Már harmadik napja esélytelen... Tegnap néhány percre kitisztult az ég, aztán újra ellepték az eget a hőn szeretett fátyolfelhők. Csak néha-néha bukkant ki egy-egy fényesebb csillag.
Talán nem is baj, mert mostanában elég sok a munka, így legalább nem fáj a szívem a kihagyott éjszakák miatt.
Más: a tegnapi hírek ismét megerősítettek korábbi állításomban. A parttalan viták mellett igazából csak tippelgetünk, hol is élünk, és ahol élünk, hogyan működik.
2010. november 11., csütörtök
2010. november 8., hétfő
Kalibrációs képek
Megjött a várt melegfront, tiszta felhő minden. Ahogy leesett egy picit a hőmérséklet, befejeztem a sötétképek készítését.
Eleinte erre a Canon EOS Remote Shooter segédprogramját használtam. Erre azonban figyelni kell. Nézni az órát, nyomkodni az exponáló gombot. Sokat keresgéltem, mivel lehetne kiváltani.
Nem értem, nem egy bonyolult probléma, mégis alig van rá megoldás. Ami van, vagy fizetős, vagy nem működik. Végül a DSLR Remote Pro programnál kötöttem ki. Egyhuszadát használom ki a funkcióinak, azért meg 174$-t fizetni... Nem tudom, hogy mi lesz, ha lejár a trial period. Visszatérek az EOS Utility-re?!
Eleinte erre a Canon EOS Remote Shooter segédprogramját használtam. Erre azonban figyelni kell. Nézni az órát, nyomkodni az exponáló gombot. Sokat keresgéltem, mivel lehetne kiváltani.
Nem értem, nem egy bonyolult probléma, mégis alig van rá megoldás. Ami van, vagy fizetős, vagy nem működik. Végül a DSLR Remote Pro programnál kötöttem ki. Egyhuszadát használom ki a funkcióinak, azért meg 174$-t fizetni... Nem tudom, hogy mi lesz, ha lejár a trial period. Visszatérek az EOS Utility-re?!
2010. november 7., vasárnap
Fotózás, folytatás lett volna
Tegnap, kicsit későn de sikerült kiköltöznöm a távcsővel. Feltett szándékom volt, hogy a tegnapelőtti sikeres szériát folytatva készítek még az M31-ről legalább két 30 perces felvételt.
A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam vezetőcsillagot. Próbálkoztam a vezetőtávcső állítgatásával, de hiába. Kb. egy óra után feladtam. Átálltam a Fiastyúkra, végül is előző este is az hozta meg a szerencsémet. Meg is lett hamar a vezetőcsillag. Elkészült az első felvétel. Ámde a fotót ellenőrizve láttam, hogy sokkal rosszabb minőségű, mint az előző éjjeliek. Az eget vizsgálgatva rá kellett jönnöm, hogy az átlátszóság katasztrofális. A távcső felállításakori kb. 3/5-ös transparency kb. 1/5-ösre romlott. Valószínűleg emiatt nem találtam az M31 vezetőcsillagát sem.
Nem láttam értelmét további küzdésnek, a PHDGuiding is egyre elvesztette még a Fiastyúk vezetőcsillagát is. Fotót se lehetett normálisat készíteni, úgyhogy összepakoltam, és a fedett teraszon folytattam a kalibrációs képek (sötétképek) készítésével.
A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam vezetőcsillagot. Próbálkoztam a vezetőtávcső állítgatásával, de hiába. Kb. egy óra után feladtam. Átálltam a Fiastyúkra, végül is előző este is az hozta meg a szerencsémet. Meg is lett hamar a vezetőcsillag. Elkészült az első felvétel. Ámde a fotót ellenőrizve láttam, hogy sokkal rosszabb minőségű, mint az előző éjjeliek. Az eget vizsgálgatva rá kellett jönnöm, hogy az átlátszóság katasztrofális. A távcső felállításakori kb. 3/5-ös transparency kb. 1/5-ösre romlott. Valószínűleg emiatt nem találtam az M31 vezetőcsillagát sem.
Nem láttam értelmét további küzdésnek, a PHDGuiding is egyre elvesztette még a Fiastyúk vezetőcsillagát is. Fotót se lehetett normálisat készíteni, úgyhogy összepakoltam, és a fedett teraszon folytattam a kalibrációs képek (sötétképek) készítésével.
2010. november 6., szombat
Kollimálás
A hajnali eset kapcsán reggel az első dolgom a távcsőhöz vezetett. Újra egy gyors ellenőrzés, látható sérülés nincs.
Huhh.
Lássuk akkor a tükröket. Nem is olyan bonyolult ez a kollimálás!
Így utólag arra jöttem rá, hogy a segédtükörhöz nem is kellett volna hozzányúlni. Csak a főtükör mozdult el egy kicsit. De legalább gyakoroltam. A képeken majd meglátszik, milyen eredménnyel. Ma is derült az ég...
Huhh.
Lássuk akkor a tükröket. Nem is olyan bonyolult ez a kollimálás!
Így utólag arra jöttem rá, hogy a segédtükörhöz nem is kellett volna hozzányúlni. Csak a főtükör mozdult el egy kicsit. De legalább gyakoroltam. A képeken majd meglátszik, milyen eredménnyel. Ma is derült az ég...
Az első igazi fotózás
Kicsit sűrű napom volt, ezért a korai sötétedés ellenére csak viszonylag későn, este nyolc óra körül tudtam kivinni a távcsövet. Úgy néz ki a kábelrengeteg és a sok járulékos felszerelés (a két fényképezőgép, laptop, koffer, satöbbi) miatt állandósulni fog a faház melletti placc. Kicsit több a fény a lakóházakból, viszont legalább van némi takarás az utcai fények elől. Éshát, nem kell olyan messze cipelni a kerti bútort. Sajnos észlelőasztalka, kisszék még nincs.
Szóval mire kiértem, az M31 (Androméda) már túlvolt a zeniten. De nem is az M31-el akartam elsősorban játszani, hanem egy kis technikai gyakorlatot akartam tartani autoguiding ügyben. Ehhez a körülmények ideálisak voltak. A talajközeli néhány tíz méteren gyenge párásodás mutatkozott, de a zeniten és kb. 40-45°-okon szikrázóan ragyogtak a csillagok. A Jóisten megszánt engem egy kis transparencyvel végre újhold idején is.
Időjárási adatok: 12->8°C, páratartalom 90%.
Megpróbálok egy becslést adni a körülményekre.
Seeing: 6/10, transparency: 3/5.
Hmg: 4,5->~6.
Először is összeszereltem a távcsövet. A csütörtökön elkészült vezetőgyűrűket felszereltem a fiahordó helyére, majd próbáltam beleapplikálni a távcsövet is. Sem a kihuzat, sem a harmatvédő nem fért át a vezetőgyűrűn. Ebből a szempontból kicsit szűk lett. Másrészt viszont legalább biztosan nem esik ki. Leszereltem a kihuzatot, és két percen belül a helyén volt a távcső. Webkamera a helyére. Újabb tíz perc után az összes tyúkbél a helyére került.
Annyira gyorsan pólusra álltam, hogy még a keresőtávcsövet is elfelejtettem párhuzamosítani. Gyors kétcsillagos GoTo kalibráció után készen álltam a guidingra.
Lássunk egy csillagot. Mivel a vezetőtávcsőn már fixáltam a fókuszt, azt vártam, hogy az égbolt bármely pontjára irányítva a csövet fogok találni csillagot. Na nem így lett. Negyed óra keresgélés után elbizonytalanodtam. Lehet, hogy mégis valami baj van a felszereléssel? Esetleg nem jók a webkamera beállításai?
Lássuk a Jupitert. Ráálltam. Jé, ott van. Nem alkalmas felvételre a webkamera, de tisztán látszik. Meg még a négy Galilei-holdlból három. Nem is lehet jobbra állítani.
Na, akkor lássuk a Fiastyúkot. Ott biztosan lesz vezetőcsillag. És lett is. Picit több türelem kell a vezetőcsillag megtalálásához. Ennyi.
Elindítottam az autoguidingot a PHDGuidinggal. A grafikon alapján tökéletesítettem, néhány paramétert állítgatva. Amikor úgy éreztem, hogy most már bátran próbálkozhatok fotózással is (kb. 20 perce tökéletesen ment az autoguiding), elővettem a 350d-t. Kellemetlen meglepetés, az elmúlt egy hónap alatt teljesen lemerült, az akku. meg sem mozdult. Nincs mese, akkor jöjjön a 450d. Nem olyan, nem olyan, akkor lesz tesztfotó.
A néhány fókuszkalibrációs képen kívül (általában 20"-es képeket használok) készült a Fiastyúkról 3 db 6 perces kép. Gyönyörűek. Ahhoz képest, hogy a 450d nincs szűrőtlenítve, nagyon sok minden látszik rajtuk. Sajnos még csak nyersek, szeretném azért minél hamarabb feldolgozni őket.
Záróakkordként még szerettem volna az Andromédát megörökíteni. Akartam készíteni róla három darab 30 perces felvételt. Ebből sajnos csak egy lett, mert jött egy-két fátyolfelhő. Kicsik voltak, de nem volt már türelmem megvárni, míg elmennek, már hajnali két óra volt.
Az összepakolás során ért egy kellemetlen meglepetés: a lábak összecsukásánál nem figyeltem eléggé a vezetőtávcső miatt megváltozott súlypontra, és sikerül felborítanom az egész felszerelést. Most, hogy végre összeállt az egész. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a földre dőlt, hanem a kerti bútor felé, és az megtartotta. Nagyjából.
Gyorsan ellenőriztem, nem tört össze semmi. De gyanítom, hogy hamarosan meg kell ismerkednem a kollimálás rejtelmeivel.
Szóval mire kiértem, az M31 (Androméda) már túlvolt a zeniten. De nem is az M31-el akartam elsősorban játszani, hanem egy kis technikai gyakorlatot akartam tartani autoguiding ügyben. Ehhez a körülmények ideálisak voltak. A talajközeli néhány tíz méteren gyenge párásodás mutatkozott, de a zeniten és kb. 40-45°-okon szikrázóan ragyogtak a csillagok. A Jóisten megszánt engem egy kis transparencyvel végre újhold idején is.
Időjárási adatok: 12->8°C, páratartalom 90%.
Megpróbálok egy becslést adni a körülményekre.
Seeing: 6/10, transparency: 3/5.
Hmg: 4,5->~6.
Először is összeszereltem a távcsövet. A csütörtökön elkészült vezetőgyűrűket felszereltem a fiahordó helyére, majd próbáltam beleapplikálni a távcsövet is. Sem a kihuzat, sem a harmatvédő nem fért át a vezetőgyűrűn. Ebből a szempontból kicsit szűk lett. Másrészt viszont legalább biztosan nem esik ki. Leszereltem a kihuzatot, és két percen belül a helyén volt a távcső. Webkamera a helyére. Újabb tíz perc után az összes tyúkbél a helyére került.
Annyira gyorsan pólusra álltam, hogy még a keresőtávcsövet is elfelejtettem párhuzamosítani. Gyors kétcsillagos GoTo kalibráció után készen álltam a guidingra.
Lássunk egy csillagot. Mivel a vezetőtávcsőn már fixáltam a fókuszt, azt vártam, hogy az égbolt bármely pontjára irányítva a csövet fogok találni csillagot. Na nem így lett. Negyed óra keresgélés után elbizonytalanodtam. Lehet, hogy mégis valami baj van a felszereléssel? Esetleg nem jók a webkamera beállításai?
Lássuk a Jupitert. Ráálltam. Jé, ott van. Nem alkalmas felvételre a webkamera, de tisztán látszik. Meg még a négy Galilei-holdlból három. Nem is lehet jobbra állítani.
Na, akkor lássuk a Fiastyúkot. Ott biztosan lesz vezetőcsillag. És lett is. Picit több türelem kell a vezetőcsillag megtalálásához. Ennyi.
Elindítottam az autoguidingot a PHDGuidinggal. A grafikon alapján tökéletesítettem, néhány paramétert állítgatva. Amikor úgy éreztem, hogy most már bátran próbálkozhatok fotózással is (kb. 20 perce tökéletesen ment az autoguiding), elővettem a 350d-t. Kellemetlen meglepetés, az elmúlt egy hónap alatt teljesen lemerült, az akku. meg sem mozdult. Nincs mese, akkor jöjjön a 450d. Nem olyan, nem olyan, akkor lesz tesztfotó.
A néhány fókuszkalibrációs képen kívül (általában 20"-es képeket használok) készült a Fiastyúkról 3 db 6 perces kép. Gyönyörűek. Ahhoz képest, hogy a 450d nincs szűrőtlenítve, nagyon sok minden látszik rajtuk. Sajnos még csak nyersek, szeretném azért minél hamarabb feldolgozni őket.
Záróakkordként még szerettem volna az Andromédát megörökíteni. Akartam készíteni róla három darab 30 perces felvételt. Ebből sajnos csak egy lett, mert jött egy-két fátyolfelhő. Kicsik voltak, de nem volt már türelmem megvárni, míg elmennek, már hajnali két óra volt.
Az összepakolás során ért egy kellemetlen meglepetés: a lábak összecsukásánál nem figyeltem eléggé a vezetőtávcső miatt megváltozott súlypontra, és sikerül felborítanom az egész felszerelést. Most, hogy végre összeállt az egész. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a földre dőlt, hanem a kerti bútor felé, és az megtartotta. Nagyjából.
Gyorsan ellenőriztem, nem tört össze semmi. De gyanítom, hogy hamarosan meg kell ismerkednem a kollimálás rejtelmeivel.
2010. november 4., csütörtök
Vezetőgyűrű pár!
Megvan, a kezemben van!
Már csak össze kell rakni... Utána meg derült, Hold nélküli esték kellenek. Sok.
Köszönet, Imre bácsi!
Már csak össze kell rakni... Utána meg derült, Hold nélküli esték kellenek. Sok.
Köszönet, Imre bácsi!
2010. október 30., szombat
Vezetőtávcső, kiderült mi a baj
Ma délután kipróbáltam a felszerelést nappali fényben is. Hamar kiderült a hiba. Akárhova állítom a vezetőtávcső fókuszát, életlen a kép. Nem csoda, hogy nem találtam semmit a sötét égen.
Már majdnem feladtam, mikor eszembe jutott még egy megoldás. A webkamera távolításával megkerestem a fókuszsíkot. Kiderült, hogy kb. 40 mm-re van a kihuzat maximális hosszától. Nade nekem van egy hosszú kihuzatos kistávcsövem! Gyorsan átszereltem a kihuzatot. És lám egyből meglett a fókusz! A lehető legprecízebben beállítottam, és rögzítettem a csavarral. Éjjel ne kelljen már ezzel tölteni az időt.
Már majdnem feladtam, mikor eszembe jutott még egy megoldás. A webkamera távolításával megkerestem a fókuszsíkot. Kiderült, hogy kb. 40 mm-re van a kihuzat maximális hosszától. Nade nekem van egy hosszú kihuzatos kistávcsövem! Gyorsan átszereltem a kihuzatot. És lám egyből meglett a fókusz! A lehető legprecízebben beállítottam, és rögzítettem a csavarral. Éjjel ne kelljen már ezzel tölteni az időt.
2010. október 29., péntek
Vezetőtávcső, kézből
Azért nem olyan egyszerű.
A Jupiter megvan, de már az is nehezen. Csillagot kézből reménytelen. Senki se reménykedjen, nem tudja megtartani egyenesen a távcsövet.
A Jupiter megvan, de már az is nehezen. Csillagot kézből reménytelen. Senki se reménykedjen, nem tudja megtartani egyenesen a távcsövet.
2010. október 28., csütörtök
Vezetőtávcső
Elhoztam Imre bácsitól a vezetőtávcsövet és a webkamera-adaptert. Imre bácsi végül a saját mintadarabját adta ide, nem volt ideje készíteni nekem egyet. Mondtam, hogy ne-ne, de addig erősködött, míg elfogadtam.
Hazaérve persze első dolgom volt, hogy kipróbáljam a felszerelést. Csak kézből, mert a vezetőgyűrűkre még kell várni egy hetet.
Összeraktam, laptop ki, próba. Az utcai lámpák megvannak, de csillag egy sem. Még a Jupitert sem sikerült.
Egy óra próbálkozás után feladtam. Kézből úgy látszik nem megy.
Hazaérve persze első dolgom volt, hogy kipróbáljam a felszerelést. Csak kézből, mert a vezetőgyűrűkre még kell várni egy hetet.
Összeraktam, laptop ki, próba. Az utcai lámpák megvannak, de csillag egy sem. Még a Jupitert sem sikerült.
Egy óra próbálkozás után feladtam. Kézből úgy látszik nem megy.
2010. szeptember 28., kedd
Autoguiding - előrehaladás
A tegnap esti röpke másfél órás teszt után azt lehet mondani, hogy szintet léptem.
Gyors, hozzávetőleges polárra állás után villámgyorsan elvégeztem a kétcsillagos SynScan kalibrációt, majd kiköltöztettem a laptopot a távcső mellé. Minden tele volt kábellel. És még USB hosszabbítókat is kell venni.
Három nagyon fontos tanulsága volt a tegnapi tesztnek:
1. A webkamera konfigurációs paneljébe minden kamera-csatlakoztatás után be kell lépni, mert pont a long exposure beállítást elfelejti. Minden másra emlékszik, de erre nem. Elég sok szívásom volt miatta.
2. A párásodás elképesztően rossz hatással van a guidingra is. Sokkal rosszabb hatással, mint a defokuszáltság. Figyelnem kellett, ne nagyon lihegjem össze a guiding scope-ot, egy pillanat alatt jóformán folyt róla a víz. Meg is kellett hajszárítózni.
3. Telihold idején is lehet mélyegezni. Csak szabad szemmel nem. Fotózni lehet. Sokkal rosszabb lesz a kép minősége, bár talán még ez sem biztos. Hiszen lehet olyan tájékot fotózni, ahol a Hold fénye gyengébb. Nekem sajnos nem lehet, mert arra meg utcai lámpák színezik az eget.
Még egy apróság, ami eddig nem látszott: a kóma-hiba. Eddig nem volt olyan zavaró. Most már igen. De drága egy kóma-korrektor szett!
Végül egyébként egy darab igazi fotó készült, egy 15 perces, mert a másik long expo közben a párásodás miatt megszakadt a vezetés (káromkodtam is rendesen). Kalibrációs képeket viszont nem készítettem hozzá. De majd felteszem. Tanulságos.
Gyors, hozzávetőleges polárra állás után villámgyorsan elvégeztem a kétcsillagos SynScan kalibrációt, majd kiköltöztettem a laptopot a távcső mellé. Minden tele volt kábellel. És még USB hosszabbítókat is kell venni.
Három nagyon fontos tanulsága volt a tegnapi tesztnek:
1. A webkamera konfigurációs paneljébe minden kamera-csatlakoztatás után be kell lépni, mert pont a long exposure beállítást elfelejti. Minden másra emlékszik, de erre nem. Elég sok szívásom volt miatta.
2. A párásodás elképesztően rossz hatással van a guidingra is. Sokkal rosszabb hatással, mint a defokuszáltság. Figyelnem kellett, ne nagyon lihegjem össze a guiding scope-ot, egy pillanat alatt jóformán folyt róla a víz. Meg is kellett hajszárítózni.
3. Telihold idején is lehet mélyegezni. Csak szabad szemmel nem. Fotózni lehet. Sokkal rosszabb lesz a kép minősége, bár talán még ez sem biztos. Hiszen lehet olyan tájékot fotózni, ahol a Hold fénye gyengébb. Nekem sajnos nem lehet, mert arra meg utcai lámpák színezik az eget.
Még egy apróság, ami eddig nem látszott: a kóma-hiba. Eddig nem volt olyan zavaró. Most már igen. De drága egy kóma-korrektor szett!
Végül egyébként egy darab igazi fotó készült, egy 15 perces, mert a másik long expo közben a párásodás miatt megszakadt a vezetés (káromkodtam is rendesen). Kalibrációs képeket viszont nem készítettem hozzá. De majd felteszem. Tanulságos.
2010. augusztus 26., csütörtök
Telihold, telihold
Méghogy nincsen semmi látnivaló teliholdas éjjeleken!
Nem pont csillagászati látnivaló, de azért nagyon szép. Az elmúlt három napban nem volt olyan éjjel, mikor a teliholdon kívül ne díszítette volna az eget néhány bájos fátyolfelhő. A Jupiter azért többnyire átlátszott rajtuk, más csillagot csak a lyukakban lehetett észlelni.
Nade a Hold...
Nem raktam ki a távcsövet, de nem is kell. Ez szabad szemmel az igazi. Ahogy a finom fátylakon átsugárzik a fénye... A felhők prizmaszerűen bontják a beeső fényt, és gyönyörű, szivárványos udvar rajzolódik ki a Hold körül... Vagy amikor a felhő szélén a foszlányok olyan éles kontúrral rajzolódnak ki, amit nappal sosem látni...
Ma megnézem a kis binokulárral is...
Nem pont csillagászati látnivaló, de azért nagyon szép. Az elmúlt három napban nem volt olyan éjjel, mikor a teliholdon kívül ne díszítette volna az eget néhány bájos fátyolfelhő. A Jupiter azért többnyire átlátszott rajtuk, más csillagot csak a lyukakban lehetett észlelni.
Nade a Hold...
Nem raktam ki a távcsövet, de nem is kell. Ez szabad szemmel az igazi. Ahogy a finom fátylakon átsugárzik a fénye... A felhők prizmaszerűen bontják a beeső fényt, és gyönyörű, szivárványos udvar rajzolódik ki a Hold körül... Vagy amikor a felhő szélén a foszlányok olyan éles kontúrral rajzolódnak ki, amit nappal sosem látni...
Ma megnézem a kis binokulárral is...
2010. augusztus 22., vasárnap
Elmentek a felhők, vakít a Hold
Tegnap éjjel végre derült ég volt. Nagyon fáradt voltam már egyéb időtöltéseim folytán, de azért nézegettem felfelé, hátha...
Hát nem. Gyakorlatilag semmit nem lehetett látni a tíz-tizenöt legfényesebb csillagon kívül, olyan erősen sütött a Hold. Kicsit arrébb a Jupiter fénylett, attól sem sok mindent lehetett látni. Fotózásról szó sem lehetett, végül a távcsövet sem vittem ki, maaradtam a szabadszemes nézelődésnél.
Ezt is feladtam hamar, igyekeztem inkább kialudni magam.
Hát nem. Gyakorlatilag semmit nem lehetett látni a tíz-tizenöt legfényesebb csillagon kívül, olyan erősen sütött a Hold. Kicsit arrébb a Jupiter fénylett, attól sem sok mindent lehetett látni. Fotózásról szó sem lehetett, végül a távcsövet sem vittem ki, maaradtam a szabadszemes nézelődésnél.
Ezt is feladtam hamar, igyekeztem inkább kialudni magam.
2010. augusztus 20., péntek
A műtét sikerült, a beteg meghalt...
Fájó szívvel tudatom, hogy a SynScan rendszerrel közös tápon osztozó 1 terás merevlemezem a tápkeresgélés/vásárlás közepette elhalálozott. Illetve az elektronikája. Mindegy. Végeredmény: 2 táp, egy SynScan. Megfordult az arány.
Sajnos ez a merevlemez adott otthont az eddigi összes mentésemnek, mindenféle cuccomnak. Fél év képei, videói vesztek oda. Próbálok hozzá elektronikát szerezni, hátha...
Sajnos ez a merevlemez adott otthont az eddigi összes mentésemnek, mindenféle cuccomnak. Fél év képei, videói vesztek oda. Próbálok hozzá elektronikát szerezni, hátha...
2010. augusztus 6., péntek
SynScan - előrehaladás
A tegnapi is csodálatosan derűs estének ígérkezett. Seeinget nem merek becsülni, maradjunk annyiban, hogy szikráztak a csillagok :)
Idejekorán elkezdtem a kitelepülést, amint felragyogtak a legfényesebb csillagok, már készen is álltam a polárra állásra. Tegnapelőtt elvileg nagyjából párhuzamos volt a pólustávcső az RA tengellyel, de azért a Polarist használva végeztem egy gyors ellenőrzést. Közük nem volt egymáshoz. A Polarist felhasználva próbáltam párhuzamosítani, több-kevesebb sikerrel. Mikor úgy éreztem, hogy ezen nem tudok javítani tovább, polárra álltam ,és elkezdtem a kalibrációt. A háromcsillagos beállítás elsőre sikerült. Nocsak.
Néhány objektumot megnéztem azért ellenőrzésképpen, aztán tekertem is fel a kamerát az adapterre. A negyedik képnél már "tökéletes" fókuszom volt, jobbat nem tudtam előállítani. És elkezdtem végre fotózni.
Naívan hosszú expozíciót engedtem neki helyből. Húzták is a csíkokat a csillagok.
Gyorsan átálltam az 55-60 másodperces expozíciókra. ISO 800-nál, nagyon szépen látszanak a ködök. Szemcsés, az igaz, de majd a GIMP "eltünteti".
Először az M57-ről, utána az NGC 7000-ről próbáltam. Hogy ne csak köd legyen, kattintottam párat az M56-ról és végül az M27-ről.
Készült jónéhány fotó, elkészültek a kalibrációs képek is. Éjfél körül északkeleten elkezdtek sűrűsödni a felhők, és elég erőteljesen villámlott. Villámgyorsan elpakoltam, nem akartam, hogy megázzon a cucc. Nem is lett volna értelme tovább próbálkozni, kezdett teljesen befátyolosodni az ég.
A mai időjárást tekintve, valószínűleg lesz elég időm IRIS-ezni.
Idejekorán elkezdtem a kitelepülést, amint felragyogtak a legfényesebb csillagok, már készen is álltam a polárra állásra. Tegnapelőtt elvileg nagyjából párhuzamos volt a pólustávcső az RA tengellyel, de azért a Polarist használva végeztem egy gyors ellenőrzést. Közük nem volt egymáshoz. A Polarist felhasználva próbáltam párhuzamosítani, több-kevesebb sikerrel. Mikor úgy éreztem, hogy ezen nem tudok javítani tovább, polárra álltam ,és elkezdtem a kalibrációt. A háromcsillagos beállítás elsőre sikerült. Nocsak.
Néhány objektumot megnéztem azért ellenőrzésképpen, aztán tekertem is fel a kamerát az adapterre. A negyedik képnél már "tökéletes" fókuszom volt, jobbat nem tudtam előállítani. És elkezdtem végre fotózni.
Naívan hosszú expozíciót engedtem neki helyből. Húzták is a csíkokat a csillagok.
Gyorsan átálltam az 55-60 másodperces expozíciókra. ISO 800-nál, nagyon szépen látszanak a ködök. Szemcsés, az igaz, de majd a GIMP "eltünteti".
Először az M57-ről, utána az NGC 7000-ről próbáltam. Hogy ne csak köd legyen, kattintottam párat az M56-ról és végül az M27-ről.
Készült jónéhány fotó, elkészültek a kalibrációs képek is. Éjfél körül északkeleten elkezdtek sűrűsödni a felhők, és elég erőteljesen villámlott. Villámgyorsan elpakoltam, nem akartam, hogy megázzon a cucc. Nem is lett volna értelme tovább próbálkozni, kezdett teljesen befátyolosodni az ég.
A mai időjárást tekintve, valószínűleg lesz elég időm IRIS-ezni.
2010. augusztus 5., csütörtök
CMOS érzékelő tisztítása
A tegnap este elkészített fotókon egy csúnya porszem rondította össze a képet. Én is kiszúrtam, de a feleségemnek kifejezetten nem tetszett. Nosza, tisztítás. Nem egy egyszerű dolog, mert nekem már nincs üveglap (szűrő) a CMOS előtt, szóval nagyon kell vigyázni.
Van nekem egy HAMA objektív-tisztító készletem. Azzal álltam neki. Az ecsetes kézipumpával csak fújtam, bár nem láttam a porszemet. Ennek ellenére az aknába pottyant szépen egy szál a pemzliből. Akk... életbe. Nanembaj, kipiszkáljuk. Ahogy próbálom kiszedni, még kettő szál beesett. Fel is ragadtak a CMOS-ra, a sztatikus elektromosság miatt.
Nagy nehezen sikerült kipiszkálni őket. Tanulság: az ecsetes pumpát szétszedni, csak a pumpa részt használni. A fene se gondolta volna egyébként, hogy ennyire szőröz egy OBJEKTÍV-TISZTÍTÓ. Nekem kb. alap volt, hogy abból maximum a korábban felvett porszemek eshetnek ki. Művelet előtt le is poroltam.
Igenám, de közben lett egy-két apró maszat (nagyon halvány) az érzékelőn. Hagyhattam volna, mert a flat-képekkel le lehet vonni az asztrofotókból, de maximalista vagyok. Kár volt.
Elővettem a tisztítófolyadékot, és néhány jó minőségű fülkagyló-tisztító pálcikát. Tisztítom, tisztítom, nagyon szép. Szárad. Mintha olajfolt lenne rajta. Ehh, azt a pár pici maszatot szépen elkentem az egész felületen. Újra. Ugyanaz az eredmény. Biztosan én csinálom rosszul, lássuk csak. Törlés közben forgatom a pálcikát. Javul. Vékonyabb lett a hártya. Közben készítek tesztképeket, a maszatokat markánsan kiadja.
Elhasználom a 20. pálcikát is, változatlan eredmény. Mi van, ha a tisztítófolyadék maszatol ilyen szépen?! Tiszta vízzel próbálkozok. Három pálcikát használtam el, hogy levakarjam a tisztítófolyadékot. Most a CMOS patyolattiszta. És az igénybevétel ellenére karcmentes.
Szóval VÍZ!
Van nekem egy HAMA objektív-tisztító készletem. Azzal álltam neki. Az ecsetes kézipumpával csak fújtam, bár nem láttam a porszemet. Ennek ellenére az aknába pottyant szépen egy szál a pemzliből. Akk... életbe. Nanembaj, kipiszkáljuk. Ahogy próbálom kiszedni, még kettő szál beesett. Fel is ragadtak a CMOS-ra, a sztatikus elektromosság miatt.
Nagy nehezen sikerült kipiszkálni őket. Tanulság: az ecsetes pumpát szétszedni, csak a pumpa részt használni. A fene se gondolta volna egyébként, hogy ennyire szőröz egy OBJEKTÍV-TISZTÍTÓ. Nekem kb. alap volt, hogy abból maximum a korábban felvett porszemek eshetnek ki. Művelet előtt le is poroltam.
Igenám, de közben lett egy-két apró maszat (nagyon halvány) az érzékelőn. Hagyhattam volna, mert a flat-képekkel le lehet vonni az asztrofotókból, de maximalista vagyok. Kár volt.
Elővettem a tisztítófolyadékot, és néhány jó minőségű fülkagyló-tisztító pálcikát. Tisztítom, tisztítom, nagyon szép. Szárad. Mintha olajfolt lenne rajta. Ehh, azt a pár pici maszatot szépen elkentem az egész felületen. Újra. Ugyanaz az eredmény. Biztosan én csinálom rosszul, lássuk csak. Törlés közben forgatom a pálcikát. Javul. Vékonyabb lett a hártya. Közben készítek tesztképeket, a maszatokat markánsan kiadja.
Elhasználom a 20. pálcikát is, változatlan eredmény. Mi van, ha a tisztítófolyadék maszatol ilyen szépen?! Tiszta vízzel próbálkozok. Három pálcikát használtam el, hogy levakarjam a tisztítófolyadékot. Most a CMOS patyolattiszta. És az igénybevétel ellenére karcmentes.
Szóval VÍZ!
Első SynScan élmények
Este tíz körül végre sikerült kitelepülni a kert végébe az új alapokra helyezett távcsővel.
Első nekifutásra keresőtávcső párhuzamosítása, pólustávcső párhuzamosítása. A keresőtávcsövet nem egy nagy eset párhuzamosítani, a pólustávcsövet viszont nem olyan egyszerű.
Ez után következett a pólusra állás. Mivel fotózni is akartam, próbáltam a lehető legpontosabban pólusra állni. Mikor úgy gondoltam, hogy már megfelel, bekapcsoltam a SynScant. Bekészítettem egy 10 mm-es okulárt és egy 2x Barlow-t. Mivel szeretnék fotózni, lássuk a háromcsillagos SynScan kalibrációt.
Arcturus, Vega, Deneb. Mindegyikhez kellett még egy kicsit igazgatni, de szépen beállítottam mind a hármat a látómező közepébe. Mikor meglett, leokéztam. Failure. Namégeccer. Arcturus, Vega, Altair. Failure. Hogymi? Pedig nagyon próbáltam...
Lássuk, milyen lehetőségeink vannak még... Kétcsillagos kalibráció. Arcturus, Vega. Successful. Na, ez is megvan. Nem az igazi, de lássuk, mire képes a GoTo.
Mondom neki M57. Felbúgtak a motorok (majdnem azt írtam, felbőgtek, de az azért...), gyors pozícionálás után (ugye a Vega volt az utolsó kalibrációs csillag) megálltak, csak halk, viszonylag mély röcörgés maradt. Az RA motor.Egy rövid sípolás a kézivezérlőből. Azt állítja, végzett. Belekukkantok egy 25 mm-es okulárral. Ott van a kis drága. Halvány, de megvan. Alig egy picit elcsúszva a látómező közepéről. Egyre jobban tetszik a dolog. M56! Felbúg a szerkezet, majd az előbbi szisztéma szerint csak a halk röcörgés marad. Nagyon jó az ég, azonnal látom a csodaszép nyílthalmazt. Na, lássuk, amit még nem sikerült megtalálnom (pedig látványos is, nem is kicsi, szóval eddig béna voltam). M27! És pár másodperc múlva ott virít a látómező közepén a Súlyzó-köd! Ez fantasztikus! Már most sikerült új dimenzióba kerülnöm, és hol van még a fotózás!
Dolgoztassuk meg a motorokat, égbolt másik fele, M3! Ez eltartott majd fél percig, de csont nélkül megtalálta. M81! Rááll, de fa mögött van már. Hajh, ha egy hónapja meglett volna... Akkor M101! Rááll, de szokás szerint nem látok semmit.
Gyorsan hívtam a feleségemet. Ahhoz képest, hogy műszaki dolgok iránt nem igazán lelkesedik, ez még neki is tetszett. Igaz, hogy először nem nagyon akarta meglátni a ködjeimet, de aztán lassan alkalmazkodott a szeme, és sikerült. Mondjuk előtte én is bementem a villanyfénybe. Hm. Lehet, hogy máe javult is a szemem egy kicsit? Inkább csak tudom, mit keresek.
Akkor készítsünk egy-két próbafotót. Hátha lesz belőle valami. GoTo M57! Mikor stabilan állt, óvatosan rátettem az adaptert, majd a 300d-t. Egy kicsit tökölődtem vele, így utólag túl óvatos voltam, viszont cserébe még két másik helyen is szétszedtem a kihuzatot, mint kellett volna :)
Először is fókuszálni kell. Az Amatőr csillagászok készikönyve szerint mikrométerekben lehet mérni a fókuszáltságot-defokuszáltságot. Nem nagyon hittem, hogy ez nekem menni fog. Szorítottam, hogy ne kelljen toldat, mifene, hanem találjam meg a fókuszt a kihuzat tartományán belül, aztán meglátjuk. Az első tíz fotó kuka, innentől fogva. Még szerencse, hogy már a digitális korban vagyunk. Szépen közelítettem a fókuszáltság felé. Aztán túlmentem rajta. Szóval egy kicsit vissza. Hopp, már a néhány másodperces expozíciókon is látszik a Gyűrűs-köd! És mekkora! Nem tudtam pontosan mekkora nagyítást lehet majd a géppel produkálni. Persze, számolgattam látómezőt, satöbbi, de a puding próbája ugye...
Miután sikerült nagyjából jól fókuszálni, nagy naívan rögtön eleresztettem egy négyperces fotót. Elkészülte után ellenőriztem a gép kijelzőjén. Elkeserítő volt, a csillagok elnyúltak, és kanyarodni látszottak rajta! Hát ez a "remek" pólusra állás és a kétcsillagos kalibráció eredménye lehet csak. Najó, van még idő, gyerünk akkor újra pólusra állás. Azt tudtam, hogy ott lehet a hiba, hogy a pólustávcső nem volt teljesen párhuzamos a tengellyel. Nem igazán számítottam ekkora nagyításra, nem gondoltam, hogy ennyit számít. Na lássuk!
Hát... Nem mondom, hogy olyan marha nagy sikereim voltak. Istennek nem akart párhuzamos lenni a tengely. Az RA tengelyt forgatva ment a Polaris, amerre látott. Nem igazán értettem, hogy mit kellene pontosan csinálni, innentől azt sem, mit rontok el. Azért sikerült valamiféle közelítő állapotot elérni. Úgy döntöttem, jó lesz, majd jó rövid expozíciókat vezetek, úgy néz ki elég érzékeny a fényképező. A lábamat már alig éreztem, úgy elzsibbadt a pólustávcső előtti guggolástól.
Akkor újra kalibrálás. Próbáljuk megint a háromcsillagost. Az Arturus már eltűnt a háztetők mögött, de az Altair könnyebb helyen van. Akkor legyen Vega, Altair, aztán amit még kínál. Hát harmadiknak a Synscan kínálta a Capellát, meg még egy északi csillagot (nem jut eszembe a neve, pedig megnéztem a térképen). Nekem ezek esélytelenek, még nagyon alacsonyan vannak, főleg a négyemeleteshez meg a diófához képest, ami északon van. Affene, hideg is van, késő is van, Arcturus sincs... Kétcsillagos? Akkor az elmúlt 45 percet minek töltöttem guggolva?! Lássuk, miből lehet az elején választani. Hopp, a Mizar. Tökéletesen látszik, és talán ehhez ad még két normális csillagot a rendszer. És adott! Vega és Deneb.
Gyors ellenőrzés után (néhány objektumot megkerestettem a SynScan-nel), már csavartam is be a fényképező adapterét. És rájöttem, hogy eddig sem kellett volna kitekerni, mert a 1,25"-ös okulár-foglalat a 2"-os szűkítőjének a belső menetére megy rá, az adapter pedig a külsőre. Elférnek egymás mellett. Fókuszálás. Kicsit gyorsabban ment, de közben akkut kellett cserélnem a gépben, mert már nem bírta szegény. Fókusz megvan. Fotó M57-ről! A kettes számú akkumulátor nem bírta már az első 10 perces expozíciót, lemerült közben. Hát ja, ez még a gyári. Már nem mai darab. Azt hiszem kell vennem még egy akkut...
Végeredmény:
- két lemerült akku;
- egy csomó vacak kép;
- sok-sok tapasztalat a SynScan-nel;
- sok-sok tapasztalat a fotofelszerelés és a távcső házasítása terén;
- megint láttam, hogy mit nem tudok (sokat!);
- soha többet nem állok pólusra a pólustávcső lehető legjobb párhuzamosítása nélkül!
Első nekifutásra keresőtávcső párhuzamosítása, pólustávcső párhuzamosítása. A keresőtávcsövet nem egy nagy eset párhuzamosítani, a pólustávcsövet viszont nem olyan egyszerű.
Ez után következett a pólusra állás. Mivel fotózni is akartam, próbáltam a lehető legpontosabban pólusra állni. Mikor úgy gondoltam, hogy már megfelel, bekapcsoltam a SynScant. Bekészítettem egy 10 mm-es okulárt és egy 2x Barlow-t. Mivel szeretnék fotózni, lássuk a háromcsillagos SynScan kalibrációt.
Arcturus, Vega, Deneb. Mindegyikhez kellett még egy kicsit igazgatni, de szépen beállítottam mind a hármat a látómező közepébe. Mikor meglett, leokéztam. Failure. Namégeccer. Arcturus, Vega, Altair. Failure. Hogymi? Pedig nagyon próbáltam...
Lássuk, milyen lehetőségeink vannak még... Kétcsillagos kalibráció. Arcturus, Vega. Successful. Na, ez is megvan. Nem az igazi, de lássuk, mire képes a GoTo.
Mondom neki M57. Felbúgtak a motorok (majdnem azt írtam, felbőgtek, de az azért...), gyors pozícionálás után (ugye a Vega volt az utolsó kalibrációs csillag) megálltak, csak halk, viszonylag mély röcörgés maradt. Az RA motor.Egy rövid sípolás a kézivezérlőből. Azt állítja, végzett. Belekukkantok egy 25 mm-es okulárral. Ott van a kis drága. Halvány, de megvan. Alig egy picit elcsúszva a látómező közepéről. Egyre jobban tetszik a dolog. M56! Felbúg a szerkezet, majd az előbbi szisztéma szerint csak a halk röcörgés marad. Nagyon jó az ég, azonnal látom a csodaszép nyílthalmazt. Na, lássuk, amit még nem sikerült megtalálnom (pedig látványos is, nem is kicsi, szóval eddig béna voltam). M27! És pár másodperc múlva ott virít a látómező közepén a Súlyzó-köd! Ez fantasztikus! Már most sikerült új dimenzióba kerülnöm, és hol van még a fotózás!
Dolgoztassuk meg a motorokat, égbolt másik fele, M3! Ez eltartott majd fél percig, de csont nélkül megtalálta. M81! Rááll, de fa mögött van már. Hajh, ha egy hónapja meglett volna... Akkor M101! Rááll, de szokás szerint nem látok semmit.
Gyorsan hívtam a feleségemet. Ahhoz képest, hogy műszaki dolgok iránt nem igazán lelkesedik, ez még neki is tetszett. Igaz, hogy először nem nagyon akarta meglátni a ködjeimet, de aztán lassan alkalmazkodott a szeme, és sikerült. Mondjuk előtte én is bementem a villanyfénybe. Hm. Lehet, hogy máe javult is a szemem egy kicsit? Inkább csak tudom, mit keresek.
Akkor készítsünk egy-két próbafotót. Hátha lesz belőle valami. GoTo M57! Mikor stabilan állt, óvatosan rátettem az adaptert, majd a 300d-t. Egy kicsit tökölődtem vele, így utólag túl óvatos voltam, viszont cserébe még két másik helyen is szétszedtem a kihuzatot, mint kellett volna :)
Először is fókuszálni kell. Az Amatőr csillagászok készikönyve szerint mikrométerekben lehet mérni a fókuszáltságot-defokuszáltságot. Nem nagyon hittem, hogy ez nekem menni fog. Szorítottam, hogy ne kelljen toldat, mifene, hanem találjam meg a fókuszt a kihuzat tartományán belül, aztán meglátjuk. Az első tíz fotó kuka, innentől fogva. Még szerencse, hogy már a digitális korban vagyunk. Szépen közelítettem a fókuszáltság felé. Aztán túlmentem rajta. Szóval egy kicsit vissza. Hopp, már a néhány másodperces expozíciókon is látszik a Gyűrűs-köd! És mekkora! Nem tudtam pontosan mekkora nagyítást lehet majd a géppel produkálni. Persze, számolgattam látómezőt, satöbbi, de a puding próbája ugye...
Miután sikerült nagyjából jól fókuszálni, nagy naívan rögtön eleresztettem egy négyperces fotót. Elkészülte után ellenőriztem a gép kijelzőjén. Elkeserítő volt, a csillagok elnyúltak, és kanyarodni látszottak rajta! Hát ez a "remek" pólusra állás és a kétcsillagos kalibráció eredménye lehet csak. Najó, van még idő, gyerünk akkor újra pólusra állás. Azt tudtam, hogy ott lehet a hiba, hogy a pólustávcső nem volt teljesen párhuzamos a tengellyel. Nem igazán számítottam ekkora nagyításra, nem gondoltam, hogy ennyit számít. Na lássuk!
Hát... Nem mondom, hogy olyan marha nagy sikereim voltak. Istennek nem akart párhuzamos lenni a tengely. Az RA tengelyt forgatva ment a Polaris, amerre látott. Nem igazán értettem, hogy mit kellene pontosan csinálni, innentől azt sem, mit rontok el. Azért sikerült valamiféle közelítő állapotot elérni. Úgy döntöttem, jó lesz, majd jó rövid expozíciókat vezetek, úgy néz ki elég érzékeny a fényképező. A lábamat már alig éreztem, úgy elzsibbadt a pólustávcső előtti guggolástól.
Akkor újra kalibrálás. Próbáljuk megint a háromcsillagost. Az Arturus már eltűnt a háztetők mögött, de az Altair könnyebb helyen van. Akkor legyen Vega, Altair, aztán amit még kínál. Hát harmadiknak a Synscan kínálta a Capellát, meg még egy északi csillagot (nem jut eszembe a neve, pedig megnéztem a térképen). Nekem ezek esélytelenek, még nagyon alacsonyan vannak, főleg a négyemeleteshez meg a diófához képest, ami északon van. Affene, hideg is van, késő is van, Arcturus sincs... Kétcsillagos? Akkor az elmúlt 45 percet minek töltöttem guggolva?! Lássuk, miből lehet az elején választani. Hopp, a Mizar. Tökéletesen látszik, és talán ehhez ad még két normális csillagot a rendszer. És adott! Vega és Deneb.
Gyors ellenőrzés után (néhány objektumot megkerestettem a SynScan-nel), már csavartam is be a fényképező adapterét. És rájöttem, hogy eddig sem kellett volna kitekerni, mert a 1,25"-ös okulár-foglalat a 2"-os szűkítőjének a belső menetére megy rá, az adapter pedig a külsőre. Elférnek egymás mellett. Fókuszálás. Kicsit gyorsabban ment, de közben akkut kellett cserélnem a gépben, mert már nem bírta szegény. Fókusz megvan. Fotó M57-ről! A kettes számú akkumulátor nem bírta már az első 10 perces expozíciót, lemerült közben. Hát ja, ez még a gyári. Már nem mai darab. Azt hiszem kell vennem még egy akkut...
Végeredmény:
- két lemerült akku;
- egy csomó vacak kép;
- sok-sok tapasztalat a SynScan-nel;
- sok-sok tapasztalat a fotofelszerelés és a távcső házasítása terén;
- megint láttam, hogy mit nem tudok (sokat!);
- soha többet nem állok pólusra a pólustávcső lehető legjobb párhuzamosítása nélkül!
Mechanika upgrade - összeszerelés
A SynScan GoTo összeszerelési útmutatója elég hiányos. Bosszantóan hiányos. Nagyvonalúan a kábelezéstől kezdődik. Pedig az érdekesebb a motorok felszerelése.
Egy darabig csak néztem, hogy is van ez. Annyira nem passzolt semmi sehova. Keresgéltem a neten, van-e valami leírás. Van, de az meg az óragépre vonatkozik, ami egy kicsit más rendszerű, mint a GoTo szervói. Maradt a logika.
Először is, el kell távolítani a finommozgató karokat.
Utána fel kell tenni a két kapott fogaskereket a csonkokra. A kisebbiket a RA tengelyre (ez az alsó csonk). Lehet vele és kell is kicsit sakkozni, oda lehet mérni az RA szervót, hogy hogyan adja ki magát. Az RA szervót, burkolat nélkül rögíteni kell a mechanikára, a leírásban található rögzítési ponton, az onnan előzetesen kicsavarozott csavarral. Figyelni kell közben a fogaskerekek illeszkedésére. Ezzel az RA szervó fent van, ha minden jól ment, akkor nincs feszültség, de a fogaskerekek pontosan illeszkednek. Rá kell szerelni a burkolatot, a DEC kábelt persze be kell kötni előbb.
A DEC fogaskereke értelemszerűen a nagyobbik. Ezt is fel kell tenni. A DEC szervó rögzítése az oldalán található fémlemezhez történik, a kitben kapott csavarral. Itt is kell egy kicsit sakkozni az illesztéssel, feszüléssel,de ez talán picit könnyebben megoldható.
És ezzel a motorok rögzítve vannak. Egy kicsit lehet, hogy egyszerőbb lett volna, ha a tubust leveszem, de nekem így is könnyen ment.
A leírás szerint be kell kábelezni és kész is.
Két fontos dolog:
1. A kitben nincs hálózati adapter, csak szivargyújtós. Feltúrtam az egész házat, mire sikerült egy 12V-s, 0,5A-s adaptert találnom. Minden szép és jó, csak a motorok meg sem makkannak. Kerestem egy másikat, 12V, 2A. Ezzel működik. A baj, hogy ez a használatban levő külső merevlemezem tápja. Az eladó szólt, hogy két amperes kell. Tettem egy kísérletet...
2. A tápot a SynScan motorvezérlő egységébe kell bedugni. A kézivezérlőbe nem. Nem kell megijedni, ha a SynScan kap áramot, a kézivezérlő is kap. Kézivezérlőbe csak akkor dugunk direktben tápot, ha pl. firmware frissítést kell végezni.
Ja és a +1 vicc: SkyWatcherék csak az acéllábas EQ3-ra gondoltak a motorvezérlő tartójának mellékelésekor. Az alu lábasak, mint én például le vannak sajnálva. A rögzítést könnyű megoldani, viszont a földelésre valamit ki kell találnom.
Ja és a +1 vicc: SkyWatcherék csak az acéllábas EQ3-ra gondoltak a motorvezérlő tartójának mellékelésekor. Az alu lábasak, mint én például le vannak sajnálva. A rögzítést könnyű megoldani, viszont a földelésre valamit ki kell találnom.
Röpke egy órám ment rá. Mivel szép derült volt az ég, már mentem is vele a kert végébe...
2010. augusztus 4., szerda
Mechanika upgrade
Jelentem, mától egy EQ3-2 SynScan GoTo mechanika boldog tulajdonosa vagyok!
Bár eredetileg egy SpringLoad szálkeresztes keresőtávcsövet akartam venni, de kiderült, hogy az kézi vezetésre egyáltalán nem alkalmas. Amici-prizmával nincs is szálkeresztes. Prizma nélkül pedig csak keresőtávcsőnek jó. Ha lenne Amici-prizmás, szálkeresztes, akkor is nagyon kicsi a nagyítása (9x-es) vezetéshez.
Szóval ez kiesett. Második körön egy olyan motoros vezérlés lett volna, amit később az autoguiderrel össze tudok kötni. Namármost. Az egyszerű motoros vezérlés lényegében egy egyszerű óragép. Amit autoguiderrel lehet még tovább fejleszteni, az a GoTo. Hosszas tépelődést (nem akartam ekkora beruházást most) és némi "alkudozást" követően végül megvettem az upgrade-kitet.
Összeszerelés folyamatban. Nem egyszerű...
Bár eredetileg egy SpringLoad szálkeresztes keresőtávcsövet akartam venni, de kiderült, hogy az kézi vezetésre egyáltalán nem alkalmas. Amici-prizmával nincs is szálkeresztes. Prizma nélkül pedig csak keresőtávcsőnek jó. Ha lenne Amici-prizmás, szálkeresztes, akkor is nagyon kicsi a nagyítása (9x-es) vezetéshez.
Szóval ez kiesett. Második körön egy olyan motoros vezérlés lett volna, amit később az autoguiderrel össze tudok kötni. Namármost. Az egyszerű motoros vezérlés lényegében egy egyszerű óragép. Amit autoguiderrel lehet még tovább fejleszteni, az a GoTo. Hosszas tépelődést (nem akartam ekkora beruházást most) és némi "alkudozást" követően végül megvettem az upgrade-kitet.
Összeszerelés folyamatban. Nem egyszerű...
Meteo-szünetjel
Hát így jár az, aki pórul.
Az elmúlt két szép, derült éjszaka után újra itt egy markáns hidegfront, a vele járó esővel, felhővel, miegymással. Én meg elpuskáztam az elmúlt két éjszakát a 300d miatt. Az első éjszaka az elnyúló szerelési procedúra miatt szállt el (hajnali egy után fejeztem be), a második... Hm nem is tudom. Próbáltam kalibrációs képeket készíteni az "új" géppel, de nem sikerült, mert az akku lemerült. Aztán már megint késő lett ahhoz, hogy kipakoljam a csövet, mert ugye 6-kor fel kell kelni. Ehhez képest éjfélig pásztáztam a Tejutat a kis binoklival. Szóval elszúrtam. Az első éjjel még volt Hold (már az utolsó negyedben), a második éljjel viszont olyan későn kelt fel, hogy nyugodtan tudtam volna akár fotózni is.
Szóval így jártam.
Az elmúlt két szép, derült éjszaka után újra itt egy markáns hidegfront, a vele járó esővel, felhővel, miegymással. Én meg elpuskáztam az elmúlt két éjszakát a 300d miatt. Az első éjszaka az elnyúló szerelési procedúra miatt szállt el (hajnali egy után fejeztem be), a második... Hm nem is tudom. Próbáltam kalibrációs képeket készíteni az "új" géppel, de nem sikerült, mert az akku lemerült. Aztán már megint késő lett ahhoz, hogy kipakoljam a csövet, mert ugye 6-kor fel kell kelni. Ehhez képest éjfélig pásztáztam a Tejutat a kis binoklival. Szóval elszúrtam. Az első éjjel még volt Hold (már az utolsó negyedben), a második éljjel viszont olyan későn kelt fel, hogy nyugodtan tudtam volna akár fotózni is.
Szóval így jártam.
2010. augusztus 2., hétfő
Canon 300d asztro modi - kész
Elkészült a nagy mű. Összeszedtem a bátorságomat, meg a csavarhúzóimat, és nekiálltam. No, nem mondom, hogy ezentúl csak ezzel szeretnék foglalkozni. Volt egy-két pillanat, amikor azt gondoltam, hogy na, drága mulatság volt. De végül sikerült.
Először is szabaddá tettem az íróasztal egy részét az operációhoz, majd az így kapott felületet szép fehér papírlapokkal terítettem le. Csak hogy semmi se vesszen el. Kirakodtam a kezem ügyébe a szerszámokat, eszközöket, melyekre előreláthatólag szükségem lesz.
A monitoron Gary Honis útmutatója, mit-merre-hogyan-meddig.
Az eleje nem bonyolult, ki kell csavarozni a burkolat csavarjait.Gyerünk!
Egészen addig nem volt probléma, míg a csatlakozók (USB, exponálózsinór) melleti (mint kiderült a leghosszabb) csavarhoz nem értem. Na, az eltörte két csavarhúzómat, és gyönyörűen kikopott, elmállott a közepe. Nem tudom mi baja lehetett, meg volt feszülve, vagy egyszerűen a fél évtizedes kosz rögzítette ilyen szépen. Lényeg, hogy már nem volt rajta vájat, viszont meg sem mozdult.
Azt hiszem ezen a ponton izzadtam le először egy kicsit. Node, mit lehet tenni egy ilyen nyavalyás csavarral? Kifúrni. Hoztam az akkus csavarhúzót és a fúrószárkészletet. A 2.5-ös szár pont jó lesz, hogy megszabaduljak a csavar fejétől, gondoltam, és neki is álltam. Elég elrettentő lehetett kívülről nézve, ahogy új szerzeményemet a szerelés első fázisában egy bazi nagy akkus fúróval oldalbafúrom. Mintegy két órán keresztül. Szerencsére senki sem látott.
Nagy nehezen végre sikerült megszabadulnom a csavar fejétől, a fekete takarólaptól és kis idő elteltével a csavar szárától is. A fekete műanyag azért károsodott egy picit, no nem a fúrótól, kénytelen voltam szikével kicsit körbefaragni a fejet, mert nem lehetett hozzáférni. Szerencsére nem vészes. Mondhatni olyasmi, amit az átkosban az Africana (meg még pár másik csoki) csomagolásán belül található felirat demonstrál. Azért az élvezeti értékét nem rontja :)
Nos, eltelt több mint két óra, és még csak a burkolat néhány csavarjától sikerült megszabadulni. A step-by-step howto második oldalán tartok. A 12-ből. Mindjárt sötét. Én ennyi időt szántam az egészre. Ehh, most már mindegy, haladjunk. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor a "képes beszámoló" csak "beszámolóvá" lényegült át.
Levettem a burkolatot. Itt kezdtem megtanulni, hogy óvatosan, de határozottan kell bánni a géppel. Kikötöttem a hátlap csatlakozóit. A hátsó fémlemez eltávolításához megkerestem a forrasztópákámat. Valahogy ez kimaradt a felkészülésből.
Na, most jön a neheze. Az alaplap. Sok-sok hártyavékonyságú szalagkábel, és pár eldugott csavar, valamint az érzékeny kábelek és IC-k között némi forrasztás, megint.
Lássuk először a kábeleket. És elmentem fogpiszkálókért. Gary írta, hogy az kell, de gondoltam megoldom máshogy. Hát nem igazán lehet. Sőt. Így utólag azt mondom, hogy az egész Canont két csavarhúzóval, egy pákával és három fogpiszkálóval rakják össze a gyárban.
A kábeleket kikötöttem, az eldugott csavart is sikerült eltávolítanom.
Ezután következik a fényképezőgép alaplapjának eltávolítása. Sokat tököltem vele, túl óvatos voltam megint. Pedig Gary írja, hogy határozottan (, de óvatosan) jobbra kell húzni egy kicsit, hogy ki lehessen billenteni. Az alaplapra van kötve egy szélesebb (ez a CMOS egyik szalagkábele, mint később kiderült) és egy keskenyebb szalagkábel (erre a tippem: zármechanika). Ezeket is kikötöttem. Már csak a CMOS tartólemezét kell eltávolítani.
Meglepően egyszerű volt. Persze, mert már lerobbantottam róla a fél gépet. Szóval kicsavaroztam az előírt öt csavart, és már le is tudtam emelni a CMOS-t. Gép félretesz, az elkövetkezendő szakaszban csak a CMOS-sal foglalkozok, illetve a szűrőjével. Gary szerint most jön a legkritikusabb rész. Bármit elrontok (leginkább, ha megsérül az érzékelő, vagy valamelyik csatlakozó), kész, vége, nincs tovább. Ki is mentem sétálni egy tíz percet, kézremegést csökkenteni. Gary szerint eddig volt a könnyű része, én meg már vagy kétszer frászt kaptam. Úristen, akkor ez milyen lesz.
És meglepően könnyen ment. Igaz, hogy a két oldalas ragacs elszakadt (elvágtam), de ki érdekel, funkciója továbbá csak annyi, hogy a keretet tartsa. Kb. negyedóra alatt végeztem a szűrő eltávolításával, és a szűrőkeret visszaszerelésével a CMOS lemezére. Nagyon vigyáztam, hozzá ne érjek az érzékelőhöz. Meglepő módon sikerült nem hozzáérni, ez magamhoz képest világrekord.
Jöhet az összeszerelés!
Az érzékelő fémlemeze simán ment az öt csavarral. Végén határozottan meghúztam, nehogy lötyögjön használat közben. Megfigyeltem, hogy a csavarok már szorulnak, de a rögzített elem még mozog. Szóval továbbra is, óvatosan, de határozottan!
Jöhetett az alaplap! Na itt kezdődött újra a probléma. A keskenyebb még csak-csak ment, de a széles annyira fel volt kunkorodva, hogy alig sikerült becsúsztatnom a csatlakozóba. Olyan ötödikra azért ment. Bevetettem három fogpiszkálót, továbbá kézzel nyomtam össze a csatlakozót. Elégedetten szemléltem az eredményt, láttam mindegyik kábel a helyén, egy sincs kicsúszva.És amikor húztam ki az utolsó fogpiszkálót, a szélesebb szalagkábel behasadt, beszakadt! Hogy a fene...! Ez vezet egyenesen az érzékelőhöz... Mit mondjak, leizzadtam.
Megvizsgáltam a szakadást. Kb. 2 mm, és szerencsére hosszanti. Úgy néz ki, nem szakít meg áramkört. Lesz, ami lesz, gondolta, folytatom. Van ezért esély, hogy fog ez még működni.
A továbbiakban Gary útmutatása alapján szépen összeraktam a gépet, visszaforrasztottam a fémlemezeket, folyamatosan portalanítottam, ahol kellett, törölgettem.
És beraktam az akkumulátort. Lássuk, bekapcs.
Őrült kattogás, mintha egy tíz-tizenötös sorozatot lőttem volna vele, majd Err 99. Újra, ugyanaz. Menü van? Van! Kijelző működik, háttérvilágítás működik. Setup működik. Képet csinált? Nem... CF-kártyát olvassa? Igen, a régi képek megvannak. Az ugyan nem derült ki, hogy az érzékelő működik-e, viszont az látszik, hogy valamit rosszul raktam össze, amitől megvadult a mechanika.
Újabb kézremegés-csillapító tízperces séta következett, már elég késő volt, talán éjjel egy körül? Közben végiggondoltam, mi legyen. Aludni úgysem tudnék, amíg ilyen állapotban van a gép. Akkor? Nincs is kérdés...
Visszamentem, és immár emlékezetből szétszedtem az alaplapig a gépet és újra összeraktam. Csavarok, forrasztások, kábelek. Próba. Ugyanaz. Ajjaj.
Na, akkor megint. Most már az alaplapot is leszereltem, és az összerakásnál, mikor már csak a hátlap hiányzott, bedugtam az akkut. Próba. Hopp, most jó! Nem kelepel, nem csattog. Nade mivel nincs hátlap, nem látom, mit mond a gép. Gyorsan-gyorsan, rá az LCD-t, hátlapot, satöbbi. Bekapcs. LEMERÜLT EZ A DÖG! :D Gyorsan rátöltöttem tíz percet. Próba. MŰKÖDIK!
Készítettem pár képet vele, nincs hiba az érzékelő környékén. Tökéletes, pár apróságtól eltekintve.
1. A keresőbe a meglevő 2 porszem mellé bekerült még 3. Mondjuk én nem fogom a keresőt használni, tehát...
2. Az elfúrt csavar helyett kell szerezni egy újat. Szerencsére nem a mindent-összetartó-csavarról van szó, de szerintem az azért kell oda.
3. A végén a nagy kapkodásban az LCD elé is bekerült (és ottmaradt) pár porszem. Ez zavarhat, de nem lényeges.
4. A kis LCD háttévilágítása elment. Ez nem tudom, mitől van, igazából ez sem nagyon zavaró, ha portalanítom az LCD előtt a plexi-lapot, megnézem, hátha...
A végeredmény:
Először is szabaddá tettem az íróasztal egy részét az operációhoz, majd az így kapott felületet szép fehér papírlapokkal terítettem le. Csak hogy semmi se vesszen el. Kirakodtam a kezem ügyébe a szerszámokat, eszközöket, melyekre előreláthatólag szükségem lesz.
A monitoron Gary Honis útmutatója, mit-merre-hogyan-meddig.
Az eleje nem bonyolult, ki kell csavarozni a burkolat csavarjait.Gyerünk!
Egészen addig nem volt probléma, míg a csatlakozók (USB, exponálózsinór) melleti (mint kiderült a leghosszabb) csavarhoz nem értem. Na, az eltörte két csavarhúzómat, és gyönyörűen kikopott, elmállott a közepe. Nem tudom mi baja lehetett, meg volt feszülve, vagy egyszerűen a fél évtizedes kosz rögzítette ilyen szépen. Lényeg, hogy már nem volt rajta vájat, viszont meg sem mozdult.
Azt hiszem ezen a ponton izzadtam le először egy kicsit. Node, mit lehet tenni egy ilyen nyavalyás csavarral? Kifúrni. Hoztam az akkus csavarhúzót és a fúrószárkészletet. A 2.5-ös szár pont jó lesz, hogy megszabaduljak a csavar fejétől, gondoltam, és neki is álltam. Elég elrettentő lehetett kívülről nézve, ahogy új szerzeményemet a szerelés első fázisában egy bazi nagy akkus fúróval oldalbafúrom. Mintegy két órán keresztül. Szerencsére senki sem látott.
Nagy nehezen végre sikerült megszabadulnom a csavar fejétől, a fekete takarólaptól és kis idő elteltével a csavar szárától is. A fekete műanyag azért károsodott egy picit, no nem a fúrótól, kénytelen voltam szikével kicsit körbefaragni a fejet, mert nem lehetett hozzáférni. Szerencsére nem vészes. Mondhatni olyasmi, amit az átkosban az Africana (meg még pár másik csoki) csomagolásán belül található felirat demonstrál. Azért az élvezeti értékét nem rontja :)
Nos, eltelt több mint két óra, és még csak a burkolat néhány csavarjától sikerült megszabadulni. A step-by-step howto második oldalán tartok. A 12-ből. Mindjárt sötét. Én ennyi időt szántam az egészre. Ehh, most már mindegy, haladjunk. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor a "képes beszámoló" csak "beszámolóvá" lényegült át.
Levettem a burkolatot. Itt kezdtem megtanulni, hogy óvatosan, de határozottan kell bánni a géppel. Kikötöttem a hátlap csatlakozóit. A hátsó fémlemez eltávolításához megkerestem a forrasztópákámat. Valahogy ez kimaradt a felkészülésből.
Na, most jön a neheze. Az alaplap. Sok-sok hártyavékonyságú szalagkábel, és pár eldugott csavar, valamint az érzékeny kábelek és IC-k között némi forrasztás, megint.
Lássuk először a kábeleket. És elmentem fogpiszkálókért. Gary írta, hogy az kell, de gondoltam megoldom máshogy. Hát nem igazán lehet. Sőt. Így utólag azt mondom, hogy az egész Canont két csavarhúzóval, egy pákával és három fogpiszkálóval rakják össze a gyárban.
A kábeleket kikötöttem, az eldugott csavart is sikerült eltávolítanom.
Ezután következik a fényképezőgép alaplapjának eltávolítása. Sokat tököltem vele, túl óvatos voltam megint. Pedig Gary írja, hogy határozottan (, de óvatosan) jobbra kell húzni egy kicsit, hogy ki lehessen billenteni. Az alaplapra van kötve egy szélesebb (ez a CMOS egyik szalagkábele, mint később kiderült) és egy keskenyebb szalagkábel (erre a tippem: zármechanika). Ezeket is kikötöttem. Már csak a CMOS tartólemezét kell eltávolítani.
Meglepően egyszerű volt. Persze, mert már lerobbantottam róla a fél gépet. Szóval kicsavaroztam az előírt öt csavart, és már le is tudtam emelni a CMOS-t. Gép félretesz, az elkövetkezendő szakaszban csak a CMOS-sal foglalkozok, illetve a szűrőjével. Gary szerint most jön a legkritikusabb rész. Bármit elrontok (leginkább, ha megsérül az érzékelő, vagy valamelyik csatlakozó), kész, vége, nincs tovább. Ki is mentem sétálni egy tíz percet, kézremegést csökkenteni. Gary szerint eddig volt a könnyű része, én meg már vagy kétszer frászt kaptam. Úristen, akkor ez milyen lesz.
És meglepően könnyen ment. Igaz, hogy a két oldalas ragacs elszakadt (elvágtam), de ki érdekel, funkciója továbbá csak annyi, hogy a keretet tartsa. Kb. negyedóra alatt végeztem a szűrő eltávolításával, és a szűrőkeret visszaszerelésével a CMOS lemezére. Nagyon vigyáztam, hozzá ne érjek az érzékelőhöz. Meglepő módon sikerült nem hozzáérni, ez magamhoz képest világrekord.
Jöhet az összeszerelés!
Az érzékelő fémlemeze simán ment az öt csavarral. Végén határozottan meghúztam, nehogy lötyögjön használat közben. Megfigyeltem, hogy a csavarok már szorulnak, de a rögzített elem még mozog. Szóval továbbra is, óvatosan, de határozottan!
Jöhetett az alaplap! Na itt kezdődött újra a probléma. A keskenyebb még csak-csak ment, de a széles annyira fel volt kunkorodva, hogy alig sikerült becsúsztatnom a csatlakozóba. Olyan ötödikra azért ment. Bevetettem három fogpiszkálót, továbbá kézzel nyomtam össze a csatlakozót. Elégedetten szemléltem az eredményt, láttam mindegyik kábel a helyén, egy sincs kicsúszva.És amikor húztam ki az utolsó fogpiszkálót, a szélesebb szalagkábel behasadt, beszakadt! Hogy a fene...! Ez vezet egyenesen az érzékelőhöz... Mit mondjak, leizzadtam.
Megvizsgáltam a szakadást. Kb. 2 mm, és szerencsére hosszanti. Úgy néz ki, nem szakít meg áramkört. Lesz, ami lesz, gondolta, folytatom. Van ezért esély, hogy fog ez még működni.
A továbbiakban Gary útmutatása alapján szépen összeraktam a gépet, visszaforrasztottam a fémlemezeket, folyamatosan portalanítottam, ahol kellett, törölgettem.
És beraktam az akkumulátort. Lássuk, bekapcs.
Őrült kattogás, mintha egy tíz-tizenötös sorozatot lőttem volna vele, majd Err 99. Újra, ugyanaz. Menü van? Van! Kijelző működik, háttérvilágítás működik. Setup működik. Képet csinált? Nem... CF-kártyát olvassa? Igen, a régi képek megvannak. Az ugyan nem derült ki, hogy az érzékelő működik-e, viszont az látszik, hogy valamit rosszul raktam össze, amitől megvadult a mechanika.
Újabb kézremegés-csillapító tízperces séta következett, már elég késő volt, talán éjjel egy körül? Közben végiggondoltam, mi legyen. Aludni úgysem tudnék, amíg ilyen állapotban van a gép. Akkor? Nincs is kérdés...
Visszamentem, és immár emlékezetből szétszedtem az alaplapig a gépet és újra összeraktam. Csavarok, forrasztások, kábelek. Próba. Ugyanaz. Ajjaj.
Na, akkor megint. Most már az alaplapot is leszereltem, és az összerakásnál, mikor már csak a hátlap hiányzott, bedugtam az akkut. Próba. Hopp, most jó! Nem kelepel, nem csattog. Nade mivel nincs hátlap, nem látom, mit mond a gép. Gyorsan-gyorsan, rá az LCD-t, hátlapot, satöbbi. Bekapcs. LEMERÜLT EZ A DÖG! :D Gyorsan rátöltöttem tíz percet. Próba. MŰKÖDIK!
Készítettem pár képet vele, nincs hiba az érzékelő környékén. Tökéletes, pár apróságtól eltekintve.
1. A keresőbe a meglevő 2 porszem mellé bekerült még 3. Mondjuk én nem fogom a keresőt használni, tehát...
2. Az elfúrt csavar helyett kell szerezni egy újat. Szerencsére nem a mindent-összetartó-csavarról van szó, de szerintem az azért kell oda.
3. A végén a nagy kapkodásban az LCD elé is bekerült (és ottmaradt) pár porszem. Ez zavarhat, de nem lényeges.
4. A kis LCD háttévilágítása elment. Ez nem tudom, mitől van, igazából ez sem nagyon zavaró, ha portalanítom az LCD előtt a plexi-lapot, megnézem, hátha...
A végeredmény:
2010. július 30., péntek
Canon 300d asztro modi
Úgy néz ki, minden együtt van a 300d módosításához, már csak egy kis bátorság és 3-4 óra szabadidő kellene.
Mégegyszer, miről is szól a módosítás: eltávolítom a friss, ropogós, ámde használtan, olcsón vásárolt Canon EOS 300d DSLR fényképezőgépemből a szűrőt. A szűrő a CMOS előtt helyezkedik el, igazából egy jó minőségű síküveg lap, néhány bevonattal. Ezen bevonatok szűkítik a CMOS érzékelési tartományát az emberi szem által látható tartományokba, a CMOS gyárilag "lefele" (infravörös) és "felfele" (ultraibolya) tartományok felé is sokkal érzékenyebb, mint szemünk. Viszont a mélyég objektumok jó része nem csak az általunk látható hullámhosszokon sugároz.
Ezzel a módosítással a gép "normál" fényképezésre nagyjából használhatatlanná válik. Még az új színegyensúlyt ki lehetne sakkozni (a gyári preset-ek innentől semmit nem érnek), de a megváltozott fókusztávolság miatt búcsút lehet mondani az autofókusz előnyeinek is. Összességében, nem érdemes már vele simán fotózgatni.
Cserébe az asztrofotózásnál nincs szükség autofókuszra, nincs is fotóobjektív (a távcső az objektív), a színegyensúly az utófeldolgozásnál kerül beállításra.
Van egy nagyon részletes leírás a módosítás elkövetéséhez, ennek alapján járok el. Illetve... Megpróbálom jól kisütni a vaku kondenzátorát addig is. A leírás nem mondja, viszont számtalan helyen olvasom, hogy mielőtt valaki bármit is turkálna a gépében, süsse ki a kondit, mert akár végérvényesen tönkrevághatja az egész gépet.
A szerelésről részletes, képekkel illusztrált beszámoló várható.
Mégegyszer, miről is szól a módosítás: eltávolítom a friss, ropogós, ámde használtan, olcsón vásárolt Canon EOS 300d DSLR fényképezőgépemből a szűrőt. A szűrő a CMOS előtt helyezkedik el, igazából egy jó minőségű síküveg lap, néhány bevonattal. Ezen bevonatok szűkítik a CMOS érzékelési tartományát az emberi szem által látható tartományokba, a CMOS gyárilag "lefele" (infravörös) és "felfele" (ultraibolya) tartományok felé is sokkal érzékenyebb, mint szemünk. Viszont a mélyég objektumok jó része nem csak az általunk látható hullámhosszokon sugároz.
Ezzel a módosítással a gép "normál" fényképezésre nagyjából használhatatlanná válik. Még az új színegyensúlyt ki lehetne sakkozni (a gyári preset-ek innentől semmit nem érnek), de a megváltozott fókusztávolság miatt búcsút lehet mondani az autofókusz előnyeinek is. Összességében, nem érdemes már vele simán fotózgatni.
Cserébe az asztrofotózásnál nincs szükség autofókuszra, nincs is fotóobjektív (a távcső az objektív), a színegyensúly az utófeldolgozásnál kerül beállításra.
Van egy nagyon részletes leírás a módosítás elkövetéséhez, ennek alapján járok el. Illetve... Megpróbálom jól kisütni a vaku kondenzátorát addig is. A leírás nem mondja, viszont számtalan helyen olvasom, hogy mielőtt valaki bármit is turkálna a gépében, süsse ki a kondit, mert akár végérvényesen tönkrevághatja az egész gépet.
A szerelésről részletes, képekkel illusztrált beszámoló várható.
2010. július 26., hétfő
Asztrofotózás, kellékek - beszerzés befagyasztva
Sajnos a mai napon közzétett negyedéves pénzügyi adatok (höhö) alapján az asztrofotózás kellékeinek beszerzését határozatlan ideig felfüggesztem. Egyelőre marad a fiahordós megoldás, gyakorlom a vezetést.
Nagyon szép panorámaképeket fogok így is készíteni, az biztos.
A szűrőtlenített 300d-vel is megpróbálom a panorámaképet, szerintem így is mutatnia kell a különbséget.
Nagyon szép panorámaképeket fogok így is készíteni, az biztos.
A szűrőtlenített 300d-vel is megpróbálom a panorámaképet, szerintem így is mutatnia kell a különbséget.
Meteo-szünetjel
Ráadásul sajnos a hosszabbak közül való. Gyakorlatilag 16-a óta egy darab nagyjából felhőtlen éjszaka volt, akkor kicsit nézegettem is a Holdat, mást nem is lehetett tőle, olyan fényes volt. Elhomályosított mindent.
Most meg itt lóg a fejünk felett ez a hidegfront, még egy pár napig szintén nem lehet észlelni semmit.
Utána, ha jól számolom telihold lesz, tehát sajnos egy darabig nincs nagyon értelme kimenni.
Most meg itt lóg a fejünk felett ez a hidegfront, még egy pár napig szintén nem lehet észlelni semmit.
Utána, ha jól számolom telihold lesz, tehát sajnos egy darabig nincs nagyon értelme kimenni.
2010. július 25., vasárnap
Kedves szomszéd
A második. Egy bunkó. Egy bunkó villanyszerelő.
Ezért aztán feltett egy olyan reflektort a hátsó terasza fölé, ami ha világít, nemhogy csillagászkodni lehetetlen, de meg lehet vakulni!
Ezért aztán feltett egy olyan reflektort a hátsó terasza fölé, ami ha világít, nemhogy csillagászkodni lehetetlen, de meg lehet vakulni!
2010. július 23., péntek
Asztrofotózás, kellékek
Megfogadva a neten számtalan helyen található és néhány személyesen, szóban elmondott tanácsot vásároltam egy használt Canon EOS 300d-t. Tényleg elég olcsón hozzá lehet jutni. Mégis inkább ezt kapom szét, szűrőtlenítem, mint a vadiúj 450d-t. Az elkövetkező borús napokon lesz mivel foglalatoskodni.
Objektív nincs hozzá, de nem is kell, hiszen a távcső lesz az objektív.
Beszerzési listára kerül egy T2 adapter és egy Canon bajonett, valamint egy SpringLoad 9x50-es keresőtávcső, egy motoros vezérlés az EQ3-2-höz. Továbbá a jótündér megszánhatna egy autoguider rendszerrel, ez már egy kicsit borsosabb, de ha komoly fotókat is akarok készíteni, nem lehet lespórolni.
Egyelőre a komolyabb mechanikát talán hagyjuk. Majd...
Objektív nincs hozzá, de nem is kell, hiszen a távcső lesz az objektív.
Beszerzési listára kerül egy T2 adapter és egy Canon bajonett, valamint egy SpringLoad 9x50-es keresőtávcső, egy motoros vezérlés az EQ3-2-höz. Továbbá a jótündér megszánhatna egy autoguider rendszerrel, ez már egy kicsit borsosabb, de ha komoly fotókat is akarok készíteni, nem lehet lespórolni.
Egyelőre a komolyabb mechanikát talán hagyjuk. Majd...
2010. július 19., hétfő
Asztrofotózás, folytatás
Hosszasan gyötörtük egymást az IRIS-szel, végül sikerült valamiféle eredményt produkálni.
A probléma ott kezdődött, hogy a készített 11 kép nem pontosan ugyanazzal a fókusszal készült. A harmadik kép után valószínűleg visszatettem az objektívvédő sapkát, amitől elállítódott az objektív. Így aztán két különböző képet kellene egymásra tennem. Ebből a második kör 8 db képét készítettem el eddig.
Munkaverziók:
És végül:
Tejút, keresőtávcsővel balról. Továbbá Vállfa-halmaz és egy hullócsillag (ha minden igaz).
2010. július 17., szombat
Asztrofotózás, folytatás, de még mindig az első lépések
Megvolt az első komolyabb asztrofotós észlelési éjszakám!
Kis családom korán nyugovóra tért, én pedig már korán kipakoltam a cuccot, legyen ideje hűlni. Mondjuk túl sokat nem kellett hűlnie, pokoli meleg volt az éjszaka is.
Fantasztikus volt az ég, nem végeztem szabadszemes határmagnitúdó-becslést, de amint a Hold eltűnt a horizont alatt felragyogott az összes csillag. A szomszédnál sem buliztak, nem égett a kerti lámpa, szóval a kert végéhez képest tényleg ideális volt.
Felkerestem egy-két gömbhalmazt, nyílthalmazt, immár viszonylag rutinosan. De a fényképező ki volt készítve, a flat és dark képeket betáraztam, a gépet megfelelően (sokkal jobban mint korábban) beállítottam. Igazából célpontot kerestem. Aztán "rájöttem", hogy egy 100-120x-os nagyításnál kiugró gömbhalmaz egy 10x-es optikának nem igazán pálya. Úgyhogy úgy döntöttem, maradok a Tejútnál.
Fel is szereltem a masinát a távcső tetejére, befújtam magam szúnyogriasztóval, és elkezdtem exponálgatni.
Először a fókuszt állítgattam be, pár másodperces expókkal, a Canon kijelzőjén ellenőrizve. Mikor ez megvolt, nekiálltam a tényleges munkának. Kerestem egy vezetőcsillagot, beraktam a legnagyobb nagyítású okulárt (kb. 210x-es) és elkezdtem a munkát.
Kicsit több, mint egy óra alatt elkészült 11 értékelhető kép, és néhány gyengébb. Ha repülő jött, inkább megszakítottam az expót, gondolván, talán a meglévő kép már értékelhető. Néhányszor szúnyogok tették tönkre. De összességében egész jók lettek.
Az expozíciós idők viszont még véletlenül sem hasonlítanak egymásra. A két és fél perctől a hét percig minden van. Ezen még kell egy kicsit dolgoznom. Vagy próbálok szerezni egy stoppert, ami csipog ha lejár. Vagy valami.
Végére már egészen bezsibbadtam, remegett a kezem a vezetésnél. Picit nézelődtem még, közben feljött a Jupiter! A Jupiter fantasztikus! Odébb kellett tennem a távcsövet, nem is volt póluson, csak nagyon nagyjából, de tudtam követni valamennyire. Nem csak a négy Galilei-holdat láttam, hanem még kettőt (szerintem). Amint tudok, megint rájuk nézek.
Mivel a távcsövet odébb tettem, így már láthatóvá vált az Androméda-galaxis is! Hatalmas! Én még nem láttam, mert a szokásos megfigyelőhelytől egy négyemeletes eltakarja.
Hamarosan jön a kép!
Kis családom korán nyugovóra tért, én pedig már korán kipakoltam a cuccot, legyen ideje hűlni. Mondjuk túl sokat nem kellett hűlnie, pokoli meleg volt az éjszaka is.
Fantasztikus volt az ég, nem végeztem szabadszemes határmagnitúdó-becslést, de amint a Hold eltűnt a horizont alatt felragyogott az összes csillag. A szomszédnál sem buliztak, nem égett a kerti lámpa, szóval a kert végéhez képest tényleg ideális volt.
Felkerestem egy-két gömbhalmazt, nyílthalmazt, immár viszonylag rutinosan. De a fényképező ki volt készítve, a flat és dark képeket betáraztam, a gépet megfelelően (sokkal jobban mint korábban) beállítottam. Igazából célpontot kerestem. Aztán "rájöttem", hogy egy 100-120x-os nagyításnál kiugró gömbhalmaz egy 10x-es optikának nem igazán pálya. Úgyhogy úgy döntöttem, maradok a Tejútnál.
Fel is szereltem a masinát a távcső tetejére, befújtam magam szúnyogriasztóval, és elkezdtem exponálgatni.
Először a fókuszt állítgattam be, pár másodperces expókkal, a Canon kijelzőjén ellenőrizve. Mikor ez megvolt, nekiálltam a tényleges munkának. Kerestem egy vezetőcsillagot, beraktam a legnagyobb nagyítású okulárt (kb. 210x-es) és elkezdtem a munkát.
Kicsit több, mint egy óra alatt elkészült 11 értékelhető kép, és néhány gyengébb. Ha repülő jött, inkább megszakítottam az expót, gondolván, talán a meglévő kép már értékelhető. Néhányszor szúnyogok tették tönkre. De összességében egész jók lettek.
Az expozíciós idők viszont még véletlenül sem hasonlítanak egymásra. A két és fél perctől a hét percig minden van. Ezen még kell egy kicsit dolgoznom. Vagy próbálok szerezni egy stoppert, ami csipog ha lejár. Vagy valami.
Végére már egészen bezsibbadtam, remegett a kezem a vezetésnél. Picit nézelődtem még, közben feljött a Jupiter! A Jupiter fantasztikus! Odébb kellett tennem a távcsövet, nem is volt póluson, csak nagyon nagyjából, de tudtam követni valamennyire. Nem csak a négy Galilei-holdat láttam, hanem még kettőt (szerintem). Amint tudok, megint rájuk nézek.
Mivel a távcsövet odébb tettem, így már láthatóvá vált az Androméda-galaxis is! Hatalmas! Én még nem láttam, mert a szokásos megfigyelőhelytől egy négyemeletes eltakarja.
Hamarosan jön a kép!
2010. július 16., péntek
Első asztrofotók
Ahogy ígértem, az első fotók. Én is látom, hogy rengeteg hiba van rajtuk, már tudom, hogy mit kellene máshogyan csinálnom. Átnéztem a fényképezőgép beállításait, és kicsit ésszerűsítettem a következő alkalomra. Például a beépített zajcsökkentést teljesen kikapcsoltam. Az érzékenységet viszont inkább feltolom ISO 1600-ra. A fehéregyensúly pedig semlegesre lett állítva. A vezetési időt megpróbálom minél hosszabbra kitolni.
Ugye látszik az elrontott színegyensúly? :)
Ez egy kicsit túl lett javítva...
És néhány apró regisztrációs hiba...
Szigorúan okulásképpen:
2010. július 15., csütörtök
Meteo-szünetjel
Ahogy várható volt a ma délutáni fátyol és egyébfelhős ég után, a láthatóság most is nagyon gyenge, csak a legfényesebb csillagok láthatók. A légkör a pára és a porszemcsék szennyezése miatt szép narancssárgás a közvilágítástól. Esélytelen.
2010. július 14., szerda
Asztrofotózás, első lépések
Újdonsült távirányítómmal és karácsonyra kapott Canon EOS 450D fotómasinámmal este kivonultam a kert végébe. Az előkészületek során addigra feltelepült a gépemre az IRIS, valamint a tarsolyban ott volt 2-3 kezelési útmutató.
Meg kellett tanulnom mi az a flat-field, flat-light, flat-dark, master-dark és a cosmetic állomány. Hogy a készülő fotókat kalibrálni kell, átlagolni és még egy csomó mindent kell velük csinálni, hogy szépek legyenek. Azért nagy illúzióim nem voltak. Megfelelő felszerelés híján nem a távcsövön keresztül készültem fotózni, csak a fiahordóra (távcső tetejére) akartam biggyeszteni a Canont, amivel a saját objektívével akartam kattogtatni. Így igazán csak a Tejút lehetett logikus célpont.
Nem akarok nagyképűsködni, a tegnapi este célja az volt, hogy gyakoroljam a vezetést, és ha közben sikerül egy valamennyire értékelhető képet készíteni, az se baj.
Hát értékelhetőt sikerült, de csak olyan tekintetben, hogy lehet belőle tanulni. De kezdjük az elején.
Őrületesen meleg volt. Még estefelé elkészítettem a kalibrációs képekhez szükséges nyersanyagot. Próbálgattam a Canont a lehető legjobban beállítani (most már tudom, hogy nem igazán sikerült jól:). ISO 800-on elkészültek a dark.ok, ISO 100-on a flat-ek. Kitaláltam valami általam szupernek hitt színegyensúlyt.
Ahogy elkezdett sötétedni, kivittem a csövet. Mint kiderült, nem volt semmi jelentősége, mert alig változott valamit a hőmérséklet egész éjjel, talán ha pár fokot. Az első csillagokkal polárra álltam, és rátettem a fényképezőt a távcsőre.
Apropó, lehet, hogy csak én vagyok béna, de a fiahordó csavarral nekem nem sikerült tökéletesen megszorítani a gépet, szerintem túl könnyen elfordul.
Mikor végre teljesen besötétedett, elkezdtem kattogtatni. Az autofókusz nem tud mit kezdeni a csillagokkal, ezt onnan tudtam meg, hogy bekapcsolva maradt, és így a gép nem is exponált. Kikapcsoltam. Némi fókuszteszt után próbáltam 3 perces követett képeket készíteni a Hattyú kellős közepéről. A szúnyogok szokás szerint elég vérmesek voltak, szóval a követés kicsit rezgős lett :) A három percet sem tudtam tartani. Ehhez kellene egy csipogós stopper. Próbáltam hangosan (nem fennhangon:) 180-ig elszámolni, mikor megvolt leállítottam az expozíciót, 102 másodperc volt.Szóval gyakorolni kell ezt is. A kezdeti komoly rezgéseket az ellensúlyok egyre bátrabb áthelyezésével (azért egy 450D objektívvel nem egy könnyű darab) sikeresen csillapítottam. A szúnyogokat és a fátyolfelhőket nem sikerült. Éjfél körül ugyanis megjelentek, egyre többen és többen. Ezzel vége is lett a csillagászkodásnak.
Az elkészült képeket az IRIS-en átfuttatva aztán láthatóvá váltak a hibák. A fókuszálás nem volt tökéletes, a vezetés szintén. A tükröt mindig fel kell csapni, látható problémát okoz ha nem. A színegyensúllyal nem érdemes bohóckodni, semlegesre kell állítani. Ha nem kapcsolom ki a gépen a zajcsökkenést, akkor NAGYON hosszú egy kép elkészítése.
Az átlagolt képét azért felteszem, okulásképpen.
Meg kellett tanulnom mi az a flat-field, flat-light, flat-dark, master-dark és a cosmetic állomány. Hogy a készülő fotókat kalibrálni kell, átlagolni és még egy csomó mindent kell velük csinálni, hogy szépek legyenek. Azért nagy illúzióim nem voltak. Megfelelő felszerelés híján nem a távcsövön keresztül készültem fotózni, csak a fiahordóra (távcső tetejére) akartam biggyeszteni a Canont, amivel a saját objektívével akartam kattogtatni. Így igazán csak a Tejút lehetett logikus célpont.
Nem akarok nagyképűsködni, a tegnapi este célja az volt, hogy gyakoroljam a vezetést, és ha közben sikerül egy valamennyire értékelhető képet készíteni, az se baj.
Hát értékelhetőt sikerült, de csak olyan tekintetben, hogy lehet belőle tanulni. De kezdjük az elején.
Őrületesen meleg volt. Még estefelé elkészítettem a kalibrációs képekhez szükséges nyersanyagot. Próbálgattam a Canont a lehető legjobban beállítani (most már tudom, hogy nem igazán sikerült jól:). ISO 800-on elkészültek a dark.ok, ISO 100-on a flat-ek. Kitaláltam valami általam szupernek hitt színegyensúlyt.
Ahogy elkezdett sötétedni, kivittem a csövet. Mint kiderült, nem volt semmi jelentősége, mert alig változott valamit a hőmérséklet egész éjjel, talán ha pár fokot. Az első csillagokkal polárra álltam, és rátettem a fényképezőt a távcsőre.
Apropó, lehet, hogy csak én vagyok béna, de a fiahordó csavarral nekem nem sikerült tökéletesen megszorítani a gépet, szerintem túl könnyen elfordul.
Mikor végre teljesen besötétedett, elkezdtem kattogtatni. Az autofókusz nem tud mit kezdeni a csillagokkal, ezt onnan tudtam meg, hogy bekapcsolva maradt, és így a gép nem is exponált. Kikapcsoltam. Némi fókuszteszt után próbáltam 3 perces követett képeket készíteni a Hattyú kellős közepéről. A szúnyogok szokás szerint elég vérmesek voltak, szóval a követés kicsit rezgős lett :) A három percet sem tudtam tartani. Ehhez kellene egy csipogós stopper. Próbáltam hangosan (nem fennhangon:) 180-ig elszámolni, mikor megvolt leállítottam az expozíciót, 102 másodperc volt.Szóval gyakorolni kell ezt is. A kezdeti komoly rezgéseket az ellensúlyok egyre bátrabb áthelyezésével (azért egy 450D objektívvel nem egy könnyű darab) sikeresen csillapítottam. A szúnyogokat és a fátyolfelhőket nem sikerült. Éjfél körül ugyanis megjelentek, egyre többen és többen. Ezzel vége is lett a csillagászkodásnak.
Az elkészült képeket az IRIS-en átfuttatva aztán láthatóvá váltak a hibák. A fókuszálás nem volt tökéletes, a vezetés szintén. A tükröt mindig fel kell csapni, látható problémát okoz ha nem. A színegyensúllyal nem érdemes bohóckodni, semlegesre kell állítani. Ha nem kapcsolom ki a gépen a zajcsökkenést, akkor NAGYON hosszú egy kép elkészítése.
Az átlagolt képét azért felteszem, okulásképpen.
2010. július 13., kedd
Canon távirányító
Az oldalt található link alapján elkészült a távirányítóm a fotóapparáthoz.
Persze az enyém tunningolt. Nem érem ám be egy szem/orrcseppes dobozkával. Nem. Nekem ez a hengeres testű, szép, zöld Orbit-rágós dobozom van hozzá.
Najó, nem ettől tunning. A nagy dobás az az, hogy nem egy nyomógomb (vagy kettő) hozza működésbe a gépet, én inkább egy három állású kapcsolót tettem rá. Van a nyugalmi állapot, a fókusz és az expozíció. Gondolva arra, hogy az asztrofotózásnál sok-sok percig tartó expozíciós idők vannak. Ki a fene akar egy nyomógombot húsz percig nyomva tartani?
Nettó munkaidőben, forrasztással, mindennel együtt olyan 30 perc volt a megvalósítás (eltartott a művelet vagy két órát is, de csak azért, mert lelkesen teszteltem), kb. 1000 Ft (amiből kb.600-at nem is kellett volna kiadni: jack-dugó+kábel).
ÉS MŰKÖDIK!
Persze az enyém tunningolt. Nem érem ám be egy szem/orrcseppes dobozkával. Nem. Nekem ez a hengeres testű, szép, zöld Orbit-rágós dobozom van hozzá.
Najó, nem ettől tunning. A nagy dobás az az, hogy nem egy nyomógomb (vagy kettő) hozza működésbe a gépet, én inkább egy három állású kapcsolót tettem rá. Van a nyugalmi állapot, a fókusz és az expozíció. Gondolva arra, hogy az asztrofotózásnál sok-sok percig tartó expozíciós idők vannak. Ki a fene akar egy nyomógombot húsz percig nyomva tartani?
Nettó munkaidőben, forrasztással, mindennel együtt olyan 30 perc volt a megvalósítás (eltartott a művelet vagy két órát is, de csak azért, mert lelkesen teszteltem), kb. 1000 Ft (amiből kb.600-at nem is kellett volna kiadni: jack-dugó+kábel).
ÉS MŰKÖDIK!
2010. július 11., vasárnap
Az első kitelepülés
Azt kell, hogy mondjam, nagyon jó helyet találtunk.
A tágabb értelemben vett családban van egy "hobbikert" (röviden: "hobbi") nevezetű képződmény. Ez egy közeli falu szélén levő, közepesen karbantartott kis telek, zárható, ha nagyon akarom áram is van. Viszont nincs teleültetve (akié, annak mégsem ez a hobbija:). És nincs egy darab utcai lámpa, környező ház sem. Szóval ideális.
Sajnos elég későn érkeztünk, volt vagy háromnegyed kilenc, mire betolattam az autóval. Akkor meg, gyorsan laptop elő, indít, mobilnet rádug, bronzmeccs. Így utólag, kár is lett volna kihagyni. Amíg tartott a meccs, megvacsoráztunk, összerakosgattam a szétszedett távcsövet. Szünetben vízszintezés, polárra állás. Még meccs végére sem volt valami nagyon sötét, a nyugati égbolt még naptól fénylett. Nembaj, hajnalig maradunk, van időnk.
Végül besötétedett szépen. Elsőnek pár könnyű célpontot próbáltam becserkészni: M31, M92, M3. Aztán a Hattyút böngészgettem nyílt halmazok után kutatva. Mikor lecsengett a tűzijáték (merthogy volt ám az is pár kilométerre tőlünk), és eloszlott a füst, gondoltam megkeresem z M57-et mit mutat ilyen szép sötét égen. Nagyon hamar meg is találtam (egyébként a korábbiakat is), és zongorázni lehetett volna a különbséget. Gyorsan szóltam is a feleségemnek.
"Ennyi?" - kérdezte. - "Hát, szép-szép, de azért azt gondoltam, többet lehet belőle látni..."
Én is azt hittem régebben, csak én azóta rengeteget olvastam erről. Amit a Természet adott nekünk szemet, az a földi dolgok észleléséhez alkalmas. A hasznos dolgokat láttatja, a haszontalantól megvéd. A civilizáció "áldásos" hatásaként már ez sem él lassan. Lásd az én példámat.
De az ember készít magának mesterséges szemeket (pl. ez a távcső), amivel többet is láthat. A tervezett asztrofotózásról viszont még nem mertem neki nagyon mesélni.
Mire ezeken átrágódtunk, észak felől tömött sorokban felhők sorjáztak fölénk. Már van tapasztalatom a kis rohadékokkal, nevezetesen mire ráállok valamire, és ránagyítanék, valamelyik tuti bevetődik a távcső elé. Ráadásul elég komolynak látszott az utánpótlás, még egy eső is kinézett. Szóval, lassan (aztán az eget vizslatva, egyre jobban tartva az esőtől egyre gyorsabban) atomjaira robbantottam a felszerelést és bepakoltam az autóba.
Kicsit szomorkásan hazaindultunk, az asszony vigasztalgatott közben. Én meg feszt is lestem az eget, de tele volt bárányfelhővel.
Kicsit kiültünk még a teraszra, tanakodtam, ha elhúznak a felhők, kimenjek-e még a kert végébe. Nem mentek. Nem mentem. Feladtam. Már a hálószoba ablakát tártuk ki éjszakára, akkor látom egy felhő sincs az égen. Paff.
A tágabb értelemben vett családban van egy "hobbikert" (röviden: "hobbi") nevezetű képződmény. Ez egy közeli falu szélén levő, közepesen karbantartott kis telek, zárható, ha nagyon akarom áram is van. Viszont nincs teleültetve (akié, annak mégsem ez a hobbija:). És nincs egy darab utcai lámpa, környező ház sem. Szóval ideális.
Sajnos elég későn érkeztünk, volt vagy háromnegyed kilenc, mire betolattam az autóval. Akkor meg, gyorsan laptop elő, indít, mobilnet rádug, bronzmeccs. Így utólag, kár is lett volna kihagyni. Amíg tartott a meccs, megvacsoráztunk, összerakosgattam a szétszedett távcsövet. Szünetben vízszintezés, polárra állás. Még meccs végére sem volt valami nagyon sötét, a nyugati égbolt még naptól fénylett. Nembaj, hajnalig maradunk, van időnk.
Végül besötétedett szépen. Elsőnek pár könnyű célpontot próbáltam becserkészni: M31, M92, M3. Aztán a Hattyút böngészgettem nyílt halmazok után kutatva. Mikor lecsengett a tűzijáték (merthogy volt ám az is pár kilométerre tőlünk), és eloszlott a füst, gondoltam megkeresem z M57-et mit mutat ilyen szép sötét égen. Nagyon hamar meg is találtam (egyébként a korábbiakat is), és zongorázni lehetett volna a különbséget. Gyorsan szóltam is a feleségemnek.
"Ennyi?" - kérdezte. - "Hát, szép-szép, de azért azt gondoltam, többet lehet belőle látni..."
Én is azt hittem régebben, csak én azóta rengeteget olvastam erről. Amit a Természet adott nekünk szemet, az a földi dolgok észleléséhez alkalmas. A hasznos dolgokat láttatja, a haszontalantól megvéd. A civilizáció "áldásos" hatásaként már ez sem él lassan. Lásd az én példámat.
De az ember készít magának mesterséges szemeket (pl. ez a távcső), amivel többet is láthat. A tervezett asztrofotózásról viszont még nem mertem neki nagyon mesélni.
Mire ezeken átrágódtunk, észak felől tömött sorokban felhők sorjáztak fölénk. Már van tapasztalatom a kis rohadékokkal, nevezetesen mire ráállok valamire, és ránagyítanék, valamelyik tuti bevetődik a távcső elé. Ráadásul elég komolynak látszott az utánpótlás, még egy eső is kinézett. Szóval, lassan (aztán az eget vizslatva, egyre jobban tartva az esőtől egyre gyorsabban) atomjaira robbantottam a felszerelést és bepakoltam az autóba.
Kicsit szomorkásan hazaindultunk, az asszony vigasztalgatott közben. Én meg feszt is lestem az eget, de tele volt bárányfelhővel.
Kicsit kiültünk még a teraszra, tanakodtam, ha elhúznak a felhők, kimenjek-e még a kert végébe. Nem mentek. Nem mentem. Feladtam. Már a hálószoba ablakát tártuk ki éjszakára, akkor látom egy felhő sincs az égen. Paff.
2010. július 9., péntek
Nagy remények, csekély sikerek
Azt hiszem, a tegnapi éjszaka után leszögezhetem, sokat kell még tanulnom, tapasztalnom.
Először is csodálatos éjszaka volt az előző felhős napok után, a csillagok sziporkáztak. Felhő egy szál se, a Tejút szépen látszik az égen. Elég hideg volt, majdnem kevés volt a pulóver. És párás volt a levegő. Ebből lett a baj...
Sajnos kb. éjfélig nem igazán tudtam komoly dolgokkal (értsd: magammal:) foglalkozni, kicsit bemutatózni kellett. Nem bántam, csak a végeredmény ismeretében egy picit. Ugyanis mire végetért a bemutató, őrűletes mértékben kezdett lecsapódni a pára. Gyakorlatilag az M13-at tudtam megnézni, utána az összes okulár tiszta párás lett. A csőről már régóta folyt a víz (ez megszokott), de hogy 1 perc alatt a frissen kicsomagolt okulár ilyen szinten bepárásodjon...
Úgyhogy, keseregtem egy kicsit, aztán összecsomagoltam a két távcsövet, és bejöttem.
Beszerzési listára felkerült egy páramentesítő, az akkus hajszárító kb. duplájába kerül, és van aki szerint optikát és hajszárítót házasítani nem szabad.
A beszerzési listára felkerül egy binokulár is, ez a mostani, bármennyire is szeretem, belül is párás volt éjjel. Az pedig az álmoskönyvek szerint is a binokulár végét jelenti.
Először is csodálatos éjszaka volt az előző felhős napok után, a csillagok sziporkáztak. Felhő egy szál se, a Tejút szépen látszik az égen. Elég hideg volt, majdnem kevés volt a pulóver. És párás volt a levegő. Ebből lett a baj...
Sajnos kb. éjfélig nem igazán tudtam komoly dolgokkal (értsd: magammal:) foglalkozni, kicsit bemutatózni kellett. Nem bántam, csak a végeredmény ismeretében egy picit. Ugyanis mire végetért a bemutató, őrűletes mértékben kezdett lecsapódni a pára. Gyakorlatilag az M13-at tudtam megnézni, utána az összes okulár tiszta párás lett. A csőről már régóta folyt a víz (ez megszokott), de hogy 1 perc alatt a frissen kicsomagolt okulár ilyen szinten bepárásodjon...
Úgyhogy, keseregtem egy kicsit, aztán összecsomagoltam a két távcsövet, és bejöttem.
Beszerzési listára felkerült egy páramentesítő, az akkus hajszárító kb. duplájába kerül, és van aki szerint optikát és hajszárítót házasítani nem szabad.
A beszerzési listára felkerül egy binokulár is, ez a mostani, bármennyire is szeretem, belül is párás volt éjjel. Az pedig az álmoskönyvek szerint is a binokulár végét jelenti.
2010. július 5., hétfő
Meteo-szünetjel
Úgy látszik, ma éjjel megint nem lesz kegyes hozzánk a Jóisten. Hatalmas esőfelhők korcsolyáznak a látóhatár szélén, be-belógatva terjedelmes uszályaikat a fölöttünk feszülő égboltra. Nagy, sötét hasuk nem túl sok eséllyel kecsegtet a ma esti kitelepülésre. Szomorú.
Szúnyogok
Az elmúlt egy hétben volt szúnyogirtás. Kevesebb szúnyog nem lett, viszont most már hihetetlen agresszívak. Hiába bármilyen szúnyogriasztó, esznek. Két irányba is változok: először is nem minden csípésre ugrok, mint korábban, másodszor pedig egy csomószor akkor is úgy érzem, hogy csípnek, ha nem is. Elég durva azért a helyzet, rajokban támadnak, néha már majdnem elgondolkodok, hogy be kéne jönni, mert nem lehet kibírni.
Először egy olyan szúnyogriasztóval kezdtem, amit most már nem találok a boltokban. A neve jópofa: Kampec. Ez nagyon jól funkcionált, egyáltalán nem csíptek meg a dögök. Aztán kifogyott. Vettem Vape-t. Igazából csaliként működött. Kibírhatatlan volt. Aztán vettem Naturland szúnyogriasztót. Majdnem jó, de azért döngicsélnek a fülembe, öt-tízpercenként meg-megcsíp egy. A füstölős, lámpaolajos, ilyen-olyan szúnyogriasztó ugye kiesik. Megpróbálom valahogy kibírni.
Először egy olyan szúnyogriasztóval kezdtem, amit most már nem találok a boltokban. A neve jópofa: Kampec. Ez nagyon jól funkcionált, egyáltalán nem csíptek meg a dögök. Aztán kifogyott. Vettem Vape-t. Igazából csaliként működött. Kibírhatatlan volt. Aztán vettem Naturland szúnyogriasztót. Majdnem jó, de azért döngicsélnek a fülembe, öt-tízpercenként meg-megcsíp egy. A füstölős, lámpaolajos, ilyen-olyan szúnyogriasztó ugye kiesik. Megpróbálom valahogy kibírni.
Holdnaptár
Találtam egy egész jó Holdnaptárt, ki is tettem oldalt a linkek közé. Már nagyon várom az újholdat.
Meteo-szünetjel
Ahogy sejtettem, illetve a felhők alapján nagyjából előrejelezhető volt, nem tudtam kimenni tegnap éjjel. Az ég ugyan nagyjából (60%-osan) kitisztult éjfélre, de gyors reagálású fátyolfelhők álltak lesben északon. Amint pólusra állok beugranak a látómezőbe, bármerre is van az...
Máskor ilyenkor binoklival nézelődök még, amit lehet, de tegnap már ahhoz is fáradt voltam.
Máskor ilyenkor binoklival nézelődök még, amit lehet, de tegnap már ahhoz is fáradt voltam.
2010. július 4., vasárnap
M3 és M52
Este tíz körül kitisztult az ég, a meccsnek is vége lett, úgyhogy a szúnyoginvázióval dacolva kitelepültem a kert végébe. A Hold még sehol, lássuk az északkeleti égboltot!
Első célpontom az M52 volt, ezt nem is tudom, múltkor hogyan hagyhattam ki, ha már a Vállfa-halmaz és az M57 környékén kolbászoltam. Úgy látszik kezdek alakulni, mert nagyon rövid ideig kellett keresgélnem, pár perc alatt megvolt. Sajnos nekem arra elég fényes az ég, úgyhogy azon kívül, hogy megtaláltam sok pozitívumot nem tudok említeni. Ezen az égen csak paca. Ehh...
Déli irányba azonban egész jól nézett ki az égbolt, már régóta fáj a fogam a kezdőknek ajánlott M3-ra. Átállítottam a csövet, és a korábbi, órákig tartó sikertelen kísérletezéssel szemben percek alatt megtaláltam.
Ebből azért sokkal többet láttam, de végül visszaálltam a Hattyú csillagképre, remélve, hogy még holdkelte előtt találok valamit. A Hattyú nagyon gazdag csillagkép, szóval nem volt alaptalan a remény.
Sok-sok csillagot láttam, tényleg nagyon sűrű csillagkép, de végül nem volt semmi - számomra - értékelhető. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen majd' egy óráig kalandoztam a Hattyú csillagai között. Aztán megjelent pár fátyolfelhő, és jött a Hooold...
Azt hiszem holdas éjszakákra ki kell találnom valami mélyegektől független programot. Például el kellene mélyednem a kettős vagy többes rendszerek témakörében. A változókhoz még túl kezdő vagyok. Erre mondjuk bevethetném a kis távcsövet is.
Aztán ki kellene találni valamit a felhős éjszakákra is. Most például nyugaton szép fátyolfelhők díszítik a naplementét (gyönyörű!), keleten viszont sötét felhőktől nehéz az égbolt...
Első célpontom az M52 volt, ezt nem is tudom, múltkor hogyan hagyhattam ki, ha már a Vállfa-halmaz és az M57 környékén kolbászoltam. Úgy látszik kezdek alakulni, mert nagyon rövid ideig kellett keresgélnem, pár perc alatt megvolt. Sajnos nekem arra elég fényes az ég, úgyhogy azon kívül, hogy megtaláltam sok pozitívumot nem tudok említeni. Ezen az égen csak paca. Ehh...
Déli irányba azonban egész jól nézett ki az égbolt, már régóta fáj a fogam a kezdőknek ajánlott M3-ra. Átállítottam a csövet, és a korábbi, órákig tartó sikertelen kísérletezéssel szemben percek alatt megtaláltam.
Ebből azért sokkal többet láttam, de végül visszaálltam a Hattyú csillagképre, remélve, hogy még holdkelte előtt találok valamit. A Hattyú nagyon gazdag csillagkép, szóval nem volt alaptalan a remény.
Sok-sok csillagot láttam, tényleg nagyon sűrű csillagkép, de végül nem volt semmi - számomra - értékelhető. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen majd' egy óráig kalandoztam a Hattyú csillagai között. Aztán megjelent pár fátyolfelhő, és jött a Hooold...
Azt hiszem holdas éjszakákra ki kell találnom valami mélyegektől független programot. Például el kellene mélyednem a kettős vagy többes rendszerek témakörében. A változókhoz még túl kezdő vagyok. Erre mondjuk bevethetném a kis távcsövet is.
Aztán ki kellene találni valamit a felhős éjszakákra is. Most például nyugaton szép fátyolfelhők díszítik a naplementét (gyönyörű!), keleten viszont sötét felhőktől nehéz az égbolt...
2010. július 3., szombat
Szünetjel
Sajnos tegnap éjjel nem tudtam kimenni, mert mire Uruguay nagy nehezen elbírt Ghánával, felkelt a Hold. Este kinéztem a célpontokat ma éjszakára.
2010. július 2., péntek
M57, megvagy végre
A tegnapelőtti M13-on felbuzdulva, újult erővel kezdtem keresni az állítólag olyan fényes Gyűrűs-ködöt (M57), hogy amatőrök is megtalálják. (Nekem ugye az elmúlt két hétben nem sikerült.)
Türelmetlen voltam, már akkor ott álltam a teleszkóp mellett, mikor még épphogy felhunyorogtak a legfényesebb csillagok. Gyors polárra állás után körülnéztem, mit is lehetne megkukkantani, amíg a Nap fénykoronája teljesen el nem tűnik nyugaton.
Múltkor a Cassiopeia mellett találtam egy nyílthalmazt, csak akkor nem tudtam azonosítani. Lássuk csak, mondom magamban. Pechem volt, most még csak meg sem találtam. De nicsak, ma sikerült egy méterrel arrébb tennem a távcsövet. Akkor a Perzeusz híres ikerhalmaza (NGC869 és NGC 884) talán most már belefér a fáktól. Belefért. Nem is volt nehéz megtalálni. Nagyon szép, és nagyon kiterjedt objektum. Miután kigyönyörködtük magunkat, pásztáztam kicsit a környékét, minden komolyabb remény nélkül. Nekem arra utcai lámpák, egy négyemeletes lakóház van, a Cassiopeia galaxisait esélytelen észlelni. Na, majd újhold idején, kint a pusztában!
Ha már ilyen "jól" megy a nyílthalmaz-észlelés, gondoltam megpróbálok egy kicsit nehezebbet, M81-M82 galaxisokat. Hát persze, hogy nincsenek sehol. M51, M101? Nincsenek. Várható volt, nem elég fekete ez az ég a galaxisoknak... A 32 mm-es nagylátószögűben egészen világoskék. Mit várok? Hagytam is a Nagymedvét, mert közben a Lant mind a "hat" csillaga láthatóvá vált szabad szemmel. Szépen elfújta a szél a korábbi fátyolfelhőket arról a környékről is.
Na, lássuk azt a Gyűrűs-ködöt!
Beállítottam a keresőben, és elkezdtem 46x-os nagyítással pásztázni a Lant bétája és gammája közötti területet. Találtam egy-két gyanús objektumot, de mikor ránagyítottam, mindig kiderült, hogy nem az, amit keresek. Adtam magamnak még egy esélyt. Még nagyobb nagyítással kezdtem el pásztázni, 60x-essel. Egyszer csak... Na, mi. Elcsesztem a fókuszt? Nem, mert a többi csillag szép pontszerű. Hajaj! Megvagy végre? Beállítottam pont középre, rádobtam a 150x-es nagyítást, és végre ott "virított" a Gyűrűs-köd!
Nézegettem egy darabig, aztán úgy döntöttem, azért csak kipróbálom az UHC szűrőt. Hát... Egyelőre csalódás volt. A csillagok elmosódnak tőle, a színek kicsit elmásznak, viszont a köd nem lett kontrasztosabb. De lehet, hogy továbbra is velem a baj és türelmetlen vagyok. (Most olvasom az Amatőrcsillagászok kézikönyvében, hogy mélyégészlelés előtt már napokkal tv, számítógép, napfény nuku. Este a villanyfényben is napszemüvegben. Az utcai világításról, holdról nem is beszélve...)
Még maradt egy kis időm a holdkelte előtt, ráálltam az M3-ra. Még el sem kezdtem igazán keresni, már balról a vállam mögül belevigyorgott az okulárba a vén sajtképű...
Türelmetlen voltam, már akkor ott álltam a teleszkóp mellett, mikor még épphogy felhunyorogtak a legfényesebb csillagok. Gyors polárra állás után körülnéztem, mit is lehetne megkukkantani, amíg a Nap fénykoronája teljesen el nem tűnik nyugaton.
Múltkor a Cassiopeia mellett találtam egy nyílthalmazt, csak akkor nem tudtam azonosítani. Lássuk csak, mondom magamban. Pechem volt, most még csak meg sem találtam. De nicsak, ma sikerült egy méterrel arrébb tennem a távcsövet. Akkor a Perzeusz híres ikerhalmaza (NGC869 és NGC 884) talán most már belefér a fáktól. Belefért. Nem is volt nehéz megtalálni. Nagyon szép, és nagyon kiterjedt objektum. Miután kigyönyörködtük magunkat, pásztáztam kicsit a környékét, minden komolyabb remény nélkül. Nekem arra utcai lámpák, egy négyemeletes lakóház van, a Cassiopeia galaxisait esélytelen észlelni. Na, majd újhold idején, kint a pusztában!
Ha már ilyen "jól" megy a nyílthalmaz-észlelés, gondoltam megpróbálok egy kicsit nehezebbet, M81-M82 galaxisokat. Hát persze, hogy nincsenek sehol. M51, M101? Nincsenek. Várható volt, nem elég fekete ez az ég a galaxisoknak... A 32 mm-es nagylátószögűben egészen világoskék. Mit várok? Hagytam is a Nagymedvét, mert közben a Lant mind a "hat" csillaga láthatóvá vált szabad szemmel. Szépen elfújta a szél a korábbi fátyolfelhőket arról a környékről is.
Na, lássuk azt a Gyűrűs-ködöt!
Beállítottam a keresőben, és elkezdtem 46x-os nagyítással pásztázni a Lant bétája és gammája közötti területet. Találtam egy-két gyanús objektumot, de mikor ránagyítottam, mindig kiderült, hogy nem az, amit keresek. Adtam magamnak még egy esélyt. Még nagyobb nagyítással kezdtem el pásztázni, 60x-essel. Egyszer csak... Na, mi. Elcsesztem a fókuszt? Nem, mert a többi csillag szép pontszerű. Hajaj! Megvagy végre? Beállítottam pont középre, rádobtam a 150x-es nagyítást, és végre ott "virított" a Gyűrűs-köd!
Nézegettem egy darabig, aztán úgy döntöttem, azért csak kipróbálom az UHC szűrőt. Hát... Egyelőre csalódás volt. A csillagok elmosódnak tőle, a színek kicsit elmásznak, viszont a köd nem lett kontrasztosabb. De lehet, hogy továbbra is velem a baj és türelmetlen vagyok. (Most olvasom az Amatőrcsillagászok kézikönyvében, hogy mélyégészlelés előtt már napokkal tv, számítógép, napfény nuku. Este a villanyfényben is napszemüvegben. Az utcai világításról, holdról nem is beszélve...)
Még maradt egy kis időm a holdkelte előtt, ráálltam az M3-ra. Még el sem kezdtem igazán keresni, már balról a vállam mögül belevigyorgott az okulárba a vén sajtképű...
2010. július 1., csütörtök
M13 és a Vállfa-halmaz
Most, hogy későn kel a Hold, van kb. 1-1,5 óra normális vizsgálódásra.
Szokás szerint a Lantot kezdtem pásztázni, az M57-es Gyűrűs ködöt keresve. Egy picit minden csillagtérképen máshol van a kis piszok, viszont elég nagy nagyítás kell, hogy jól láthatóan köd jelleget öltsön.
Kb. 20 perc után feladtam. Úgy látszik nem elég sötét a városi égbolt egy ködnek...
Ahogy abbahagytam a keresést, felszikráztak a csillagok a Lant és a Hattyú között. Csak találomra a kereső-távcsővel pásztázgattam a vidéket. Nagyon szép, sok csillag van arra. (Majd utána kell néznem, mit érdemes ott keresni.) Aztán egyszer csak hopp! Mi ez. Ezt meg kell nézni a csőből is. Ráálltam, betoltam a 32 millis oklit... Húúúúú... Hát ez a Vállfa-halmaz! Nem volt a mai tervben. Igazából tervem sem nagyon volt, csak szerettem volna látni egy-két mélyeget.
Nagyon csinos kis asszociáció.
Miután kigyönyörködtük magunkat, arra gondoltam, ha már ilyen jó a légkör, amíg fel nem kel a Hold, nézzük meg az M13-as gömbhalmazt a Herkulesben. Lássuk csak, hol a Herkules. Pár fok híján a zeniten. Na nem baj, ilyenkor jó a reflektor, az alá/mellé nem kell befeküdni. Keresővel nagyjából ráállok ahol lennie kellene a térkép szerint. Ott nincs semmi. Hogy az a... Finoman pásztázok... Ehh... Városi égbolt, nátriumlámpák... Ki kell mennem a pusztába, ha mélyeget akarok látni, az már biztos... Hiába a jó távcső...
Aztán egyszer csak beúszik egy naaagy, homályos paca a látómezőbe! Te ki vagy? Bekerült a 2x Barlow, közben ellenőriztem a keresővel, ez az M13! A nagyobb nagyítással már nem annyira volt pacaszerű, szépen bomlottak ki a fényesebb csillagok. De lehet, hogy csak azért mert tovább néztem? Ezt még ellenőrizni kell... Nem volt időm ilyenekkel foglalkozni. Megvan az első komolyabb mélyegem! A kert végéből, a város kellős közepéből! Akkor mégsem impossible mission! Nem kell megvárni az újhold 3-4 éjszakáját! Ami aztán ha felhős, 25 nap szünetjel...
Nézegettem vagy 20-25 percet, próbálgattam többféle nagyítással (mindegyikkel szép volt, igaz mindegyikkel máshogyan :), aztán felkelt a Hold. Szépen összepakoltam, és lefekvés előtt még térképeket bogarásztam...
Az M13 így aztán nekem különösen gyönyörű, bár "csak" egy gömbhalmaz...
Szokás szerint a Lantot kezdtem pásztázni, az M57-es Gyűrűs ködöt keresve. Egy picit minden csillagtérképen máshol van a kis piszok, viszont elég nagy nagyítás kell, hogy jól láthatóan köd jelleget öltsön.
Kb. 20 perc után feladtam. Úgy látszik nem elég sötét a városi égbolt egy ködnek...
Ahogy abbahagytam a keresést, felszikráztak a csillagok a Lant és a Hattyú között. Csak találomra a kereső-távcsővel pásztázgattam a vidéket. Nagyon szép, sok csillag van arra. (Majd utána kell néznem, mit érdemes ott keresni.) Aztán egyszer csak hopp! Mi ez. Ezt meg kell nézni a csőből is. Ráálltam, betoltam a 32 millis oklit... Húúúúú... Hát ez a Vállfa-halmaz! Nem volt a mai tervben. Igazából tervem sem nagyon volt, csak szerettem volna látni egy-két mélyeget.
Nagyon csinos kis asszociáció.
Miután kigyönyörködtük magunkat, arra gondoltam, ha már ilyen jó a légkör, amíg fel nem kel a Hold, nézzük meg az M13-as gömbhalmazt a Herkulesben. Lássuk csak, hol a Herkules. Pár fok híján a zeniten. Na nem baj, ilyenkor jó a reflektor, az alá/mellé nem kell befeküdni. Keresővel nagyjából ráállok ahol lennie kellene a térkép szerint. Ott nincs semmi. Hogy az a... Finoman pásztázok... Ehh... Városi égbolt, nátriumlámpák... Ki kell mennem a pusztába, ha mélyeget akarok látni, az már biztos... Hiába a jó távcső...
Aztán egyszer csak beúszik egy naaagy, homályos paca a látómezőbe! Te ki vagy? Bekerült a 2x Barlow, közben ellenőriztem a keresővel, ez az M13! A nagyobb nagyítással már nem annyira volt pacaszerű, szépen bomlottak ki a fényesebb csillagok. De lehet, hogy csak azért mert tovább néztem? Ezt még ellenőrizni kell... Nem volt időm ilyenekkel foglalkozni. Megvan az első komolyabb mélyegem! A kert végéből, a város kellős közepéből! Akkor mégsem impossible mission! Nem kell megvárni az újhold 3-4 éjszakáját! Ami aztán ha felhős, 25 nap szünetjel...
Nézegettem vagy 20-25 percet, próbálgattam többféle nagyítással (mindegyikkel szép volt, igaz mindegyikkel máshogyan :), aztán felkelt a Hold. Szépen összepakoltam, és lefekvés előtt még térképeket bogarásztam...
Az M13 így aztán nekem különösen gyönyörű, bár "csak" egy gömbhalmaz...
2010. június 30., szerda
Ahogyan kezdődött IV.
Immár két tácsövem volt. Egy játszós és egy félkomoly. A MYRA összeszerelésekor szembesültem azzal, hogyan is néz ki egy komolyabb mechanika. Milyen is egy keresőtávcső. A LUNA mechanikája (EQ1) egy gyenge vicc az EQ3-2-höz képest. A stabilitása, az apró trükkök (beépített vízszintmérő - bocs, libello -, csavarral finombeállítás északra, and so on) egy új dimenzióba helyezik az észlelést.
A keresőtávcső hihetetlenül jó minőségű (pedig ez a gyengébb: a 6x30-as). A párhuzamosítás pedig egy álom.
Persze az első tiszta éjszaka után jött pár nap felhősödés. Ahogy azt a távcsővásárlás kézikönyvében lehet is olvasni.
Ekkor határoztam el, hogy bénázásaimat megörökítem. Remélem, vicces lesz majd olvasgatni ezeket a bejegyzéseket, pakár évek múlva is. Úgy néz ki, ez az amatőrcsillagászkodás nem múló hóbort. Belekóstoltam, és enni szeretnék belőle. Sokat.
Keresgéltem a neten, van egy pár magyar nyelvű blog, de jóformán mindenki csak a sikerélményeit örökíti meg. Pedig ez a hobbi is rengeteg szívással jár. Főleg, ha valaki abszolút autodidakta módon űzi, mint például én. Én megörökítem az összes bénázást, mellényúlást, hibát. Ebben, egyelőre, ez a blog egyedülálló.
A keresőtávcső hihetetlenül jó minőségű (pedig ez a gyengébb: a 6x30-as). A párhuzamosítás pedig egy álom.
Persze az első tiszta éjszaka után jött pár nap felhősödés. Ahogy azt a távcsővásárlás kézikönyvében lehet is olvasni.
Ekkor határoztam el, hogy bénázásaimat megörökítem. Remélem, vicces lesz majd olvasgatni ezeket a bejegyzéseket, pakár évek múlva is. Úgy néz ki, ez az amatőrcsillagászkodás nem múló hóbort. Belekóstoltam, és enni szeretnék belőle. Sokat.
Keresgéltem a neten, van egy pár magyar nyelvű blog, de jóformán mindenki csak a sikerélményeit örökíti meg. Pedig ez a hobbi is rengeteg szívással jár. Főleg, ha valaki abszolút autodidakta módon űzi, mint például én. Én megörökítem az összes bénázást, mellényúlást, hibát. Ebben, egyelőre, ez a blog egyedülálló.
Ahogyan kezdődött III.
Csodálatos éjszakák következtek. Persze azoktól eltekintve, amikor az új távcsővel járó felhők eltisztultak. Felváltva nézegettük a Holdat, a Szaturnuszt, a Vénuszt és a különböző kettős-, többes csillagokat. Ez utóbbiakat mondjuk inkább csak én.
Felhős éjszakákon lelkesen forgattam a Csillagatlaszt, böngésztem a netet a következő látnivalókra vadászva. Megtanultam jópár csillagképet, és gyakoroltam is a tudást, lassan megtanultam tájékozódni az égen. Normál halandóként ismertem a Nagygöncölt és a Cassiopeiát. Autodidakta továbbképzésem után a listára került az Ökörhajcsár, a Lant, a Herkules (ez egy picit azért nehezebb volt), a Delfin, a Perzeusz, az Androméda, a Kisgöncöl, a Sárkány. Sose felejtem el azt az éjszakát, amikor a felhők miatt a távcsövemet már bepakoltam és csak szabad szemmel, illetve a 7x35-ös vadásztávcsövemmel kukkolgattam a meg-megnyíló résekbe. És egyszer csak felragyogtak az Északi korona (Corona Borealis) csillagai, mint megannyi apró gyémánt. Gyönyörű volt.
Az észlelések során egyre jobban elsajátítottam a pólusra-állás és a hatékony keresés alapfogásait, szentségeltem, mikor remegett a távcsövem. Az ellensúlyokhoz viszont a kezdeti kiegyensúlyozásoktól eltekintve már nem nagyon nyúltam (ez, mint később kiderült, hiba volt).
Aztán, ahogy egyre többet olvastam, kezdett egy kis hiányérzetem lenni. Szerettem volna galaxisokat látni, ködöket. Rá kellett jönnöm, hogy ezzel a kistávcsővel, ilyen jellemző égbolttal (közepesen fényszennyezett) szinte teljesen esélytelen vagyok. Azért ez egy kistávcső. Kis fényerős. Csodát várni tőle... Hát éppenséggel lehet, csak nem érdemes. Egyre érlelődött bennem, hogy vennem kell egy fényerős, nagyobb átmérőjű, kicsit komolyabb távcsövet. Böngészgettem a boltok kínálatát. A határ természetesen a csillagos ég.
Kiválasztottam végül a BTC kínálatából egy közepes teljesítményű reflektort, a MYRA 150S-t. Ez egy Newton-rendszerű távcső, teljesen máshogyan működik, mint a kisrefraktor. Kicsit tartottam is tőle. Nem teljesen ok nélkül, de felesleges mértékben.
Végül 2010. június 24-én délután elmentem a távcsőért. Vásároltam hozzá egy kollimációs okulárt (egyébként ezt azóta is csak ellenőrzésre használtam - vásárlás óta nem kellett kollimálni), továbbá egy széles látószögű, 32-mm-es okulárt (azóta is ez a legjobb! A gyárilag csomagoltak elég gyengusok!), továbbá egy 6,3 mm-es okulárt szupernagyításokra.
Ahogy hazaértem, összeszereltem. Meg is kérdezte a feleségem, hogy most meg a távcső kinézetű távcső után hogy sikerült egy aknavetőt vennem. Hmm. Hát igen. Elég robusztus a drága. Aztán felvilágosítottam, hogy vehettem volna ágyú kinézetűt is. Ez nem igazán nyugtatta meg. Megkérdezte, hogy akkor most a kicsivel mi lesz. Elmagyaráztam neki, hogy azzal bolygózok, ezzel meg az összes többit. Legyintett és otthagyott.
Felhős éjszakákon lelkesen forgattam a Csillagatlaszt, böngésztem a netet a következő látnivalókra vadászva. Megtanultam jópár csillagképet, és gyakoroltam is a tudást, lassan megtanultam tájékozódni az égen. Normál halandóként ismertem a Nagygöncölt és a Cassiopeiát. Autodidakta továbbképzésem után a listára került az Ökörhajcsár, a Lant, a Herkules (ez egy picit azért nehezebb volt), a Delfin, a Perzeusz, az Androméda, a Kisgöncöl, a Sárkány. Sose felejtem el azt az éjszakát, amikor a felhők miatt a távcsövemet már bepakoltam és csak szabad szemmel, illetve a 7x35-ös vadásztávcsövemmel kukkolgattam a meg-megnyíló résekbe. És egyszer csak felragyogtak az Északi korona (Corona Borealis) csillagai, mint megannyi apró gyémánt. Gyönyörű volt.
Az észlelések során egyre jobban elsajátítottam a pólusra-állás és a hatékony keresés alapfogásait, szentségeltem, mikor remegett a távcsövem. Az ellensúlyokhoz viszont a kezdeti kiegyensúlyozásoktól eltekintve már nem nagyon nyúltam (ez, mint később kiderült, hiba volt).
Aztán, ahogy egyre többet olvastam, kezdett egy kis hiányérzetem lenni. Szerettem volna galaxisokat látni, ködöket. Rá kellett jönnöm, hogy ezzel a kistávcsővel, ilyen jellemző égbolttal (közepesen fényszennyezett) szinte teljesen esélytelen vagyok. Azért ez egy kistávcső. Kis fényerős. Csodát várni tőle... Hát éppenséggel lehet, csak nem érdemes. Egyre érlelődött bennem, hogy vennem kell egy fényerős, nagyobb átmérőjű, kicsit komolyabb távcsövet. Böngészgettem a boltok kínálatát. A határ természetesen a csillagos ég.
Kiválasztottam végül a BTC kínálatából egy közepes teljesítményű reflektort, a MYRA 150S-t. Ez egy Newton-rendszerű távcső, teljesen máshogyan működik, mint a kisrefraktor. Kicsit tartottam is tőle. Nem teljesen ok nélkül, de felesleges mértékben.
Végül 2010. június 24-én délután elmentem a távcsőért. Vásároltam hozzá egy kollimációs okulárt (egyébként ezt azóta is csak ellenőrzésre használtam - vásárlás óta nem kellett kollimálni), továbbá egy széles látószögű, 32-mm-es okulárt (azóta is ez a legjobb! A gyárilag csomagoltak elég gyengusok!), továbbá egy 6,3 mm-es okulárt szupernagyításokra.
Ahogy hazaértem, összeszereltem. Meg is kérdezte a feleségem, hogy most meg a távcső kinézetű távcső után hogy sikerült egy aknavetőt vennem. Hmm. Hát igen. Elég robusztus a drága. Aztán felvilágosítottam, hogy vehettem volna ágyú kinézetűt is. Ez nem igazán nyugtatta meg. Megkérdezte, hogy akkor most a kicsivel mi lesz. Elmagyaráztam neki, hogy azzal bolygózok, ezzel meg az összes többit. Legyintett és otthagyott.
Ahogyan kezdődött II.
Sokáig vacilláltam, milyen legyen a(z első) távcsövem. A lelkesedés viaskodott bennem az önuralommal. A tízezer forintostól kalandoztam a félmilliós (áááálom) távcsőig.
Megtaláltam a két magyarországi említésre méltó távcsőboltot, a BTC-t és a Makszutov.hu-t. Elolvastam sok-sok anyagot, pl. ezt és ezt. De még számtalan dokumentumot ezeken kívül. Olvasgattam fórumokat (pl. itt). Nézegettem vaterát. Ekkor fedeztem fel a csillagváros közösségi portált, ahova gyorsan regisztráltam is. Azóta már többször végigolvastam kedvenc fórumomat. Jó látni, ahogy a régi motorosok (pl. Astrohist) pesztrálgatják az újoncokat (pl. f1Angel, Arpstronomer).
Végül a következő kép kezdett körvonalazódni: olyan távcső kell, ami nem túl drága, mert ha nem tudom összeegyeztetni a napirendemmel az éjszakai kukkolásokat, akkor ne álljon benne túl sok pénz. Olyan távcső kell, amivel lehet elérni sikerélményt - még nekem is. Olyan távcső kell, ami nem vakul meg teljesen a fényes városi égbolttól (ez, mint később kiderült nem ilyen egyszerű). Olyan távcső kell, amivel később van esélyem asztrofotózni. De ha azt nem, akkor természetfotózni és persze természetfigyelni is.
Nagyjából azért tisztában voltam halmozottan hátrányos helyzetemmel: egész nap gép előtt ülök. Ha nem, akkor relatíve sokat tévézek (főleg most: VB!). Az is LCD. Fényérzékeny a szemem (mondjuk ez lehet, hogy jó:). És gyenge. Vagy szemüveges/kontaktlencsés. Közepes méretű iparváros kellős közepén lakok, tehát a fényszennyezés elég súlyos. Szabad szemmel csak a legfényesebb csillagokat látom, felhő nélküli égbolton.
Végül a választás (nem kis önuralom gyakorlása árán) erre a kisrefraktorra esett. ez egy 70 mm-es lencsével ellátott 900 mm tubus. A 70 mm-nél alig van kisebb átmérőjű távcső. A 900 mm hossz azt jelenti, hogy hosszú a fókusz, azaz kis fényerős a távcső. Hatalmas nagyításokat lehet(ne) elérni a csővel, de nem igazán lehet halovány objektumokat megfigyelni vele. Június 16-án munkából hazafele beugrottam a BTC-be, és hazavonatkoztam a hatalmas dobozzal. Budapesten még csak szemerkélt az eső, itthon viszont jól megáztunk, én és a távcső. Útközben a Csillagatlasz kistávcsövekhez című, egyébként fenomenális könyvecskét forgattam, tervezgetve csillagász karrieremet.
Este összeraktam a műszert, és a közepesen felhős ég ellenére kicipeltem a kert közepére. Talán ha két csillag volt látható, de én mindenképpen ki akartam próbálni. Mindenféle pólusraállás nélkül (nagyjából azért észak felé fordulva - de nem tudtam volna pólusra állni, mert nem volt látható a Polaris!) be is fogtam az egyik látható csillagot (talán az Arcturust?), aztán ujjongva néztük a feleségemmel a szcintillációt. Két percig. Aztán jöttek a felhők. Akkor gyorsan át a Vegára. Megint kaptunk két percet. Most már persze viccesnek tűnik az egész, dehát valahogy el kellett kezdeni. Végül teljesen beborult az ég, gyorsan elpakoltam a cuccot, és a csillagatlasszal a kezemben nyugovóra tértem.
Az éhség egyre nőtt, még mindig nem sikerült észlelni (ez is szakszó!), de az eszköz már birtokon belül volt.
Megtaláltam a két magyarországi említésre méltó távcsőboltot, a BTC-t és a Makszutov.hu-t. Elolvastam sok-sok anyagot, pl. ezt és ezt. De még számtalan dokumentumot ezeken kívül. Olvasgattam fórumokat (pl. itt). Nézegettem vaterát. Ekkor fedeztem fel a csillagváros közösségi portált, ahova gyorsan regisztráltam is. Azóta már többször végigolvastam kedvenc fórumomat. Jó látni, ahogy a régi motorosok (pl. Astrohist) pesztrálgatják az újoncokat (pl. f1Angel, Arpstronomer).
Végül a következő kép kezdett körvonalazódni: olyan távcső kell, ami nem túl drága, mert ha nem tudom összeegyeztetni a napirendemmel az éjszakai kukkolásokat, akkor ne álljon benne túl sok pénz. Olyan távcső kell, amivel lehet elérni sikerélményt - még nekem is. Olyan távcső kell, ami nem vakul meg teljesen a fényes városi égbolttól (ez, mint később kiderült nem ilyen egyszerű). Olyan távcső kell, amivel később van esélyem asztrofotózni. De ha azt nem, akkor természetfotózni és persze természetfigyelni is.
Nagyjából azért tisztában voltam halmozottan hátrányos helyzetemmel: egész nap gép előtt ülök. Ha nem, akkor relatíve sokat tévézek (főleg most: VB!). Az is LCD. Fényérzékeny a szemem (mondjuk ez lehet, hogy jó:). És gyenge. Vagy szemüveges/kontaktlencsés. Közepes méretű iparváros kellős közepén lakok, tehát a fényszennyezés elég súlyos. Szabad szemmel csak a legfényesebb csillagokat látom, felhő nélküli égbolton.
Végül a választás (nem kis önuralom gyakorlása árán) erre a kisrefraktorra esett. ez egy 70 mm-es lencsével ellátott 900 mm tubus. A 70 mm-nél alig van kisebb átmérőjű távcső. A 900 mm hossz azt jelenti, hogy hosszú a fókusz, azaz kis fényerős a távcső. Hatalmas nagyításokat lehet(ne) elérni a csővel, de nem igazán lehet halovány objektumokat megfigyelni vele. Június 16-án munkából hazafele beugrottam a BTC-be, és hazavonatkoztam a hatalmas dobozzal. Budapesten még csak szemerkélt az eső, itthon viszont jól megáztunk, én és a távcső. Útközben a Csillagatlasz kistávcsövekhez című, egyébként fenomenális könyvecskét forgattam, tervezgetve csillagász karrieremet.
Este összeraktam a műszert, és a közepesen felhős ég ellenére kicipeltem a kert közepére. Talán ha két csillag volt látható, de én mindenképpen ki akartam próbálni. Mindenféle pólusraállás nélkül (nagyjából azért észak felé fordulva - de nem tudtam volna pólusra állni, mert nem volt látható a Polaris!) be is fogtam az egyik látható csillagot (talán az Arcturust?), aztán ujjongva néztük a feleségemmel a szcintillációt. Két percig. Aztán jöttek a felhők. Akkor gyorsan át a Vegára. Megint kaptunk két percet. Most már persze viccesnek tűnik az egész, dehát valahogy el kellett kezdeni. Végül teljesen beborult az ég, gyorsan elpakoltam a cuccot, és a csillagatlasszal a kezemben nyugovóra tértem.
Az éhség egyre nőtt, még mindig nem sikerült észlelni (ez is szakszó!), de az eszköz már birtokon belül volt.
Ahogyan kezdődött I.
Az egész a júniusi újholdkor kezdődött.
Kitört a nyár, eltűntek a hónapokig fölöttünk tekergő anticiklonok a vastag felhőtakaróikkal. Ültünk kint a teraszon, egész napos munka után elfáradva. A Hold sehol, a Nap már rég lement, felhő egy darab sincs. Talán az első rövidnadrágos éjszakákat tapasztaltuk idén.
A kényelmes karosszékben elnyúlva óhatatlanul felfelé néz az ember. Így történt ez velem is. A különbség a korábbi alkalmakhoz képest az volt, hogy el is kezdtünk róla beszélgetni. Kiderült számomra, hogy az én szemem a feleségeméhez képest kutyafüle, alig látok egy-két csillagot, míg az Ő számára az egész égbolt tele van pöttyözve.
Gyuri barátom nagy madárbolond, tőle ihletet kapva pár napja már előkotortam a szekrény mélyéről a vadásztávcsövemet (most már tudom, hogy ez szakszóval binokulár - ez egyébként rá is van írva :), ezúttal is kéznél volt. Nosza, be is szaladtam érte, ki is vittem a teraszra. Azzal már jobb voltam, mint az asszony a beépített binokulárral :)
Nézegettem az eget, míg elfáradt a karom és annyira remegett, hogy már nem tudtam tartani. Akkor átadtam a távcsövet, pihentettem pár percig, majd valahogy visszaszereztem és újra az eget vizslattam.
Ekkor még nem volt semmi baj, az egész elmúlt volna nyom nélkül. De történt valami.
Annyira meleg volt, hogy úgy döntöttem, várok egy kicsit a lefekvéssel. Olvasáshoz villanyt nem lehetett kapcsolni a szúnyogok miatt, a plafont nem akartam nézni, kézenfekvőnek tűnt, hogy a szoba ablakából is az eget vallatom tovább. Ahogy nézegettem (itt könnyebb dolgom volt, mert meg tudtam támasztani a könyökömet), egyszer csak a látómezőben balról jobbra (kb. északról kb. délkeletnek) nagy sebességgel egy fényes "csillag" húzott el! A meglepetéstől felkiáltottam! (Kicsit röhejesnek tűnik, de azt mondtam, hogy UFO-t láttam :) Ez egyébként teljes mértékben megállja a helyét, hiszen repült és nem tudtam azonosítani :)
Szegény kis feleségem persze kipattant az ágyból (Ő bezzeg már elaludt - de erre felébredt!), kitépte a kezemből a távcsövet és izgatottam az eget kezdte el pásztázni. ("Hol? Hol?")
Azért nem vagyok teljesen hülye, próbáltam kitalálni mi a fene lehetett az a fényes pötty az égen, amit egy 7x50-es vadásztávcső megmutat, repülőnél jóval gyorsabban száguld át az égbolton, viszont nem húz csíkot, mint a hullócsillag. Arra jutottam, valószínűleg műhold. Najójó, de ENNYIRE gyors?!
Persze ezek után még órákig vizslattam az eget, de nem futottam össze még egyszer hasonló objektummal.
Ezután jött két-három nap, mikor az interneten elérhető összes forrásból próbáltam az összes tudást magamba szippantani, ami alapján ki lehetne következtetni mi az, amit látok. Merthogy másnap is láttam. Aztán mikor már majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy az ISS, akkor történt az, hogy egy pötty helyett már két pöttyöt láttam először szorosabban, majd egyre nagyobb távolságot tartva egymás után elhúzni. Ez volt a végső bizonyíték, józan paraszti ésszel ki lehet következtetni, hogy az ISS és egy Progress vagy az Atlantis szétkapcsolódását és távolodását láttam.
De ebben a két-három napban telepítettem egy Stellariumot, szatellit-modullal, bejártam műholdfigyelő site-ok százait. Igazából nekem hihetetlen volt, hogy egy "vacak" vadásztávcsővel ilyen megfigyeléseket lehet tenni.
Azt hiszem, ez volt az a fázis, amikor már nem volt visszaút. Ugyanis elkezdtem nézegetni a csillagászati teleszkópokat...
Kitört a nyár, eltűntek a hónapokig fölöttünk tekergő anticiklonok a vastag felhőtakaróikkal. Ültünk kint a teraszon, egész napos munka után elfáradva. A Hold sehol, a Nap már rég lement, felhő egy darab sincs. Talán az első rövidnadrágos éjszakákat tapasztaltuk idén.
A kényelmes karosszékben elnyúlva óhatatlanul felfelé néz az ember. Így történt ez velem is. A különbség a korábbi alkalmakhoz képest az volt, hogy el is kezdtünk róla beszélgetni. Kiderült számomra, hogy az én szemem a feleségeméhez képest kutyafüle, alig látok egy-két csillagot, míg az Ő számára az egész égbolt tele van pöttyözve.
Gyuri barátom nagy madárbolond, tőle ihletet kapva pár napja már előkotortam a szekrény mélyéről a vadásztávcsövemet (most már tudom, hogy ez szakszóval binokulár - ez egyébként rá is van írva :), ezúttal is kéznél volt. Nosza, be is szaladtam érte, ki is vittem a teraszra. Azzal már jobb voltam, mint az asszony a beépített binokulárral :)
Nézegettem az eget, míg elfáradt a karom és annyira remegett, hogy már nem tudtam tartani. Akkor átadtam a távcsövet, pihentettem pár percig, majd valahogy visszaszereztem és újra az eget vizslattam.
Ekkor még nem volt semmi baj, az egész elmúlt volna nyom nélkül. De történt valami.
Annyira meleg volt, hogy úgy döntöttem, várok egy kicsit a lefekvéssel. Olvasáshoz villanyt nem lehetett kapcsolni a szúnyogok miatt, a plafont nem akartam nézni, kézenfekvőnek tűnt, hogy a szoba ablakából is az eget vallatom tovább. Ahogy nézegettem (itt könnyebb dolgom volt, mert meg tudtam támasztani a könyökömet), egyszer csak a látómezőben balról jobbra (kb. északról kb. délkeletnek) nagy sebességgel egy fényes "csillag" húzott el! A meglepetéstől felkiáltottam! (Kicsit röhejesnek tűnik, de azt mondtam, hogy UFO-t láttam :) Ez egyébként teljes mértékben megállja a helyét, hiszen repült és nem tudtam azonosítani :)
Szegény kis feleségem persze kipattant az ágyból (Ő bezzeg már elaludt - de erre felébredt!), kitépte a kezemből a távcsövet és izgatottam az eget kezdte el pásztázni. ("Hol? Hol?")
Azért nem vagyok teljesen hülye, próbáltam kitalálni mi a fene lehetett az a fényes pötty az égen, amit egy 7x50-es vadásztávcső megmutat, repülőnél jóval gyorsabban száguld át az égbolton, viszont nem húz csíkot, mint a hullócsillag. Arra jutottam, valószínűleg műhold. Najójó, de ENNYIRE gyors?!
Persze ezek után még órákig vizslattam az eget, de nem futottam össze még egyszer hasonló objektummal.
Ezután jött két-három nap, mikor az interneten elérhető összes forrásból próbáltam az összes tudást magamba szippantani, ami alapján ki lehetne következtetni mi az, amit látok. Merthogy másnap is láttam. Aztán mikor már majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy az ISS, akkor történt az, hogy egy pötty helyett már két pöttyöt láttam először szorosabban, majd egyre nagyobb távolságot tartva egymás után elhúzni. Ez volt a végső bizonyíték, józan paraszti ésszel ki lehet következtetni, hogy az ISS és egy Progress vagy az Atlantis szétkapcsolódását és távolodását láttam.
De ebben a két-három napban telepítettem egy Stellariumot, szatellit-modullal, bejártam műholdfigyelő site-ok százait. Igazából nekem hihetetlen volt, hogy egy "vacak" vadásztávcsővel ilyen megfigyeléseket lehet tenni.
Azt hiszem, ez volt az a fázis, amikor már nem volt visszaút. Ugyanis elkezdtem nézegetni a csillagászati teleszkópokat...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)