csütörtök
CMOS érzékelő tisztítása
A tegnap este elkészített fotókon egy csúnya porszem rondította össze a képet. Én is kiszúrtam, de a feleségemnek kifejezetten nem tetszett. Nosza, tisztítás. Nem egy egyszerű dolog, mert nekem már nincs üveglap (szűrő) a CMOS előtt, szóval nagyon kell vigyázni.
Van nekem egy HAMA objektív-tisztító készletem. Azzal álltam neki. Az ecsetes kézipumpával csak fújtam, bár nem láttam a porszemet. Ennek ellenére az aknába pottyant szépen egy szál a pemzliből. Akk... életbe. Nanembaj, kipiszkáljuk. Ahogy próbálom kiszedni, még kettő szál beesett. Fel is ragadtak a CMOS-ra, a sztatikus elektromosság miatt.
Nagy nehezen sikerült kipiszkálni őket. Tanulság: az ecsetes pumpát szétszedni, csak a pumpa részt használni. A fene se gondolta volna egyébként, hogy ennyire szőröz egy OBJEKTÍV-TISZTÍTÓ. Nekem kb. alap volt, hogy abból maximum a korábban felvett porszemek eshetnek ki. Művelet előtt le is poroltam.
Igenám, de közben lett egy-két apró maszat (nagyon halvány) az érzékelőn. Hagyhattam volna, mert a flat-képekkel le lehet vonni az asztrofotókból, de maximalista vagyok. Kár volt.
Elővettem a tisztítófolyadékot, és néhány jó minőségű fülkagyló-tisztító pálcikát. Tisztítom, tisztítom, nagyon szép. Szárad. Mintha olajfolt lenne rajta. Ehh, azt a pár pici maszatot szépen elkentem az egész felületen. Újra. Ugyanaz az eredmény. Biztosan én csinálom rosszul, lássuk csak. Törlés közben forgatom a pálcikát. Javul. Vékonyabb lett a hártya. Közben készítek tesztképeket, a maszatokat markánsan kiadja.
Elhasználom a 20. pálcikát is, változatlan eredmény. Mi van, ha a tisztítófolyadék maszatol ilyen szépen?! Tiszta vízzel próbálkozok. Három pálcikát használtam el, hogy levakarjam a tisztítófolyadékot. Most a CMOS patyolattiszta. És az igénybevétel ellenére karcmentes.
Szóval VÍZ!
Van nekem egy HAMA objektív-tisztító készletem. Azzal álltam neki. Az ecsetes kézipumpával csak fújtam, bár nem láttam a porszemet. Ennek ellenére az aknába pottyant szépen egy szál a pemzliből. Akk... életbe. Nanembaj, kipiszkáljuk. Ahogy próbálom kiszedni, még kettő szál beesett. Fel is ragadtak a CMOS-ra, a sztatikus elektromosság miatt.
Nagy nehezen sikerült kipiszkálni őket. Tanulság: az ecsetes pumpát szétszedni, csak a pumpa részt használni. A fene se gondolta volna egyébként, hogy ennyire szőröz egy OBJEKTÍV-TISZTÍTÓ. Nekem kb. alap volt, hogy abból maximum a korábban felvett porszemek eshetnek ki. Művelet előtt le is poroltam.
Igenám, de közben lett egy-két apró maszat (nagyon halvány) az érzékelőn. Hagyhattam volna, mert a flat-képekkel le lehet vonni az asztrofotókból, de maximalista vagyok. Kár volt.
Elővettem a tisztítófolyadékot, és néhány jó minőségű fülkagyló-tisztító pálcikát. Tisztítom, tisztítom, nagyon szép. Szárad. Mintha olajfolt lenne rajta. Ehh, azt a pár pici maszatot szépen elkentem az egész felületen. Újra. Ugyanaz az eredmény. Biztosan én csinálom rosszul, lássuk csak. Törlés közben forgatom a pálcikát. Javul. Vékonyabb lett a hártya. Közben készítek tesztképeket, a maszatokat markánsan kiadja.
Elhasználom a 20. pálcikát is, változatlan eredmény. Mi van, ha a tisztítófolyadék maszatol ilyen szépen?! Tiszta vízzel próbálkozok. Három pálcikát használtam el, hogy levakarjam a tisztítófolyadékot. Most a CMOS patyolattiszta. És az igénybevétel ellenére karcmentes.
Szóval VÍZ!
Első SynScan élmények
Este tíz körül végre sikerült kitelepülni a kert végébe az új alapokra helyezett távcsővel.
Első nekifutásra keresőtávcső párhuzamosítása, pólustávcső párhuzamosítása. A keresőtávcsövet nem egy nagy eset párhuzamosítani, a pólustávcsövet viszont nem olyan egyszerű.
Ez után következett a pólusra állás. Mivel fotózni is akartam, próbáltam a lehető legpontosabban pólusra állni. Mikor úgy gondoltam, hogy már megfelel, bekapcsoltam a SynScant. Bekészítettem egy 10 mm-es okulárt és egy 2x Barlow-t. Mivel szeretnék fotózni, lássuk a háromcsillagos SynScan kalibrációt.
Arcturus, Vega, Deneb. Mindegyikhez kellett még egy kicsit igazgatni, de szépen beállítottam mind a hármat a látómező közepébe. Mikor meglett, leokéztam. Failure. Namégeccer. Arcturus, Vega, Altair. Failure. Hogymi? Pedig nagyon próbáltam...
Lássuk, milyen lehetőségeink vannak még... Kétcsillagos kalibráció. Arcturus, Vega. Successful. Na, ez is megvan. Nem az igazi, de lássuk, mire képes a GoTo.
Mondom neki M57. Felbúgtak a motorok (majdnem azt írtam, felbőgtek, de az azért...), gyors pozícionálás után (ugye a Vega volt az utolsó kalibrációs csillag) megálltak, csak halk, viszonylag mély röcörgés maradt. Az RA motor.Egy rövid sípolás a kézivezérlőből. Azt állítja, végzett. Belekukkantok egy 25 mm-es okulárral. Ott van a kis drága. Halvány, de megvan. Alig egy picit elcsúszva a látómező közepéről. Egyre jobban tetszik a dolog. M56! Felbúg a szerkezet, majd az előbbi szisztéma szerint csak a halk röcörgés marad. Nagyon jó az ég, azonnal látom a csodaszép nyílthalmazt. Na, lássuk, amit még nem sikerült megtalálnom (pedig látványos is, nem is kicsi, szóval eddig béna voltam). M27! És pár másodperc múlva ott virít a látómező közepén a Súlyzó-köd! Ez fantasztikus! Már most sikerült új dimenzióba kerülnöm, és hol van még a fotózás!
Dolgoztassuk meg a motorokat, égbolt másik fele, M3! Ez eltartott majd fél percig, de csont nélkül megtalálta. M81! Rááll, de fa mögött van már. Hajh, ha egy hónapja meglett volna... Akkor M101! Rááll, de szokás szerint nem látok semmit.
Gyorsan hívtam a feleségemet. Ahhoz képest, hogy műszaki dolgok iránt nem igazán lelkesedik, ez még neki is tetszett. Igaz, hogy először nem nagyon akarta meglátni a ködjeimet, de aztán lassan alkalmazkodott a szeme, és sikerült. Mondjuk előtte én is bementem a villanyfénybe. Hm. Lehet, hogy máe javult is a szemem egy kicsit? Inkább csak tudom, mit keresek.
Akkor készítsünk egy-két próbafotót. Hátha lesz belőle valami. GoTo M57! Mikor stabilan állt, óvatosan rátettem az adaptert, majd a 300d-t. Egy kicsit tökölődtem vele, így utólag túl óvatos voltam, viszont cserébe még két másik helyen is szétszedtem a kihuzatot, mint kellett volna :)
Először is fókuszálni kell. Az Amatőr csillagászok készikönyve szerint mikrométerekben lehet mérni a fókuszáltságot-defokuszáltságot. Nem nagyon hittem, hogy ez nekem menni fog. Szorítottam, hogy ne kelljen toldat, mifene, hanem találjam meg a fókuszt a kihuzat tartományán belül, aztán meglátjuk. Az első tíz fotó kuka, innentől fogva. Még szerencse, hogy már a digitális korban vagyunk. Szépen közelítettem a fókuszáltság felé. Aztán túlmentem rajta. Szóval egy kicsit vissza. Hopp, már a néhány másodperces expozíciókon is látszik a Gyűrűs-köd! És mekkora! Nem tudtam pontosan mekkora nagyítást lehet majd a géppel produkálni. Persze, számolgattam látómezőt, satöbbi, de a puding próbája ugye...
Miután sikerült nagyjából jól fókuszálni, nagy naívan rögtön eleresztettem egy négyperces fotót. Elkészülte után ellenőriztem a gép kijelzőjén. Elkeserítő volt, a csillagok elnyúltak, és kanyarodni látszottak rajta! Hát ez a "remek" pólusra állás és a kétcsillagos kalibráció eredménye lehet csak. Najó, van még idő, gyerünk akkor újra pólusra állás. Azt tudtam, hogy ott lehet a hiba, hogy a pólustávcső nem volt teljesen párhuzamos a tengellyel. Nem igazán számítottam ekkora nagyításra, nem gondoltam, hogy ennyit számít. Na lássuk!
Hát... Nem mondom, hogy olyan marha nagy sikereim voltak. Istennek nem akart párhuzamos lenni a tengely. Az RA tengelyt forgatva ment a Polaris, amerre látott. Nem igazán értettem, hogy mit kellene pontosan csinálni, innentől azt sem, mit rontok el. Azért sikerült valamiféle közelítő állapotot elérni. Úgy döntöttem, jó lesz, majd jó rövid expozíciókat vezetek, úgy néz ki elég érzékeny a fényképező. A lábamat már alig éreztem, úgy elzsibbadt a pólustávcső előtti guggolástól.
Akkor újra kalibrálás. Próbáljuk megint a háromcsillagost. Az Arturus már eltűnt a háztetők mögött, de az Altair könnyebb helyen van. Akkor legyen Vega, Altair, aztán amit még kínál. Hát harmadiknak a Synscan kínálta a Capellát, meg még egy északi csillagot (nem jut eszembe a neve, pedig megnéztem a térképen). Nekem ezek esélytelenek, még nagyon alacsonyan vannak, főleg a négyemeleteshez meg a diófához képest, ami északon van. Affene, hideg is van, késő is van, Arcturus sincs... Kétcsillagos? Akkor az elmúlt 45 percet minek töltöttem guggolva?! Lássuk, miből lehet az elején választani. Hopp, a Mizar. Tökéletesen látszik, és talán ehhez ad még két normális csillagot a rendszer. És adott! Vega és Deneb.
Gyors ellenőrzés után (néhány objektumot megkerestettem a SynScan-nel), már csavartam is be a fényképező adapterét. És rájöttem, hogy eddig sem kellett volna kitekerni, mert a 1,25"-ös okulár-foglalat a 2"-os szűkítőjének a belső menetére megy rá, az adapter pedig a külsőre. Elférnek egymás mellett. Fókuszálás. Kicsit gyorsabban ment, de közben akkut kellett cserélnem a gépben, mert már nem bírta szegény. Fókusz megvan. Fotó M57-ről! A kettes számú akkumulátor nem bírta már az első 10 perces expozíciót, lemerült közben. Hát ja, ez még a gyári. Már nem mai darab. Azt hiszem kell vennem még egy akkut...
Végeredmény:
- két lemerült akku;
- egy csomó vacak kép;
- sok-sok tapasztalat a SynScan-nel;
- sok-sok tapasztalat a fotofelszerelés és a távcső házasítása terén;
- megint láttam, hogy mit nem tudok (sokat!);
- soha többet nem állok pólusra a pólustávcső lehető legjobb párhuzamosítása nélkül!
Első nekifutásra keresőtávcső párhuzamosítása, pólustávcső párhuzamosítása. A keresőtávcsövet nem egy nagy eset párhuzamosítani, a pólustávcsövet viszont nem olyan egyszerű.
Ez után következett a pólusra állás. Mivel fotózni is akartam, próbáltam a lehető legpontosabban pólusra állni. Mikor úgy gondoltam, hogy már megfelel, bekapcsoltam a SynScant. Bekészítettem egy 10 mm-es okulárt és egy 2x Barlow-t. Mivel szeretnék fotózni, lássuk a háromcsillagos SynScan kalibrációt.
Arcturus, Vega, Deneb. Mindegyikhez kellett még egy kicsit igazgatni, de szépen beállítottam mind a hármat a látómező közepébe. Mikor meglett, leokéztam. Failure. Namégeccer. Arcturus, Vega, Altair. Failure. Hogymi? Pedig nagyon próbáltam...
Lássuk, milyen lehetőségeink vannak még... Kétcsillagos kalibráció. Arcturus, Vega. Successful. Na, ez is megvan. Nem az igazi, de lássuk, mire képes a GoTo.
Mondom neki M57. Felbúgtak a motorok (majdnem azt írtam, felbőgtek, de az azért...), gyors pozícionálás után (ugye a Vega volt az utolsó kalibrációs csillag) megálltak, csak halk, viszonylag mély röcörgés maradt. Az RA motor.Egy rövid sípolás a kézivezérlőből. Azt állítja, végzett. Belekukkantok egy 25 mm-es okulárral. Ott van a kis drága. Halvány, de megvan. Alig egy picit elcsúszva a látómező közepéről. Egyre jobban tetszik a dolog. M56! Felbúg a szerkezet, majd az előbbi szisztéma szerint csak a halk röcörgés marad. Nagyon jó az ég, azonnal látom a csodaszép nyílthalmazt. Na, lássuk, amit még nem sikerült megtalálnom (pedig látványos is, nem is kicsi, szóval eddig béna voltam). M27! És pár másodperc múlva ott virít a látómező közepén a Súlyzó-köd! Ez fantasztikus! Már most sikerült új dimenzióba kerülnöm, és hol van még a fotózás!
Dolgoztassuk meg a motorokat, égbolt másik fele, M3! Ez eltartott majd fél percig, de csont nélkül megtalálta. M81! Rááll, de fa mögött van már. Hajh, ha egy hónapja meglett volna... Akkor M101! Rááll, de szokás szerint nem látok semmit.
Gyorsan hívtam a feleségemet. Ahhoz képest, hogy műszaki dolgok iránt nem igazán lelkesedik, ez még neki is tetszett. Igaz, hogy először nem nagyon akarta meglátni a ködjeimet, de aztán lassan alkalmazkodott a szeme, és sikerült. Mondjuk előtte én is bementem a villanyfénybe. Hm. Lehet, hogy máe javult is a szemem egy kicsit? Inkább csak tudom, mit keresek.
Akkor készítsünk egy-két próbafotót. Hátha lesz belőle valami. GoTo M57! Mikor stabilan állt, óvatosan rátettem az adaptert, majd a 300d-t. Egy kicsit tökölődtem vele, így utólag túl óvatos voltam, viszont cserébe még két másik helyen is szétszedtem a kihuzatot, mint kellett volna :)
Először is fókuszálni kell. Az Amatőr csillagászok készikönyve szerint mikrométerekben lehet mérni a fókuszáltságot-defokuszáltságot. Nem nagyon hittem, hogy ez nekem menni fog. Szorítottam, hogy ne kelljen toldat, mifene, hanem találjam meg a fókuszt a kihuzat tartományán belül, aztán meglátjuk. Az első tíz fotó kuka, innentől fogva. Még szerencse, hogy már a digitális korban vagyunk. Szépen közelítettem a fókuszáltság felé. Aztán túlmentem rajta. Szóval egy kicsit vissza. Hopp, már a néhány másodperces expozíciókon is látszik a Gyűrűs-köd! És mekkora! Nem tudtam pontosan mekkora nagyítást lehet majd a géppel produkálni. Persze, számolgattam látómezőt, satöbbi, de a puding próbája ugye...
Miután sikerült nagyjából jól fókuszálni, nagy naívan rögtön eleresztettem egy négyperces fotót. Elkészülte után ellenőriztem a gép kijelzőjén. Elkeserítő volt, a csillagok elnyúltak, és kanyarodni látszottak rajta! Hát ez a "remek" pólusra állás és a kétcsillagos kalibráció eredménye lehet csak. Najó, van még idő, gyerünk akkor újra pólusra állás. Azt tudtam, hogy ott lehet a hiba, hogy a pólustávcső nem volt teljesen párhuzamos a tengellyel. Nem igazán számítottam ekkora nagyításra, nem gondoltam, hogy ennyit számít. Na lássuk!
Hát... Nem mondom, hogy olyan marha nagy sikereim voltak. Istennek nem akart párhuzamos lenni a tengely. Az RA tengelyt forgatva ment a Polaris, amerre látott. Nem igazán értettem, hogy mit kellene pontosan csinálni, innentől azt sem, mit rontok el. Azért sikerült valamiféle közelítő állapotot elérni. Úgy döntöttem, jó lesz, majd jó rövid expozíciókat vezetek, úgy néz ki elég érzékeny a fényképező. A lábamat már alig éreztem, úgy elzsibbadt a pólustávcső előtti guggolástól.
Akkor újra kalibrálás. Próbáljuk megint a háromcsillagost. Az Arturus már eltűnt a háztetők mögött, de az Altair könnyebb helyen van. Akkor legyen Vega, Altair, aztán amit még kínál. Hát harmadiknak a Synscan kínálta a Capellát, meg még egy északi csillagot (nem jut eszembe a neve, pedig megnéztem a térképen). Nekem ezek esélytelenek, még nagyon alacsonyan vannak, főleg a négyemeleteshez meg a diófához képest, ami északon van. Affene, hideg is van, késő is van, Arcturus sincs... Kétcsillagos? Akkor az elmúlt 45 percet minek töltöttem guggolva?! Lássuk, miből lehet az elején választani. Hopp, a Mizar. Tökéletesen látszik, és talán ehhez ad még két normális csillagot a rendszer. És adott! Vega és Deneb.
Gyors ellenőrzés után (néhány objektumot megkerestettem a SynScan-nel), már csavartam is be a fényképező adapterét. És rájöttem, hogy eddig sem kellett volna kitekerni, mert a 1,25"-ös okulár-foglalat a 2"-os szűkítőjének a belső menetére megy rá, az adapter pedig a külsőre. Elférnek egymás mellett. Fókuszálás. Kicsit gyorsabban ment, de közben akkut kellett cserélnem a gépben, mert már nem bírta szegény. Fókusz megvan. Fotó M57-ről! A kettes számú akkumulátor nem bírta már az első 10 perces expozíciót, lemerült közben. Hát ja, ez még a gyári. Már nem mai darab. Azt hiszem kell vennem még egy akkut...
Végeredmény:
- két lemerült akku;
- egy csomó vacak kép;
- sok-sok tapasztalat a SynScan-nel;
- sok-sok tapasztalat a fotofelszerelés és a távcső házasítása terén;
- megint láttam, hogy mit nem tudok (sokat!);
- soha többet nem állok pólusra a pólustávcső lehető legjobb párhuzamosítása nélkül!
Mechanika upgrade - összeszerelés
A SynScan GoTo összeszerelési útmutatója elég hiányos. Bosszantóan hiányos. Nagyvonalúan a kábelezéstől kezdődik. Pedig az érdekesebb a motorok felszerelése.
Egy darabig csak néztem, hogy is van ez. Annyira nem passzolt semmi sehova. Keresgéltem a neten, van-e valami leírás. Van, de az meg az óragépre vonatkozik, ami egy kicsit más rendszerű, mint a GoTo szervói. Maradt a logika.
Először is, el kell távolítani a finommozgató karokat.
Utána fel kell tenni a két kapott fogaskereket a csonkokra. A kisebbiket a RA tengelyre (ez az alsó csonk). Lehet vele és kell is kicsit sakkozni, oda lehet mérni az RA szervót, hogy hogyan adja ki magát. Az RA szervót, burkolat nélkül rögíteni kell a mechanikára, a leírásban található rögzítési ponton, az onnan előzetesen kicsavarozott csavarral. Figyelni kell közben a fogaskerekek illeszkedésére. Ezzel az RA szervó fent van, ha minden jól ment, akkor nincs feszültség, de a fogaskerekek pontosan illeszkednek. Rá kell szerelni a burkolatot, a DEC kábelt persze be kell kötni előbb.
A DEC fogaskereke értelemszerűen a nagyobbik. Ezt is fel kell tenni. A DEC szervó rögzítése az oldalán található fémlemezhez történik, a kitben kapott csavarral. Itt is kell egy kicsit sakkozni az illesztéssel, feszüléssel,de ez talán picit könnyebben megoldható.
És ezzel a motorok rögzítve vannak. Egy kicsit lehet, hogy egyszerőbb lett volna, ha a tubust leveszem, de nekem így is könnyen ment.
A leírás szerint be kell kábelezni és kész is.
Két fontos dolog:
1. A kitben nincs hálózati adapter, csak szivargyújtós. Feltúrtam az egész házat, mire sikerült egy 12V-s, 0,5A-s adaptert találnom. Minden szép és jó, csak a motorok meg sem makkannak. Kerestem egy másikat, 12V, 2A. Ezzel működik. A baj, hogy ez a használatban levő külső merevlemezem tápja. Az eladó szólt, hogy két amperes kell. Tettem egy kísérletet...
2. A tápot a SynScan motorvezérlő egységébe kell bedugni. A kézivezérlőbe nem. Nem kell megijedni, ha a SynScan kap áramot, a kézivezérlő is kap. Kézivezérlőbe csak akkor dugunk direktben tápot, ha pl. firmware frissítést kell végezni.
Ja és a +1 vicc: SkyWatcherék csak az acéllábas EQ3-ra gondoltak a motorvezérlő tartójának mellékelésekor. Az alu lábasak, mint én például le vannak sajnálva. A rögzítést könnyű megoldani, viszont a földelésre valamit ki kell találnom.
Ja és a +1 vicc: SkyWatcherék csak az acéllábas EQ3-ra gondoltak a motorvezérlő tartójának mellékelésekor. Az alu lábasak, mint én például le vannak sajnálva. A rögzítést könnyű megoldani, viszont a földelésre valamit ki kell találnom.
Röpke egy órám ment rá. Mivel szép derült volt az ég, már mentem is vele a kert végébe...
2010. augusztus 4., szerda
Mechanika upgrade
Jelentem, mától egy EQ3-2 SynScan GoTo mechanika boldog tulajdonosa vagyok!
Bár eredetileg egy SpringLoad szálkeresztes keresőtávcsövet akartam venni, de kiderült, hogy az kézi vezetésre egyáltalán nem alkalmas. Amici-prizmával nincs is szálkeresztes. Prizma nélkül pedig csak keresőtávcsőnek jó. Ha lenne Amici-prizmás, szálkeresztes, akkor is nagyon kicsi a nagyítása (9x-es) vezetéshez.
Szóval ez kiesett. Második körön egy olyan motoros vezérlés lett volna, amit később az autoguiderrel össze tudok kötni. Namármost. Az egyszerű motoros vezérlés lényegében egy egyszerű óragép. Amit autoguiderrel lehet még tovább fejleszteni, az a GoTo. Hosszas tépelődést (nem akartam ekkora beruházást most) és némi "alkudozást" követően végül megvettem az upgrade-kitet.
Összeszerelés folyamatban. Nem egyszerű...
Bár eredetileg egy SpringLoad szálkeresztes keresőtávcsövet akartam venni, de kiderült, hogy az kézi vezetésre egyáltalán nem alkalmas. Amici-prizmával nincs is szálkeresztes. Prizma nélkül pedig csak keresőtávcsőnek jó. Ha lenne Amici-prizmás, szálkeresztes, akkor is nagyon kicsi a nagyítása (9x-es) vezetéshez.
Szóval ez kiesett. Második körön egy olyan motoros vezérlés lett volna, amit később az autoguiderrel össze tudok kötni. Namármost. Az egyszerű motoros vezérlés lényegében egy egyszerű óragép. Amit autoguiderrel lehet még tovább fejleszteni, az a GoTo. Hosszas tépelődést (nem akartam ekkora beruházást most) és némi "alkudozást" követően végül megvettem az upgrade-kitet.
Összeszerelés folyamatban. Nem egyszerű...
Meteo-szünetjel
Hát így jár az, aki pórul.
Az elmúlt két szép, derült éjszaka után újra itt egy markáns hidegfront, a vele járó esővel, felhővel, miegymással. Én meg elpuskáztam az elmúlt két éjszakát a 300d miatt. Az első éjszaka az elnyúló szerelési procedúra miatt szállt el (hajnali egy után fejeztem be), a második... Hm nem is tudom. Próbáltam kalibrációs képeket készíteni az "új" géppel, de nem sikerült, mert az akku lemerült. Aztán már megint késő lett ahhoz, hogy kipakoljam a csövet, mert ugye 6-kor fel kell kelni. Ehhez képest éjfélig pásztáztam a Tejutat a kis binoklival. Szóval elszúrtam. Az első éjjel még volt Hold (már az utolsó negyedben), a második éljjel viszont olyan későn kelt fel, hogy nyugodtan tudtam volna akár fotózni is.
Szóval így jártam.
Az elmúlt két szép, derült éjszaka után újra itt egy markáns hidegfront, a vele járó esővel, felhővel, miegymással. Én meg elpuskáztam az elmúlt két éjszakát a 300d miatt. Az első éjszaka az elnyúló szerelési procedúra miatt szállt el (hajnali egy után fejeztem be), a második... Hm nem is tudom. Próbáltam kalibrációs képeket készíteni az "új" géppel, de nem sikerült, mert az akku lemerült. Aztán már megint késő lett ahhoz, hogy kipakoljam a csövet, mert ugye 6-kor fel kell kelni. Ehhez képest éjfélig pásztáztam a Tejutat a kis binoklival. Szóval elszúrtam. Az első éjjel még volt Hold (már az utolsó negyedben), a második éljjel viszont olyan későn kelt fel, hogy nyugodtan tudtam volna akár fotózni is.
Szóval így jártam.
2010. augusztus 2., hétfő
Canon 300d asztro modi - kész
Elkészült a nagy mű. Összeszedtem a bátorságomat, meg a csavarhúzóimat, és nekiálltam. No, nem mondom, hogy ezentúl csak ezzel szeretnék foglalkozni. Volt egy-két pillanat, amikor azt gondoltam, hogy na, drága mulatság volt. De végül sikerült.
Először is szabaddá tettem az íróasztal egy részét az operációhoz, majd az így kapott felületet szép fehér papírlapokkal terítettem le. Csak hogy semmi se vesszen el. Kirakodtam a kezem ügyébe a szerszámokat, eszközöket, melyekre előreláthatólag szükségem lesz.
A monitoron Gary Honis útmutatója, mit-merre-hogyan-meddig.
Az eleje nem bonyolult, ki kell csavarozni a burkolat csavarjait.Gyerünk!
Egészen addig nem volt probléma, míg a csatlakozók (USB, exponálózsinór) melleti (mint kiderült a leghosszabb) csavarhoz nem értem. Na, az eltörte két csavarhúzómat, és gyönyörűen kikopott, elmállott a közepe. Nem tudom mi baja lehetett, meg volt feszülve, vagy egyszerűen a fél évtizedes kosz rögzítette ilyen szépen. Lényeg, hogy már nem volt rajta vájat, viszont meg sem mozdult.
Azt hiszem ezen a ponton izzadtam le először egy kicsit. Node, mit lehet tenni egy ilyen nyavalyás csavarral? Kifúrni. Hoztam az akkus csavarhúzót és a fúrószárkészletet. A 2.5-ös szár pont jó lesz, hogy megszabaduljak a csavar fejétől, gondoltam, és neki is álltam. Elég elrettentő lehetett kívülről nézve, ahogy új szerzeményemet a szerelés első fázisában egy bazi nagy akkus fúróval oldalbafúrom. Mintegy két órán keresztül. Szerencsére senki sem látott.
Nagy nehezen végre sikerült megszabadulnom a csavar fejétől, a fekete takarólaptól és kis idő elteltével a csavar szárától is. A fekete műanyag azért károsodott egy picit, no nem a fúrótól, kénytelen voltam szikével kicsit körbefaragni a fejet, mert nem lehetett hozzáférni. Szerencsére nem vészes. Mondhatni olyasmi, amit az átkosban az Africana (meg még pár másik csoki) csomagolásán belül található felirat demonstrál. Azért az élvezeti értékét nem rontja :)
Nos, eltelt több mint két óra, és még csak a burkolat néhány csavarjától sikerült megszabadulni. A step-by-step howto második oldalán tartok. A 12-ből. Mindjárt sötét. Én ennyi időt szántam az egészre. Ehh, most már mindegy, haladjunk. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor a "képes beszámoló" csak "beszámolóvá" lényegült át.
Levettem a burkolatot. Itt kezdtem megtanulni, hogy óvatosan, de határozottan kell bánni a géppel. Kikötöttem a hátlap csatlakozóit. A hátsó fémlemez eltávolításához megkerestem a forrasztópákámat. Valahogy ez kimaradt a felkészülésből.
Na, most jön a neheze. Az alaplap. Sok-sok hártyavékonyságú szalagkábel, és pár eldugott csavar, valamint az érzékeny kábelek és IC-k között némi forrasztás, megint.
Lássuk először a kábeleket. És elmentem fogpiszkálókért. Gary írta, hogy az kell, de gondoltam megoldom máshogy. Hát nem igazán lehet. Sőt. Így utólag azt mondom, hogy az egész Canont két csavarhúzóval, egy pákával és három fogpiszkálóval rakják össze a gyárban.
A kábeleket kikötöttem, az eldugott csavart is sikerült eltávolítanom.
Ezután következik a fényképezőgép alaplapjának eltávolítása. Sokat tököltem vele, túl óvatos voltam megint. Pedig Gary írja, hogy határozottan (, de óvatosan) jobbra kell húzni egy kicsit, hogy ki lehessen billenteni. Az alaplapra van kötve egy szélesebb (ez a CMOS egyik szalagkábele, mint később kiderült) és egy keskenyebb szalagkábel (erre a tippem: zármechanika). Ezeket is kikötöttem. Már csak a CMOS tartólemezét kell eltávolítani.
Meglepően egyszerű volt. Persze, mert már lerobbantottam róla a fél gépet. Szóval kicsavaroztam az előírt öt csavart, és már le is tudtam emelni a CMOS-t. Gép félretesz, az elkövetkezendő szakaszban csak a CMOS-sal foglalkozok, illetve a szűrőjével. Gary szerint most jön a legkritikusabb rész. Bármit elrontok (leginkább, ha megsérül az érzékelő, vagy valamelyik csatlakozó), kész, vége, nincs tovább. Ki is mentem sétálni egy tíz percet, kézremegést csökkenteni. Gary szerint eddig volt a könnyű része, én meg már vagy kétszer frászt kaptam. Úristen, akkor ez milyen lesz.
És meglepően könnyen ment. Igaz, hogy a két oldalas ragacs elszakadt (elvágtam), de ki érdekel, funkciója továbbá csak annyi, hogy a keretet tartsa. Kb. negyedóra alatt végeztem a szűrő eltávolításával, és a szűrőkeret visszaszerelésével a CMOS lemezére. Nagyon vigyáztam, hozzá ne érjek az érzékelőhöz. Meglepő módon sikerült nem hozzáérni, ez magamhoz képest világrekord.
Jöhet az összeszerelés!
Az érzékelő fémlemeze simán ment az öt csavarral. Végén határozottan meghúztam, nehogy lötyögjön használat közben. Megfigyeltem, hogy a csavarok már szorulnak, de a rögzített elem még mozog. Szóval továbbra is, óvatosan, de határozottan!
Jöhetett az alaplap! Na itt kezdődött újra a probléma. A keskenyebb még csak-csak ment, de a széles annyira fel volt kunkorodva, hogy alig sikerült becsúsztatnom a csatlakozóba. Olyan ötödikra azért ment. Bevetettem három fogpiszkálót, továbbá kézzel nyomtam össze a csatlakozót. Elégedetten szemléltem az eredményt, láttam mindegyik kábel a helyén, egy sincs kicsúszva.És amikor húztam ki az utolsó fogpiszkálót, a szélesebb szalagkábel behasadt, beszakadt! Hogy a fene...! Ez vezet egyenesen az érzékelőhöz... Mit mondjak, leizzadtam.
Megvizsgáltam a szakadást. Kb. 2 mm, és szerencsére hosszanti. Úgy néz ki, nem szakít meg áramkört. Lesz, ami lesz, gondolta, folytatom. Van ezért esély, hogy fog ez még működni.
A továbbiakban Gary útmutatása alapján szépen összeraktam a gépet, visszaforrasztottam a fémlemezeket, folyamatosan portalanítottam, ahol kellett, törölgettem.
És beraktam az akkumulátort. Lássuk, bekapcs.
Őrült kattogás, mintha egy tíz-tizenötös sorozatot lőttem volna vele, majd Err 99. Újra, ugyanaz. Menü van? Van! Kijelző működik, háttérvilágítás működik. Setup működik. Képet csinált? Nem... CF-kártyát olvassa? Igen, a régi képek megvannak. Az ugyan nem derült ki, hogy az érzékelő működik-e, viszont az látszik, hogy valamit rosszul raktam össze, amitől megvadult a mechanika.
Újabb kézremegés-csillapító tízperces séta következett, már elég késő volt, talán éjjel egy körül? Közben végiggondoltam, mi legyen. Aludni úgysem tudnék, amíg ilyen állapotban van a gép. Akkor? Nincs is kérdés...
Visszamentem, és immár emlékezetből szétszedtem az alaplapig a gépet és újra összeraktam. Csavarok, forrasztások, kábelek. Próba. Ugyanaz. Ajjaj.
Na, akkor megint. Most már az alaplapot is leszereltem, és az összerakásnál, mikor már csak a hátlap hiányzott, bedugtam az akkut. Próba. Hopp, most jó! Nem kelepel, nem csattog. Nade mivel nincs hátlap, nem látom, mit mond a gép. Gyorsan-gyorsan, rá az LCD-t, hátlapot, satöbbi. Bekapcs. LEMERÜLT EZ A DÖG! :D Gyorsan rátöltöttem tíz percet. Próba. MŰKÖDIK!
Készítettem pár képet vele, nincs hiba az érzékelő környékén. Tökéletes, pár apróságtól eltekintve.
1. A keresőbe a meglevő 2 porszem mellé bekerült még 3. Mondjuk én nem fogom a keresőt használni, tehát...
2. Az elfúrt csavar helyett kell szerezni egy újat. Szerencsére nem a mindent-összetartó-csavarról van szó, de szerintem az azért kell oda.
3. A végén a nagy kapkodásban az LCD elé is bekerült (és ottmaradt) pár porszem. Ez zavarhat, de nem lényeges.
4. A kis LCD háttévilágítása elment. Ez nem tudom, mitől van, igazából ez sem nagyon zavaró, ha portalanítom az LCD előtt a plexi-lapot, megnézem, hátha...
A végeredmény:
Először is szabaddá tettem az íróasztal egy részét az operációhoz, majd az így kapott felületet szép fehér papírlapokkal terítettem le. Csak hogy semmi se vesszen el. Kirakodtam a kezem ügyébe a szerszámokat, eszközöket, melyekre előreláthatólag szükségem lesz.
A monitoron Gary Honis útmutatója, mit-merre-hogyan-meddig.
Az eleje nem bonyolult, ki kell csavarozni a burkolat csavarjait.Gyerünk!
Egészen addig nem volt probléma, míg a csatlakozók (USB, exponálózsinór) melleti (mint kiderült a leghosszabb) csavarhoz nem értem. Na, az eltörte két csavarhúzómat, és gyönyörűen kikopott, elmállott a közepe. Nem tudom mi baja lehetett, meg volt feszülve, vagy egyszerűen a fél évtizedes kosz rögzítette ilyen szépen. Lényeg, hogy már nem volt rajta vájat, viszont meg sem mozdult.
Azt hiszem ezen a ponton izzadtam le először egy kicsit. Node, mit lehet tenni egy ilyen nyavalyás csavarral? Kifúrni. Hoztam az akkus csavarhúzót és a fúrószárkészletet. A 2.5-ös szár pont jó lesz, hogy megszabaduljak a csavar fejétől, gondoltam, és neki is álltam. Elég elrettentő lehetett kívülről nézve, ahogy új szerzeményemet a szerelés első fázisában egy bazi nagy akkus fúróval oldalbafúrom. Mintegy két órán keresztül. Szerencsére senki sem látott.
Nagy nehezen végre sikerült megszabadulnom a csavar fejétől, a fekete takarólaptól és kis idő elteltével a csavar szárától is. A fekete műanyag azért károsodott egy picit, no nem a fúrótól, kénytelen voltam szikével kicsit körbefaragni a fejet, mert nem lehetett hozzáférni. Szerencsére nem vészes. Mondhatni olyasmi, amit az átkosban az Africana (meg még pár másik csoki) csomagolásán belül található felirat demonstrál. Azért az élvezeti értékét nem rontja :)
Nos, eltelt több mint két óra, és még csak a burkolat néhány csavarjától sikerült megszabadulni. A step-by-step howto második oldalán tartok. A 12-ből. Mindjárt sötét. Én ennyi időt szántam az egészre. Ehh, most már mindegy, haladjunk. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor a "képes beszámoló" csak "beszámolóvá" lényegült át.
Levettem a burkolatot. Itt kezdtem megtanulni, hogy óvatosan, de határozottan kell bánni a géppel. Kikötöttem a hátlap csatlakozóit. A hátsó fémlemez eltávolításához megkerestem a forrasztópákámat. Valahogy ez kimaradt a felkészülésből.
Na, most jön a neheze. Az alaplap. Sok-sok hártyavékonyságú szalagkábel, és pár eldugott csavar, valamint az érzékeny kábelek és IC-k között némi forrasztás, megint.
Lássuk először a kábeleket. És elmentem fogpiszkálókért. Gary írta, hogy az kell, de gondoltam megoldom máshogy. Hát nem igazán lehet. Sőt. Így utólag azt mondom, hogy az egész Canont két csavarhúzóval, egy pákával és három fogpiszkálóval rakják össze a gyárban.
A kábeleket kikötöttem, az eldugott csavart is sikerült eltávolítanom.
Ezután következik a fényképezőgép alaplapjának eltávolítása. Sokat tököltem vele, túl óvatos voltam megint. Pedig Gary írja, hogy határozottan (, de óvatosan) jobbra kell húzni egy kicsit, hogy ki lehessen billenteni. Az alaplapra van kötve egy szélesebb (ez a CMOS egyik szalagkábele, mint később kiderült) és egy keskenyebb szalagkábel (erre a tippem: zármechanika). Ezeket is kikötöttem. Már csak a CMOS tartólemezét kell eltávolítani.
Meglepően egyszerű volt. Persze, mert már lerobbantottam róla a fél gépet. Szóval kicsavaroztam az előírt öt csavart, és már le is tudtam emelni a CMOS-t. Gép félretesz, az elkövetkezendő szakaszban csak a CMOS-sal foglalkozok, illetve a szűrőjével. Gary szerint most jön a legkritikusabb rész. Bármit elrontok (leginkább, ha megsérül az érzékelő, vagy valamelyik csatlakozó), kész, vége, nincs tovább. Ki is mentem sétálni egy tíz percet, kézremegést csökkenteni. Gary szerint eddig volt a könnyű része, én meg már vagy kétszer frászt kaptam. Úristen, akkor ez milyen lesz.
És meglepően könnyen ment. Igaz, hogy a két oldalas ragacs elszakadt (elvágtam), de ki érdekel, funkciója továbbá csak annyi, hogy a keretet tartsa. Kb. negyedóra alatt végeztem a szűrő eltávolításával, és a szűrőkeret visszaszerelésével a CMOS lemezére. Nagyon vigyáztam, hozzá ne érjek az érzékelőhöz. Meglepő módon sikerült nem hozzáérni, ez magamhoz képest világrekord.
Jöhet az összeszerelés!
Az érzékelő fémlemeze simán ment az öt csavarral. Végén határozottan meghúztam, nehogy lötyögjön használat közben. Megfigyeltem, hogy a csavarok már szorulnak, de a rögzített elem még mozog. Szóval továbbra is, óvatosan, de határozottan!
Jöhetett az alaplap! Na itt kezdődött újra a probléma. A keskenyebb még csak-csak ment, de a széles annyira fel volt kunkorodva, hogy alig sikerült becsúsztatnom a csatlakozóba. Olyan ötödikra azért ment. Bevetettem három fogpiszkálót, továbbá kézzel nyomtam össze a csatlakozót. Elégedetten szemléltem az eredményt, láttam mindegyik kábel a helyén, egy sincs kicsúszva.És amikor húztam ki az utolsó fogpiszkálót, a szélesebb szalagkábel behasadt, beszakadt! Hogy a fene...! Ez vezet egyenesen az érzékelőhöz... Mit mondjak, leizzadtam.
Megvizsgáltam a szakadást. Kb. 2 mm, és szerencsére hosszanti. Úgy néz ki, nem szakít meg áramkört. Lesz, ami lesz, gondolta, folytatom. Van ezért esély, hogy fog ez még működni.
A továbbiakban Gary útmutatása alapján szépen összeraktam a gépet, visszaforrasztottam a fémlemezeket, folyamatosan portalanítottam, ahol kellett, törölgettem.
És beraktam az akkumulátort. Lássuk, bekapcs.
Őrült kattogás, mintha egy tíz-tizenötös sorozatot lőttem volna vele, majd Err 99. Újra, ugyanaz. Menü van? Van! Kijelző működik, háttérvilágítás működik. Setup működik. Képet csinált? Nem... CF-kártyát olvassa? Igen, a régi képek megvannak. Az ugyan nem derült ki, hogy az érzékelő működik-e, viszont az látszik, hogy valamit rosszul raktam össze, amitől megvadult a mechanika.
Újabb kézremegés-csillapító tízperces séta következett, már elég késő volt, talán éjjel egy körül? Közben végiggondoltam, mi legyen. Aludni úgysem tudnék, amíg ilyen állapotban van a gép. Akkor? Nincs is kérdés...
Visszamentem, és immár emlékezetből szétszedtem az alaplapig a gépet és újra összeraktam. Csavarok, forrasztások, kábelek. Próba. Ugyanaz. Ajjaj.
Na, akkor megint. Most már az alaplapot is leszereltem, és az összerakásnál, mikor már csak a hátlap hiányzott, bedugtam az akkut. Próba. Hopp, most jó! Nem kelepel, nem csattog. Nade mivel nincs hátlap, nem látom, mit mond a gép. Gyorsan-gyorsan, rá az LCD-t, hátlapot, satöbbi. Bekapcs. LEMERÜLT EZ A DÖG! :D Gyorsan rátöltöttem tíz percet. Próba. MŰKÖDIK!
Készítettem pár képet vele, nincs hiba az érzékelő környékén. Tökéletes, pár apróságtól eltekintve.
1. A keresőbe a meglevő 2 porszem mellé bekerült még 3. Mondjuk én nem fogom a keresőt használni, tehát...
2. Az elfúrt csavar helyett kell szerezni egy újat. Szerencsére nem a mindent-összetartó-csavarról van szó, de szerintem az azért kell oda.
3. A végén a nagy kapkodásban az LCD elé is bekerült (és ottmaradt) pár porszem. Ez zavarhat, de nem lényeges.
4. A kis LCD háttévilágítása elment. Ez nem tudom, mitől van, igazából ez sem nagyon zavaró, ha portalanítom az LCD előtt a plexi-lapot, megnézem, hátha...
A végeredmény:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)