Este tíz körül kitisztult az ég, a meccsnek is vége lett, úgyhogy a szúnyoginvázióval dacolva kitelepültem a kert végébe. A Hold még sehol, lássuk az északkeleti égboltot!
Első célpontom az M52 volt, ezt nem is tudom, múltkor hogyan hagyhattam ki, ha már a Vállfa-halmaz és az M57 környékén kolbászoltam. Úgy látszik kezdek alakulni, mert nagyon rövid ideig kellett keresgélnem, pár perc alatt megvolt. Sajnos nekem arra elég fényes az ég, úgyhogy azon kívül, hogy megtaláltam sok pozitívumot nem tudok említeni. Ezen az égen csak paca. Ehh...
Déli irányba azonban egész jól nézett ki az égbolt, már régóta fáj a fogam a kezdőknek ajánlott M3-ra. Átállítottam a csövet, és a korábbi, órákig tartó sikertelen kísérletezéssel szemben percek alatt megtaláltam.
Ebből azért sokkal többet láttam, de végül visszaálltam a Hattyú csillagképre, remélve, hogy még holdkelte előtt találok valamit. A Hattyú nagyon gazdag csillagkép, szóval nem volt alaptalan a remény.
Sok-sok csillagot láttam, tényleg nagyon sűrű csillagkép, de végül nem volt semmi - számomra - értékelhető. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen majd' egy óráig kalandoztam a Hattyú csillagai között. Aztán megjelent pár fátyolfelhő, és jött a Hooold...
Azt hiszem holdas éjszakákra ki kell találnom valami mélyegektől független programot. Például el kellene mélyednem a kettős vagy többes rendszerek témakörében. A változókhoz még túl kezdő vagyok. Erre mondjuk bevethetném a kis távcsövet is.
Aztán ki kellene találni valamit a felhős éjszakákra is. Most például nyugaton szép fátyolfelhők díszítik a naplementét (gyönyörű!), keleten viszont sötét felhőktől nehéz az égbolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése