Úgy néz ki, minden együtt van a 300d módosításához, már csak egy kis bátorság és 3-4 óra szabadidő kellene.
Mégegyszer, miről is szól a módosítás: eltávolítom a friss, ropogós, ámde használtan, olcsón vásárolt Canon EOS 300d DSLR fényképezőgépemből a szűrőt. A szűrő a CMOS előtt helyezkedik el, igazából egy jó minőségű síküveg lap, néhány bevonattal. Ezen bevonatok szűkítik a CMOS érzékelési tartományát az emberi szem által látható tartományokba, a CMOS gyárilag "lefele" (infravörös) és "felfele" (ultraibolya) tartományok felé is sokkal érzékenyebb, mint szemünk. Viszont a mélyég objektumok jó része nem csak az általunk látható hullámhosszokon sugároz.
Ezzel a módosítással a gép "normál" fényképezésre nagyjából használhatatlanná válik. Még az új színegyensúlyt ki lehetne sakkozni (a gyári preset-ek innentől semmit nem érnek), de a megváltozott fókusztávolság miatt búcsút lehet mondani az autofókusz előnyeinek is. Összességében, nem érdemes már vele simán fotózgatni.
Cserébe az asztrofotózásnál nincs szükség autofókuszra, nincs is fotóobjektív (a távcső az objektív), a színegyensúly az utófeldolgozásnál kerül beállításra.
Van egy nagyon részletes leírás a módosítás elkövetéséhez, ennek alapján járok el. Illetve... Megpróbálom jól kisütni a vaku kondenzátorát addig is. A leírás nem mondja, viszont számtalan helyen olvasom, hogy mielőtt valaki bármit is turkálna a gépében, süsse ki a kondit, mert akár végérvényesen tönkrevághatja az egész gépet.
A szerelésről részletes, képekkel illusztrált beszámoló várható.
2010. július 30., péntek
2010. július 26., hétfő
Asztrofotózás, kellékek - beszerzés befagyasztva
Sajnos a mai napon közzétett negyedéves pénzügyi adatok (höhö) alapján az asztrofotózás kellékeinek beszerzését határozatlan ideig felfüggesztem. Egyelőre marad a fiahordós megoldás, gyakorlom a vezetést.
Nagyon szép panorámaképeket fogok így is készíteni, az biztos.
A szűrőtlenített 300d-vel is megpróbálom a panorámaképet, szerintem így is mutatnia kell a különbséget.
Nagyon szép panorámaképeket fogok így is készíteni, az biztos.
A szűrőtlenített 300d-vel is megpróbálom a panorámaképet, szerintem így is mutatnia kell a különbséget.
Meteo-szünetjel
Ráadásul sajnos a hosszabbak közül való. Gyakorlatilag 16-a óta egy darab nagyjából felhőtlen éjszaka volt, akkor kicsit nézegettem is a Holdat, mást nem is lehetett tőle, olyan fényes volt. Elhomályosított mindent.
Most meg itt lóg a fejünk felett ez a hidegfront, még egy pár napig szintén nem lehet észlelni semmit.
Utána, ha jól számolom telihold lesz, tehát sajnos egy darabig nincs nagyon értelme kimenni.
Most meg itt lóg a fejünk felett ez a hidegfront, még egy pár napig szintén nem lehet észlelni semmit.
Utána, ha jól számolom telihold lesz, tehát sajnos egy darabig nincs nagyon értelme kimenni.
2010. július 25., vasárnap
Kedves szomszéd
A második. Egy bunkó. Egy bunkó villanyszerelő.
Ezért aztán feltett egy olyan reflektort a hátsó terasza fölé, ami ha világít, nemhogy csillagászkodni lehetetlen, de meg lehet vakulni!
Ezért aztán feltett egy olyan reflektort a hátsó terasza fölé, ami ha világít, nemhogy csillagászkodni lehetetlen, de meg lehet vakulni!
2010. július 23., péntek
Asztrofotózás, kellékek
Megfogadva a neten számtalan helyen található és néhány személyesen, szóban elmondott tanácsot vásároltam egy használt Canon EOS 300d-t. Tényleg elég olcsón hozzá lehet jutni. Mégis inkább ezt kapom szét, szűrőtlenítem, mint a vadiúj 450d-t. Az elkövetkező borús napokon lesz mivel foglalatoskodni.
Objektív nincs hozzá, de nem is kell, hiszen a távcső lesz az objektív.
Beszerzési listára kerül egy T2 adapter és egy Canon bajonett, valamint egy SpringLoad 9x50-es keresőtávcső, egy motoros vezérlés az EQ3-2-höz. Továbbá a jótündér megszánhatna egy autoguider rendszerrel, ez már egy kicsit borsosabb, de ha komoly fotókat is akarok készíteni, nem lehet lespórolni.
Egyelőre a komolyabb mechanikát talán hagyjuk. Majd...
Objektív nincs hozzá, de nem is kell, hiszen a távcső lesz az objektív.
Beszerzési listára kerül egy T2 adapter és egy Canon bajonett, valamint egy SpringLoad 9x50-es keresőtávcső, egy motoros vezérlés az EQ3-2-höz. Továbbá a jótündér megszánhatna egy autoguider rendszerrel, ez már egy kicsit borsosabb, de ha komoly fotókat is akarok készíteni, nem lehet lespórolni.
Egyelőre a komolyabb mechanikát talán hagyjuk. Majd...
2010. július 19., hétfő
Asztrofotózás, folytatás
Hosszasan gyötörtük egymást az IRIS-szel, végül sikerült valamiféle eredményt produkálni.
A probléma ott kezdődött, hogy a készített 11 kép nem pontosan ugyanazzal a fókusszal készült. A harmadik kép után valószínűleg visszatettem az objektívvédő sapkát, amitől elállítódott az objektív. Így aztán két különböző képet kellene egymásra tennem. Ebből a második kör 8 db képét készítettem el eddig.
Munkaverziók:
És végül:
Tejút, keresőtávcsővel balról. Továbbá Vállfa-halmaz és egy hullócsillag (ha minden igaz).
2010. július 17., szombat
Asztrofotózás, folytatás, de még mindig az első lépések
Megvolt az első komolyabb asztrofotós észlelési éjszakám!
Kis családom korán nyugovóra tért, én pedig már korán kipakoltam a cuccot, legyen ideje hűlni. Mondjuk túl sokat nem kellett hűlnie, pokoli meleg volt az éjszaka is.
Fantasztikus volt az ég, nem végeztem szabadszemes határmagnitúdó-becslést, de amint a Hold eltűnt a horizont alatt felragyogott az összes csillag. A szomszédnál sem buliztak, nem égett a kerti lámpa, szóval a kert végéhez képest tényleg ideális volt.
Felkerestem egy-két gömbhalmazt, nyílthalmazt, immár viszonylag rutinosan. De a fényképező ki volt készítve, a flat és dark képeket betáraztam, a gépet megfelelően (sokkal jobban mint korábban) beállítottam. Igazából célpontot kerestem. Aztán "rájöttem", hogy egy 100-120x-os nagyításnál kiugró gömbhalmaz egy 10x-es optikának nem igazán pálya. Úgyhogy úgy döntöttem, maradok a Tejútnál.
Fel is szereltem a masinát a távcső tetejére, befújtam magam szúnyogriasztóval, és elkezdtem exponálgatni.
Először a fókuszt állítgattam be, pár másodperces expókkal, a Canon kijelzőjén ellenőrizve. Mikor ez megvolt, nekiálltam a tényleges munkának. Kerestem egy vezetőcsillagot, beraktam a legnagyobb nagyítású okulárt (kb. 210x-es) és elkezdtem a munkát.
Kicsit több, mint egy óra alatt elkészült 11 értékelhető kép, és néhány gyengébb. Ha repülő jött, inkább megszakítottam az expót, gondolván, talán a meglévő kép már értékelhető. Néhányszor szúnyogok tették tönkre. De összességében egész jók lettek.
Az expozíciós idők viszont még véletlenül sem hasonlítanak egymásra. A két és fél perctől a hét percig minden van. Ezen még kell egy kicsit dolgoznom. Vagy próbálok szerezni egy stoppert, ami csipog ha lejár. Vagy valami.
Végére már egészen bezsibbadtam, remegett a kezem a vezetésnél. Picit nézelődtem még, közben feljött a Jupiter! A Jupiter fantasztikus! Odébb kellett tennem a távcsövet, nem is volt póluson, csak nagyon nagyjából, de tudtam követni valamennyire. Nem csak a négy Galilei-holdat láttam, hanem még kettőt (szerintem). Amint tudok, megint rájuk nézek.
Mivel a távcsövet odébb tettem, így már láthatóvá vált az Androméda-galaxis is! Hatalmas! Én még nem láttam, mert a szokásos megfigyelőhelytől egy négyemeletes eltakarja.
Hamarosan jön a kép!
Kis családom korán nyugovóra tért, én pedig már korán kipakoltam a cuccot, legyen ideje hűlni. Mondjuk túl sokat nem kellett hűlnie, pokoli meleg volt az éjszaka is.
Fantasztikus volt az ég, nem végeztem szabadszemes határmagnitúdó-becslést, de amint a Hold eltűnt a horizont alatt felragyogott az összes csillag. A szomszédnál sem buliztak, nem égett a kerti lámpa, szóval a kert végéhez képest tényleg ideális volt.
Felkerestem egy-két gömbhalmazt, nyílthalmazt, immár viszonylag rutinosan. De a fényképező ki volt készítve, a flat és dark képeket betáraztam, a gépet megfelelően (sokkal jobban mint korábban) beállítottam. Igazából célpontot kerestem. Aztán "rájöttem", hogy egy 100-120x-os nagyításnál kiugró gömbhalmaz egy 10x-es optikának nem igazán pálya. Úgyhogy úgy döntöttem, maradok a Tejútnál.
Fel is szereltem a masinát a távcső tetejére, befújtam magam szúnyogriasztóval, és elkezdtem exponálgatni.
Először a fókuszt állítgattam be, pár másodperces expókkal, a Canon kijelzőjén ellenőrizve. Mikor ez megvolt, nekiálltam a tényleges munkának. Kerestem egy vezetőcsillagot, beraktam a legnagyobb nagyítású okulárt (kb. 210x-es) és elkezdtem a munkát.
Kicsit több, mint egy óra alatt elkészült 11 értékelhető kép, és néhány gyengébb. Ha repülő jött, inkább megszakítottam az expót, gondolván, talán a meglévő kép már értékelhető. Néhányszor szúnyogok tették tönkre. De összességében egész jók lettek.
Az expozíciós idők viszont még véletlenül sem hasonlítanak egymásra. A két és fél perctől a hét percig minden van. Ezen még kell egy kicsit dolgoznom. Vagy próbálok szerezni egy stoppert, ami csipog ha lejár. Vagy valami.
Végére már egészen bezsibbadtam, remegett a kezem a vezetésnél. Picit nézelődtem még, közben feljött a Jupiter! A Jupiter fantasztikus! Odébb kellett tennem a távcsövet, nem is volt póluson, csak nagyon nagyjából, de tudtam követni valamennyire. Nem csak a négy Galilei-holdat láttam, hanem még kettőt (szerintem). Amint tudok, megint rájuk nézek.
Mivel a távcsövet odébb tettem, így már láthatóvá vált az Androméda-galaxis is! Hatalmas! Én még nem láttam, mert a szokásos megfigyelőhelytől egy négyemeletes eltakarja.
Hamarosan jön a kép!
2010. július 16., péntek
Első asztrofotók
Ahogy ígértem, az első fotók. Én is látom, hogy rengeteg hiba van rajtuk, már tudom, hogy mit kellene máshogyan csinálnom. Átnéztem a fényképezőgép beállításait, és kicsit ésszerűsítettem a következő alkalomra. Például a beépített zajcsökkentést teljesen kikapcsoltam. Az érzékenységet viszont inkább feltolom ISO 1600-ra. A fehéregyensúly pedig semlegesre lett állítva. A vezetési időt megpróbálom minél hosszabbra kitolni.
Ugye látszik az elrontott színegyensúly? :)
Ez egy kicsit túl lett javítva...
És néhány apró regisztrációs hiba...
Szigorúan okulásképpen:
2010. július 15., csütörtök
Meteo-szünetjel
Ahogy várható volt a ma délutáni fátyol és egyébfelhős ég után, a láthatóság most is nagyon gyenge, csak a legfényesebb csillagok láthatók. A légkör a pára és a porszemcsék szennyezése miatt szép narancssárgás a közvilágítástól. Esélytelen.
2010. július 14., szerda
Asztrofotózás, első lépések
Újdonsült távirányítómmal és karácsonyra kapott Canon EOS 450D fotómasinámmal este kivonultam a kert végébe. Az előkészületek során addigra feltelepült a gépemre az IRIS, valamint a tarsolyban ott volt 2-3 kezelési útmutató.
Meg kellett tanulnom mi az a flat-field, flat-light, flat-dark, master-dark és a cosmetic állomány. Hogy a készülő fotókat kalibrálni kell, átlagolni és még egy csomó mindent kell velük csinálni, hogy szépek legyenek. Azért nagy illúzióim nem voltak. Megfelelő felszerelés híján nem a távcsövön keresztül készültem fotózni, csak a fiahordóra (távcső tetejére) akartam biggyeszteni a Canont, amivel a saját objektívével akartam kattogtatni. Így igazán csak a Tejút lehetett logikus célpont.
Nem akarok nagyképűsködni, a tegnapi este célja az volt, hogy gyakoroljam a vezetést, és ha közben sikerül egy valamennyire értékelhető képet készíteni, az se baj.
Hát értékelhetőt sikerült, de csak olyan tekintetben, hogy lehet belőle tanulni. De kezdjük az elején.
Őrületesen meleg volt. Még estefelé elkészítettem a kalibrációs képekhez szükséges nyersanyagot. Próbálgattam a Canont a lehető legjobban beállítani (most már tudom, hogy nem igazán sikerült jól:). ISO 800-on elkészültek a dark.ok, ISO 100-on a flat-ek. Kitaláltam valami általam szupernek hitt színegyensúlyt.
Ahogy elkezdett sötétedni, kivittem a csövet. Mint kiderült, nem volt semmi jelentősége, mert alig változott valamit a hőmérséklet egész éjjel, talán ha pár fokot. Az első csillagokkal polárra álltam, és rátettem a fényképezőt a távcsőre.
Apropó, lehet, hogy csak én vagyok béna, de a fiahordó csavarral nekem nem sikerült tökéletesen megszorítani a gépet, szerintem túl könnyen elfordul.
Mikor végre teljesen besötétedett, elkezdtem kattogtatni. Az autofókusz nem tud mit kezdeni a csillagokkal, ezt onnan tudtam meg, hogy bekapcsolva maradt, és így a gép nem is exponált. Kikapcsoltam. Némi fókuszteszt után próbáltam 3 perces követett képeket készíteni a Hattyú kellős közepéről. A szúnyogok szokás szerint elég vérmesek voltak, szóval a követés kicsit rezgős lett :) A három percet sem tudtam tartani. Ehhez kellene egy csipogós stopper. Próbáltam hangosan (nem fennhangon:) 180-ig elszámolni, mikor megvolt leállítottam az expozíciót, 102 másodperc volt.Szóval gyakorolni kell ezt is. A kezdeti komoly rezgéseket az ellensúlyok egyre bátrabb áthelyezésével (azért egy 450D objektívvel nem egy könnyű darab) sikeresen csillapítottam. A szúnyogokat és a fátyolfelhőket nem sikerült. Éjfél körül ugyanis megjelentek, egyre többen és többen. Ezzel vége is lett a csillagászkodásnak.
Az elkészült képeket az IRIS-en átfuttatva aztán láthatóvá váltak a hibák. A fókuszálás nem volt tökéletes, a vezetés szintén. A tükröt mindig fel kell csapni, látható problémát okoz ha nem. A színegyensúllyal nem érdemes bohóckodni, semlegesre kell állítani. Ha nem kapcsolom ki a gépen a zajcsökkenést, akkor NAGYON hosszú egy kép elkészítése.
Az átlagolt képét azért felteszem, okulásképpen.
Meg kellett tanulnom mi az a flat-field, flat-light, flat-dark, master-dark és a cosmetic állomány. Hogy a készülő fotókat kalibrálni kell, átlagolni és még egy csomó mindent kell velük csinálni, hogy szépek legyenek. Azért nagy illúzióim nem voltak. Megfelelő felszerelés híján nem a távcsövön keresztül készültem fotózni, csak a fiahordóra (távcső tetejére) akartam biggyeszteni a Canont, amivel a saját objektívével akartam kattogtatni. Így igazán csak a Tejút lehetett logikus célpont.
Nem akarok nagyképűsködni, a tegnapi este célja az volt, hogy gyakoroljam a vezetést, és ha közben sikerül egy valamennyire értékelhető képet készíteni, az se baj.
Hát értékelhetőt sikerült, de csak olyan tekintetben, hogy lehet belőle tanulni. De kezdjük az elején.
Őrületesen meleg volt. Még estefelé elkészítettem a kalibrációs képekhez szükséges nyersanyagot. Próbálgattam a Canont a lehető legjobban beállítani (most már tudom, hogy nem igazán sikerült jól:). ISO 800-on elkészültek a dark.ok, ISO 100-on a flat-ek. Kitaláltam valami általam szupernek hitt színegyensúlyt.
Ahogy elkezdett sötétedni, kivittem a csövet. Mint kiderült, nem volt semmi jelentősége, mert alig változott valamit a hőmérséklet egész éjjel, talán ha pár fokot. Az első csillagokkal polárra álltam, és rátettem a fényképezőt a távcsőre.
Apropó, lehet, hogy csak én vagyok béna, de a fiahordó csavarral nekem nem sikerült tökéletesen megszorítani a gépet, szerintem túl könnyen elfordul.
Mikor végre teljesen besötétedett, elkezdtem kattogtatni. Az autofókusz nem tud mit kezdeni a csillagokkal, ezt onnan tudtam meg, hogy bekapcsolva maradt, és így a gép nem is exponált. Kikapcsoltam. Némi fókuszteszt után próbáltam 3 perces követett képeket készíteni a Hattyú kellős közepéről. A szúnyogok szokás szerint elég vérmesek voltak, szóval a követés kicsit rezgős lett :) A három percet sem tudtam tartani. Ehhez kellene egy csipogós stopper. Próbáltam hangosan (nem fennhangon:) 180-ig elszámolni, mikor megvolt leállítottam az expozíciót, 102 másodperc volt.Szóval gyakorolni kell ezt is. A kezdeti komoly rezgéseket az ellensúlyok egyre bátrabb áthelyezésével (azért egy 450D objektívvel nem egy könnyű darab) sikeresen csillapítottam. A szúnyogokat és a fátyolfelhőket nem sikerült. Éjfél körül ugyanis megjelentek, egyre többen és többen. Ezzel vége is lett a csillagászkodásnak.
Az elkészült képeket az IRIS-en átfuttatva aztán láthatóvá váltak a hibák. A fókuszálás nem volt tökéletes, a vezetés szintén. A tükröt mindig fel kell csapni, látható problémát okoz ha nem. A színegyensúllyal nem érdemes bohóckodni, semlegesre kell állítani. Ha nem kapcsolom ki a gépen a zajcsökkenést, akkor NAGYON hosszú egy kép elkészítése.
Az átlagolt képét azért felteszem, okulásképpen.
2010. július 13., kedd
Canon távirányító
Az oldalt található link alapján elkészült a távirányítóm a fotóapparáthoz.
Persze az enyém tunningolt. Nem érem ám be egy szem/orrcseppes dobozkával. Nem. Nekem ez a hengeres testű, szép, zöld Orbit-rágós dobozom van hozzá.
Najó, nem ettől tunning. A nagy dobás az az, hogy nem egy nyomógomb (vagy kettő) hozza működésbe a gépet, én inkább egy három állású kapcsolót tettem rá. Van a nyugalmi állapot, a fókusz és az expozíció. Gondolva arra, hogy az asztrofotózásnál sok-sok percig tartó expozíciós idők vannak. Ki a fene akar egy nyomógombot húsz percig nyomva tartani?
Nettó munkaidőben, forrasztással, mindennel együtt olyan 30 perc volt a megvalósítás (eltartott a művelet vagy két órát is, de csak azért, mert lelkesen teszteltem), kb. 1000 Ft (amiből kb.600-at nem is kellett volna kiadni: jack-dugó+kábel).
ÉS MŰKÖDIK!
Persze az enyém tunningolt. Nem érem ám be egy szem/orrcseppes dobozkával. Nem. Nekem ez a hengeres testű, szép, zöld Orbit-rágós dobozom van hozzá.
Najó, nem ettől tunning. A nagy dobás az az, hogy nem egy nyomógomb (vagy kettő) hozza működésbe a gépet, én inkább egy három állású kapcsolót tettem rá. Van a nyugalmi állapot, a fókusz és az expozíció. Gondolva arra, hogy az asztrofotózásnál sok-sok percig tartó expozíciós idők vannak. Ki a fene akar egy nyomógombot húsz percig nyomva tartani?
Nettó munkaidőben, forrasztással, mindennel együtt olyan 30 perc volt a megvalósítás (eltartott a művelet vagy két órát is, de csak azért, mert lelkesen teszteltem), kb. 1000 Ft (amiből kb.600-at nem is kellett volna kiadni: jack-dugó+kábel).
ÉS MŰKÖDIK!
2010. július 11., vasárnap
Az első kitelepülés
Azt kell, hogy mondjam, nagyon jó helyet találtunk.
A tágabb értelemben vett családban van egy "hobbikert" (röviden: "hobbi") nevezetű képződmény. Ez egy közeli falu szélén levő, közepesen karbantartott kis telek, zárható, ha nagyon akarom áram is van. Viszont nincs teleültetve (akié, annak mégsem ez a hobbija:). És nincs egy darab utcai lámpa, környező ház sem. Szóval ideális.
Sajnos elég későn érkeztünk, volt vagy háromnegyed kilenc, mire betolattam az autóval. Akkor meg, gyorsan laptop elő, indít, mobilnet rádug, bronzmeccs. Így utólag, kár is lett volna kihagyni. Amíg tartott a meccs, megvacsoráztunk, összerakosgattam a szétszedett távcsövet. Szünetben vízszintezés, polárra állás. Még meccs végére sem volt valami nagyon sötét, a nyugati égbolt még naptól fénylett. Nembaj, hajnalig maradunk, van időnk.
Végül besötétedett szépen. Elsőnek pár könnyű célpontot próbáltam becserkészni: M31, M92, M3. Aztán a Hattyút böngészgettem nyílt halmazok után kutatva. Mikor lecsengett a tűzijáték (merthogy volt ám az is pár kilométerre tőlünk), és eloszlott a füst, gondoltam megkeresem z M57-et mit mutat ilyen szép sötét égen. Nagyon hamar meg is találtam (egyébként a korábbiakat is), és zongorázni lehetett volna a különbséget. Gyorsan szóltam is a feleségemnek.
"Ennyi?" - kérdezte. - "Hát, szép-szép, de azért azt gondoltam, többet lehet belőle látni..."
Én is azt hittem régebben, csak én azóta rengeteget olvastam erről. Amit a Természet adott nekünk szemet, az a földi dolgok észleléséhez alkalmas. A hasznos dolgokat láttatja, a haszontalantól megvéd. A civilizáció "áldásos" hatásaként már ez sem él lassan. Lásd az én példámat.
De az ember készít magának mesterséges szemeket (pl. ez a távcső), amivel többet is láthat. A tervezett asztrofotózásról viszont még nem mertem neki nagyon mesélni.
Mire ezeken átrágódtunk, észak felől tömött sorokban felhők sorjáztak fölénk. Már van tapasztalatom a kis rohadékokkal, nevezetesen mire ráállok valamire, és ránagyítanék, valamelyik tuti bevetődik a távcső elé. Ráadásul elég komolynak látszott az utánpótlás, még egy eső is kinézett. Szóval, lassan (aztán az eget vizslatva, egyre jobban tartva az esőtől egyre gyorsabban) atomjaira robbantottam a felszerelést és bepakoltam az autóba.
Kicsit szomorkásan hazaindultunk, az asszony vigasztalgatott közben. Én meg feszt is lestem az eget, de tele volt bárányfelhővel.
Kicsit kiültünk még a teraszra, tanakodtam, ha elhúznak a felhők, kimenjek-e még a kert végébe. Nem mentek. Nem mentem. Feladtam. Már a hálószoba ablakát tártuk ki éjszakára, akkor látom egy felhő sincs az égen. Paff.
A tágabb értelemben vett családban van egy "hobbikert" (röviden: "hobbi") nevezetű képződmény. Ez egy közeli falu szélén levő, közepesen karbantartott kis telek, zárható, ha nagyon akarom áram is van. Viszont nincs teleültetve (akié, annak mégsem ez a hobbija:). És nincs egy darab utcai lámpa, környező ház sem. Szóval ideális.
Sajnos elég későn érkeztünk, volt vagy háromnegyed kilenc, mire betolattam az autóval. Akkor meg, gyorsan laptop elő, indít, mobilnet rádug, bronzmeccs. Így utólag, kár is lett volna kihagyni. Amíg tartott a meccs, megvacsoráztunk, összerakosgattam a szétszedett távcsövet. Szünetben vízszintezés, polárra állás. Még meccs végére sem volt valami nagyon sötét, a nyugati égbolt még naptól fénylett. Nembaj, hajnalig maradunk, van időnk.
Végül besötétedett szépen. Elsőnek pár könnyű célpontot próbáltam becserkészni: M31, M92, M3. Aztán a Hattyút böngészgettem nyílt halmazok után kutatva. Mikor lecsengett a tűzijáték (merthogy volt ám az is pár kilométerre tőlünk), és eloszlott a füst, gondoltam megkeresem z M57-et mit mutat ilyen szép sötét égen. Nagyon hamar meg is találtam (egyébként a korábbiakat is), és zongorázni lehetett volna a különbséget. Gyorsan szóltam is a feleségemnek.
"Ennyi?" - kérdezte. - "Hát, szép-szép, de azért azt gondoltam, többet lehet belőle látni..."
Én is azt hittem régebben, csak én azóta rengeteget olvastam erről. Amit a Természet adott nekünk szemet, az a földi dolgok észleléséhez alkalmas. A hasznos dolgokat láttatja, a haszontalantól megvéd. A civilizáció "áldásos" hatásaként már ez sem él lassan. Lásd az én példámat.
De az ember készít magának mesterséges szemeket (pl. ez a távcső), amivel többet is láthat. A tervezett asztrofotózásról viszont még nem mertem neki nagyon mesélni.
Mire ezeken átrágódtunk, észak felől tömött sorokban felhők sorjáztak fölénk. Már van tapasztalatom a kis rohadékokkal, nevezetesen mire ráállok valamire, és ránagyítanék, valamelyik tuti bevetődik a távcső elé. Ráadásul elég komolynak látszott az utánpótlás, még egy eső is kinézett. Szóval, lassan (aztán az eget vizslatva, egyre jobban tartva az esőtől egyre gyorsabban) atomjaira robbantottam a felszerelést és bepakoltam az autóba.
Kicsit szomorkásan hazaindultunk, az asszony vigasztalgatott közben. Én meg feszt is lestem az eget, de tele volt bárányfelhővel.
Kicsit kiültünk még a teraszra, tanakodtam, ha elhúznak a felhők, kimenjek-e még a kert végébe. Nem mentek. Nem mentem. Feladtam. Már a hálószoba ablakát tártuk ki éjszakára, akkor látom egy felhő sincs az égen. Paff.
2010. július 9., péntek
Nagy remények, csekély sikerek
Azt hiszem, a tegnapi éjszaka után leszögezhetem, sokat kell még tanulnom, tapasztalnom.
Először is csodálatos éjszaka volt az előző felhős napok után, a csillagok sziporkáztak. Felhő egy szál se, a Tejút szépen látszik az égen. Elég hideg volt, majdnem kevés volt a pulóver. És párás volt a levegő. Ebből lett a baj...
Sajnos kb. éjfélig nem igazán tudtam komoly dolgokkal (értsd: magammal:) foglalkozni, kicsit bemutatózni kellett. Nem bántam, csak a végeredmény ismeretében egy picit. Ugyanis mire végetért a bemutató, őrűletes mértékben kezdett lecsapódni a pára. Gyakorlatilag az M13-at tudtam megnézni, utána az összes okulár tiszta párás lett. A csőről már régóta folyt a víz (ez megszokott), de hogy 1 perc alatt a frissen kicsomagolt okulár ilyen szinten bepárásodjon...
Úgyhogy, keseregtem egy kicsit, aztán összecsomagoltam a két távcsövet, és bejöttem.
Beszerzési listára felkerült egy páramentesítő, az akkus hajszárító kb. duplájába kerül, és van aki szerint optikát és hajszárítót házasítani nem szabad.
A beszerzési listára felkerül egy binokulár is, ez a mostani, bármennyire is szeretem, belül is párás volt éjjel. Az pedig az álmoskönyvek szerint is a binokulár végét jelenti.
Először is csodálatos éjszaka volt az előző felhős napok után, a csillagok sziporkáztak. Felhő egy szál se, a Tejút szépen látszik az égen. Elég hideg volt, majdnem kevés volt a pulóver. És párás volt a levegő. Ebből lett a baj...
Sajnos kb. éjfélig nem igazán tudtam komoly dolgokkal (értsd: magammal:) foglalkozni, kicsit bemutatózni kellett. Nem bántam, csak a végeredmény ismeretében egy picit. Ugyanis mire végetért a bemutató, őrűletes mértékben kezdett lecsapódni a pára. Gyakorlatilag az M13-at tudtam megnézni, utána az összes okulár tiszta párás lett. A csőről már régóta folyt a víz (ez megszokott), de hogy 1 perc alatt a frissen kicsomagolt okulár ilyen szinten bepárásodjon...
Úgyhogy, keseregtem egy kicsit, aztán összecsomagoltam a két távcsövet, és bejöttem.
Beszerzési listára felkerült egy páramentesítő, az akkus hajszárító kb. duplájába kerül, és van aki szerint optikát és hajszárítót házasítani nem szabad.
A beszerzési listára felkerül egy binokulár is, ez a mostani, bármennyire is szeretem, belül is párás volt éjjel. Az pedig az álmoskönyvek szerint is a binokulár végét jelenti.
2010. július 5., hétfő
Meteo-szünetjel
Úgy látszik, ma éjjel megint nem lesz kegyes hozzánk a Jóisten. Hatalmas esőfelhők korcsolyáznak a látóhatár szélén, be-belógatva terjedelmes uszályaikat a fölöttünk feszülő égboltra. Nagy, sötét hasuk nem túl sok eséllyel kecsegtet a ma esti kitelepülésre. Szomorú.
Szúnyogok
Az elmúlt egy hétben volt szúnyogirtás. Kevesebb szúnyog nem lett, viszont most már hihetetlen agresszívak. Hiába bármilyen szúnyogriasztó, esznek. Két irányba is változok: először is nem minden csípésre ugrok, mint korábban, másodszor pedig egy csomószor akkor is úgy érzem, hogy csípnek, ha nem is. Elég durva azért a helyzet, rajokban támadnak, néha már majdnem elgondolkodok, hogy be kéne jönni, mert nem lehet kibírni.
Először egy olyan szúnyogriasztóval kezdtem, amit most már nem találok a boltokban. A neve jópofa: Kampec. Ez nagyon jól funkcionált, egyáltalán nem csíptek meg a dögök. Aztán kifogyott. Vettem Vape-t. Igazából csaliként működött. Kibírhatatlan volt. Aztán vettem Naturland szúnyogriasztót. Majdnem jó, de azért döngicsélnek a fülembe, öt-tízpercenként meg-megcsíp egy. A füstölős, lámpaolajos, ilyen-olyan szúnyogriasztó ugye kiesik. Megpróbálom valahogy kibírni.
Először egy olyan szúnyogriasztóval kezdtem, amit most már nem találok a boltokban. A neve jópofa: Kampec. Ez nagyon jól funkcionált, egyáltalán nem csíptek meg a dögök. Aztán kifogyott. Vettem Vape-t. Igazából csaliként működött. Kibírhatatlan volt. Aztán vettem Naturland szúnyogriasztót. Majdnem jó, de azért döngicsélnek a fülembe, öt-tízpercenként meg-megcsíp egy. A füstölős, lámpaolajos, ilyen-olyan szúnyogriasztó ugye kiesik. Megpróbálom valahogy kibírni.
Holdnaptár
Találtam egy egész jó Holdnaptárt, ki is tettem oldalt a linkek közé. Már nagyon várom az újholdat.
Meteo-szünetjel
Ahogy sejtettem, illetve a felhők alapján nagyjából előrejelezhető volt, nem tudtam kimenni tegnap éjjel. Az ég ugyan nagyjából (60%-osan) kitisztult éjfélre, de gyors reagálású fátyolfelhők álltak lesben északon. Amint pólusra állok beugranak a látómezőbe, bármerre is van az...
Máskor ilyenkor binoklival nézelődök még, amit lehet, de tegnap már ahhoz is fáradt voltam.
Máskor ilyenkor binoklival nézelődök még, amit lehet, de tegnap már ahhoz is fáradt voltam.
2010. július 4., vasárnap
M3 és M52
Este tíz körül kitisztult az ég, a meccsnek is vége lett, úgyhogy a szúnyoginvázióval dacolva kitelepültem a kert végébe. A Hold még sehol, lássuk az északkeleti égboltot!
Első célpontom az M52 volt, ezt nem is tudom, múltkor hogyan hagyhattam ki, ha már a Vállfa-halmaz és az M57 környékén kolbászoltam. Úgy látszik kezdek alakulni, mert nagyon rövid ideig kellett keresgélnem, pár perc alatt megvolt. Sajnos nekem arra elég fényes az ég, úgyhogy azon kívül, hogy megtaláltam sok pozitívumot nem tudok említeni. Ezen az égen csak paca. Ehh...
Déli irányba azonban egész jól nézett ki az égbolt, már régóta fáj a fogam a kezdőknek ajánlott M3-ra. Átállítottam a csövet, és a korábbi, órákig tartó sikertelen kísérletezéssel szemben percek alatt megtaláltam.
Ebből azért sokkal többet láttam, de végül visszaálltam a Hattyú csillagképre, remélve, hogy még holdkelte előtt találok valamit. A Hattyú nagyon gazdag csillagkép, szóval nem volt alaptalan a remény.
Sok-sok csillagot láttam, tényleg nagyon sűrű csillagkép, de végül nem volt semmi - számomra - értékelhető. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen majd' egy óráig kalandoztam a Hattyú csillagai között. Aztán megjelent pár fátyolfelhő, és jött a Hooold...
Azt hiszem holdas éjszakákra ki kell találnom valami mélyegektől független programot. Például el kellene mélyednem a kettős vagy többes rendszerek témakörében. A változókhoz még túl kezdő vagyok. Erre mondjuk bevethetném a kis távcsövet is.
Aztán ki kellene találni valamit a felhős éjszakákra is. Most például nyugaton szép fátyolfelhők díszítik a naplementét (gyönyörű!), keleten viszont sötét felhőktől nehéz az égbolt...
Első célpontom az M52 volt, ezt nem is tudom, múltkor hogyan hagyhattam ki, ha már a Vállfa-halmaz és az M57 környékén kolbászoltam. Úgy látszik kezdek alakulni, mert nagyon rövid ideig kellett keresgélnem, pár perc alatt megvolt. Sajnos nekem arra elég fényes az ég, úgyhogy azon kívül, hogy megtaláltam sok pozitívumot nem tudok említeni. Ezen az égen csak paca. Ehh...
Déli irányba azonban egész jól nézett ki az égbolt, már régóta fáj a fogam a kezdőknek ajánlott M3-ra. Átállítottam a csövet, és a korábbi, órákig tartó sikertelen kísérletezéssel szemben percek alatt megtaláltam.
Ebből azért sokkal többet láttam, de végül visszaálltam a Hattyú csillagképre, remélve, hogy még holdkelte előtt találok valamit. A Hattyú nagyon gazdag csillagkép, szóval nem volt alaptalan a remény.
Sok-sok csillagot láttam, tényleg nagyon sűrű csillagkép, de végül nem volt semmi - számomra - értékelhető. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen majd' egy óráig kalandoztam a Hattyú csillagai között. Aztán megjelent pár fátyolfelhő, és jött a Hooold...
Azt hiszem holdas éjszakákra ki kell találnom valami mélyegektől független programot. Például el kellene mélyednem a kettős vagy többes rendszerek témakörében. A változókhoz még túl kezdő vagyok. Erre mondjuk bevethetném a kis távcsövet is.
Aztán ki kellene találni valamit a felhős éjszakákra is. Most például nyugaton szép fátyolfelhők díszítik a naplementét (gyönyörű!), keleten viszont sötét felhőktől nehéz az égbolt...
2010. július 3., szombat
Szünetjel
Sajnos tegnap éjjel nem tudtam kimenni, mert mire Uruguay nagy nehezen elbírt Ghánával, felkelt a Hold. Este kinéztem a célpontokat ma éjszakára.
2010. július 2., péntek
M57, megvagy végre
A tegnapelőtti M13-on felbuzdulva, újult erővel kezdtem keresni az állítólag olyan fényes Gyűrűs-ködöt (M57), hogy amatőrök is megtalálják. (Nekem ugye az elmúlt két hétben nem sikerült.)
Türelmetlen voltam, már akkor ott álltam a teleszkóp mellett, mikor még épphogy felhunyorogtak a legfényesebb csillagok. Gyors polárra állás után körülnéztem, mit is lehetne megkukkantani, amíg a Nap fénykoronája teljesen el nem tűnik nyugaton.
Múltkor a Cassiopeia mellett találtam egy nyílthalmazt, csak akkor nem tudtam azonosítani. Lássuk csak, mondom magamban. Pechem volt, most még csak meg sem találtam. De nicsak, ma sikerült egy méterrel arrébb tennem a távcsövet. Akkor a Perzeusz híres ikerhalmaza (NGC869 és NGC 884) talán most már belefér a fáktól. Belefért. Nem is volt nehéz megtalálni. Nagyon szép, és nagyon kiterjedt objektum. Miután kigyönyörködtük magunkat, pásztáztam kicsit a környékét, minden komolyabb remény nélkül. Nekem arra utcai lámpák, egy négyemeletes lakóház van, a Cassiopeia galaxisait esélytelen észlelni. Na, majd újhold idején, kint a pusztában!
Ha már ilyen "jól" megy a nyílthalmaz-észlelés, gondoltam megpróbálok egy kicsit nehezebbet, M81-M82 galaxisokat. Hát persze, hogy nincsenek sehol. M51, M101? Nincsenek. Várható volt, nem elég fekete ez az ég a galaxisoknak... A 32 mm-es nagylátószögűben egészen világoskék. Mit várok? Hagytam is a Nagymedvét, mert közben a Lant mind a "hat" csillaga láthatóvá vált szabad szemmel. Szépen elfújta a szél a korábbi fátyolfelhőket arról a környékről is.
Na, lássuk azt a Gyűrűs-ködöt!
Beállítottam a keresőben, és elkezdtem 46x-os nagyítással pásztázni a Lant bétája és gammája közötti területet. Találtam egy-két gyanús objektumot, de mikor ránagyítottam, mindig kiderült, hogy nem az, amit keresek. Adtam magamnak még egy esélyt. Még nagyobb nagyítással kezdtem el pásztázni, 60x-essel. Egyszer csak... Na, mi. Elcsesztem a fókuszt? Nem, mert a többi csillag szép pontszerű. Hajaj! Megvagy végre? Beállítottam pont középre, rádobtam a 150x-es nagyítást, és végre ott "virított" a Gyűrűs-köd!
Nézegettem egy darabig, aztán úgy döntöttem, azért csak kipróbálom az UHC szűrőt. Hát... Egyelőre csalódás volt. A csillagok elmosódnak tőle, a színek kicsit elmásznak, viszont a köd nem lett kontrasztosabb. De lehet, hogy továbbra is velem a baj és türelmetlen vagyok. (Most olvasom az Amatőrcsillagászok kézikönyvében, hogy mélyégészlelés előtt már napokkal tv, számítógép, napfény nuku. Este a villanyfényben is napszemüvegben. Az utcai világításról, holdról nem is beszélve...)
Még maradt egy kis időm a holdkelte előtt, ráálltam az M3-ra. Még el sem kezdtem igazán keresni, már balról a vállam mögül belevigyorgott az okulárba a vén sajtképű...
Türelmetlen voltam, már akkor ott álltam a teleszkóp mellett, mikor még épphogy felhunyorogtak a legfényesebb csillagok. Gyors polárra állás után körülnéztem, mit is lehetne megkukkantani, amíg a Nap fénykoronája teljesen el nem tűnik nyugaton.
Múltkor a Cassiopeia mellett találtam egy nyílthalmazt, csak akkor nem tudtam azonosítani. Lássuk csak, mondom magamban. Pechem volt, most még csak meg sem találtam. De nicsak, ma sikerült egy méterrel arrébb tennem a távcsövet. Akkor a Perzeusz híres ikerhalmaza (NGC869 és NGC 884) talán most már belefér a fáktól. Belefért. Nem is volt nehéz megtalálni. Nagyon szép, és nagyon kiterjedt objektum. Miután kigyönyörködtük magunkat, pásztáztam kicsit a környékét, minden komolyabb remény nélkül. Nekem arra utcai lámpák, egy négyemeletes lakóház van, a Cassiopeia galaxisait esélytelen észlelni. Na, majd újhold idején, kint a pusztában!
Ha már ilyen "jól" megy a nyílthalmaz-észlelés, gondoltam megpróbálok egy kicsit nehezebbet, M81-M82 galaxisokat. Hát persze, hogy nincsenek sehol. M51, M101? Nincsenek. Várható volt, nem elég fekete ez az ég a galaxisoknak... A 32 mm-es nagylátószögűben egészen világoskék. Mit várok? Hagytam is a Nagymedvét, mert közben a Lant mind a "hat" csillaga láthatóvá vált szabad szemmel. Szépen elfújta a szél a korábbi fátyolfelhőket arról a környékről is.
Na, lássuk azt a Gyűrűs-ködöt!
Beállítottam a keresőben, és elkezdtem 46x-os nagyítással pásztázni a Lant bétája és gammája közötti területet. Találtam egy-két gyanús objektumot, de mikor ránagyítottam, mindig kiderült, hogy nem az, amit keresek. Adtam magamnak még egy esélyt. Még nagyobb nagyítással kezdtem el pásztázni, 60x-essel. Egyszer csak... Na, mi. Elcsesztem a fókuszt? Nem, mert a többi csillag szép pontszerű. Hajaj! Megvagy végre? Beállítottam pont középre, rádobtam a 150x-es nagyítást, és végre ott "virított" a Gyűrűs-köd!
Nézegettem egy darabig, aztán úgy döntöttem, azért csak kipróbálom az UHC szűrőt. Hát... Egyelőre csalódás volt. A csillagok elmosódnak tőle, a színek kicsit elmásznak, viszont a köd nem lett kontrasztosabb. De lehet, hogy továbbra is velem a baj és türelmetlen vagyok. (Most olvasom az Amatőrcsillagászok kézikönyvében, hogy mélyégészlelés előtt már napokkal tv, számítógép, napfény nuku. Este a villanyfényben is napszemüvegben. Az utcai világításról, holdról nem is beszélve...)
Még maradt egy kis időm a holdkelte előtt, ráálltam az M3-ra. Még el sem kezdtem igazán keresni, már balról a vállam mögül belevigyorgott az okulárba a vén sajtképű...
2010. július 1., csütörtök
M13 és a Vállfa-halmaz
Most, hogy későn kel a Hold, van kb. 1-1,5 óra normális vizsgálódásra.
Szokás szerint a Lantot kezdtem pásztázni, az M57-es Gyűrűs ködöt keresve. Egy picit minden csillagtérképen máshol van a kis piszok, viszont elég nagy nagyítás kell, hogy jól láthatóan köd jelleget öltsön.
Kb. 20 perc után feladtam. Úgy látszik nem elég sötét a városi égbolt egy ködnek...
Ahogy abbahagytam a keresést, felszikráztak a csillagok a Lant és a Hattyú között. Csak találomra a kereső-távcsővel pásztázgattam a vidéket. Nagyon szép, sok csillag van arra. (Majd utána kell néznem, mit érdemes ott keresni.) Aztán egyszer csak hopp! Mi ez. Ezt meg kell nézni a csőből is. Ráálltam, betoltam a 32 millis oklit... Húúúúú... Hát ez a Vállfa-halmaz! Nem volt a mai tervben. Igazából tervem sem nagyon volt, csak szerettem volna látni egy-két mélyeget.
Nagyon csinos kis asszociáció.
Miután kigyönyörködtük magunkat, arra gondoltam, ha már ilyen jó a légkör, amíg fel nem kel a Hold, nézzük meg az M13-as gömbhalmazt a Herkulesben. Lássuk csak, hol a Herkules. Pár fok híján a zeniten. Na nem baj, ilyenkor jó a reflektor, az alá/mellé nem kell befeküdni. Keresővel nagyjából ráállok ahol lennie kellene a térkép szerint. Ott nincs semmi. Hogy az a... Finoman pásztázok... Ehh... Városi égbolt, nátriumlámpák... Ki kell mennem a pusztába, ha mélyeget akarok látni, az már biztos... Hiába a jó távcső...
Aztán egyszer csak beúszik egy naaagy, homályos paca a látómezőbe! Te ki vagy? Bekerült a 2x Barlow, közben ellenőriztem a keresővel, ez az M13! A nagyobb nagyítással már nem annyira volt pacaszerű, szépen bomlottak ki a fényesebb csillagok. De lehet, hogy csak azért mert tovább néztem? Ezt még ellenőrizni kell... Nem volt időm ilyenekkel foglalkozni. Megvan az első komolyabb mélyegem! A kert végéből, a város kellős közepéből! Akkor mégsem impossible mission! Nem kell megvárni az újhold 3-4 éjszakáját! Ami aztán ha felhős, 25 nap szünetjel...
Nézegettem vagy 20-25 percet, próbálgattam többféle nagyítással (mindegyikkel szép volt, igaz mindegyikkel máshogyan :), aztán felkelt a Hold. Szépen összepakoltam, és lefekvés előtt még térképeket bogarásztam...
Az M13 így aztán nekem különösen gyönyörű, bár "csak" egy gömbhalmaz...
Szokás szerint a Lantot kezdtem pásztázni, az M57-es Gyűrűs ködöt keresve. Egy picit minden csillagtérképen máshol van a kis piszok, viszont elég nagy nagyítás kell, hogy jól láthatóan köd jelleget öltsön.
Kb. 20 perc után feladtam. Úgy látszik nem elég sötét a városi égbolt egy ködnek...
Ahogy abbahagytam a keresést, felszikráztak a csillagok a Lant és a Hattyú között. Csak találomra a kereső-távcsővel pásztázgattam a vidéket. Nagyon szép, sok csillag van arra. (Majd utána kell néznem, mit érdemes ott keresni.) Aztán egyszer csak hopp! Mi ez. Ezt meg kell nézni a csőből is. Ráálltam, betoltam a 32 millis oklit... Húúúúú... Hát ez a Vállfa-halmaz! Nem volt a mai tervben. Igazából tervem sem nagyon volt, csak szerettem volna látni egy-két mélyeget.
Nagyon csinos kis asszociáció.
Miután kigyönyörködtük magunkat, arra gondoltam, ha már ilyen jó a légkör, amíg fel nem kel a Hold, nézzük meg az M13-as gömbhalmazt a Herkulesben. Lássuk csak, hol a Herkules. Pár fok híján a zeniten. Na nem baj, ilyenkor jó a reflektor, az alá/mellé nem kell befeküdni. Keresővel nagyjából ráállok ahol lennie kellene a térkép szerint. Ott nincs semmi. Hogy az a... Finoman pásztázok... Ehh... Városi égbolt, nátriumlámpák... Ki kell mennem a pusztába, ha mélyeget akarok látni, az már biztos... Hiába a jó távcső...
Aztán egyszer csak beúszik egy naaagy, homályos paca a látómezőbe! Te ki vagy? Bekerült a 2x Barlow, közben ellenőriztem a keresővel, ez az M13! A nagyobb nagyítással már nem annyira volt pacaszerű, szépen bomlottak ki a fényesebb csillagok. De lehet, hogy csak azért mert tovább néztem? Ezt még ellenőrizni kell... Nem volt időm ilyenekkel foglalkozni. Megvan az első komolyabb mélyegem! A kert végéből, a város kellős közepéből! Akkor mégsem impossible mission! Nem kell megvárni az újhold 3-4 éjszakáját! Ami aztán ha felhős, 25 nap szünetjel...
Nézegettem vagy 20-25 percet, próbálgattam többféle nagyítással (mindegyikkel szép volt, igaz mindegyikkel máshogyan :), aztán felkelt a Hold. Szépen összepakoltam, és lefekvés előtt még térképeket bogarásztam...
Az M13 így aztán nekem különösen gyönyörű, bár "csak" egy gömbhalmaz...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)