Újdonsült távirányítómmal és karácsonyra kapott Canon EOS 450D fotómasinámmal este kivonultam a kert végébe. Az előkészületek során addigra feltelepült a gépemre az IRIS, valamint a tarsolyban ott volt 2-3 kezelési útmutató.
Meg kellett tanulnom mi az a flat-field, flat-light, flat-dark, master-dark és a cosmetic állomány. Hogy a készülő fotókat kalibrálni kell, átlagolni és még egy csomó mindent kell velük csinálni, hogy szépek legyenek. Azért nagy illúzióim nem voltak. Megfelelő felszerelés híján nem a távcsövön keresztül készültem fotózni, csak a fiahordóra (távcső tetejére) akartam biggyeszteni a Canont, amivel a saját objektívével akartam kattogtatni. Így igazán csak a Tejút lehetett logikus célpont.
Nem akarok nagyképűsködni, a tegnapi este célja az volt, hogy gyakoroljam a vezetést, és ha közben sikerül egy valamennyire értékelhető képet készíteni, az se baj.
Hát értékelhetőt sikerült, de csak olyan tekintetben, hogy lehet belőle tanulni. De kezdjük az elején.
Őrületesen meleg volt. Még estefelé elkészítettem a kalibrációs képekhez szükséges nyersanyagot. Próbálgattam a Canont a lehető legjobban beállítani (most már tudom, hogy nem igazán sikerült jól:). ISO 800-on elkészültek a dark.ok, ISO 100-on a flat-ek. Kitaláltam valami általam szupernek hitt színegyensúlyt.
Ahogy elkezdett sötétedni, kivittem a csövet. Mint kiderült, nem volt semmi jelentősége, mert alig változott valamit a hőmérséklet egész éjjel, talán ha pár fokot. Az első csillagokkal polárra álltam, és rátettem a fényképezőt a távcsőre.
Apropó, lehet, hogy csak én vagyok béna, de a fiahordó csavarral nekem nem sikerült tökéletesen megszorítani a gépet, szerintem túl könnyen elfordul.
Mikor végre teljesen besötétedett, elkezdtem kattogtatni. Az autofókusz nem tud mit kezdeni a csillagokkal, ezt onnan tudtam meg, hogy bekapcsolva maradt, és így a gép nem is exponált. Kikapcsoltam. Némi fókuszteszt után próbáltam 3 perces követett képeket készíteni a Hattyú kellős közepéről. A szúnyogok szokás szerint elég vérmesek voltak, szóval a követés kicsit rezgős lett :) A három percet sem tudtam tartani. Ehhez kellene egy csipogós stopper. Próbáltam hangosan (nem fennhangon:) 180-ig elszámolni, mikor megvolt leállítottam az expozíciót, 102 másodperc volt.Szóval gyakorolni kell ezt is. A kezdeti komoly rezgéseket az ellensúlyok egyre bátrabb áthelyezésével (azért egy 450D objektívvel nem egy könnyű darab) sikeresen csillapítottam. A szúnyogokat és a fátyolfelhőket nem sikerült. Éjfél körül ugyanis megjelentek, egyre többen és többen. Ezzel vége is lett a csillagászkodásnak.
Az elkészült képeket az IRIS-en átfuttatva aztán láthatóvá váltak a hibák. A fókuszálás nem volt tökéletes, a vezetés szintén. A tükröt mindig fel kell csapni, látható problémát okoz ha nem. A színegyensúllyal nem érdemes bohóckodni, semlegesre kell állítani. Ha nem kapcsolom ki a gépen a zajcsökkenést, akkor NAGYON hosszú egy kép elkészítése.
Az átlagolt képét azért felteszem, okulásképpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése