Először is szabaddá tettem az íróasztal egy részét az operációhoz, majd az így kapott felületet szép fehér papírlapokkal terítettem le. Csak hogy semmi se vesszen el. Kirakodtam a kezem ügyébe a szerszámokat, eszközöket, melyekre előreláthatólag szükségem lesz.
A monitoron Gary Honis útmutatója, mit-merre-hogyan-meddig.
Az eleje nem bonyolult, ki kell csavarozni a burkolat csavarjait.Gyerünk!
Egészen addig nem volt probléma, míg a csatlakozók (USB, exponálózsinór) melleti (mint kiderült a leghosszabb) csavarhoz nem értem. Na, az eltörte két csavarhúzómat, és gyönyörűen kikopott, elmállott a közepe. Nem tudom mi baja lehetett, meg volt feszülve, vagy egyszerűen a fél évtizedes kosz rögzítette ilyen szépen. Lényeg, hogy már nem volt rajta vájat, viszont meg sem mozdult.
Azt hiszem ezen a ponton izzadtam le először egy kicsit. Node, mit lehet tenni egy ilyen nyavalyás csavarral? Kifúrni. Hoztam az akkus csavarhúzót és a fúrószárkészletet. A 2.5-ös szár pont jó lesz, hogy megszabaduljak a csavar fejétől, gondoltam, és neki is álltam. Elég elrettentő lehetett kívülről nézve, ahogy új szerzeményemet a szerelés első fázisában egy bazi nagy akkus fúróval oldalbafúrom. Mintegy két órán keresztül. Szerencsére senki sem látott.
Nagy nehezen végre sikerült megszabadulnom a csavar fejétől, a fekete takarólaptól és kis idő elteltével a csavar szárától is. A fekete műanyag azért károsodott egy picit, no nem a fúrótól, kénytelen voltam szikével kicsit körbefaragni a fejet, mert nem lehetett hozzáférni. Szerencsére nem vészes. Mondhatni olyasmi, amit az átkosban az Africana (meg még pár másik csoki) csomagolásán belül található felirat demonstrál. Azért az élvezeti értékét nem rontja :)
Nos, eltelt több mint két óra, és még csak a burkolat néhány csavarjától sikerült megszabadulni. A step-by-step howto második oldalán tartok. A 12-ből. Mindjárt sötét. Én ennyi időt szántam az egészre. Ehh, most már mindegy, haladjunk. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor a "képes beszámoló" csak "beszámolóvá" lényegült át.
Levettem a burkolatot. Itt kezdtem megtanulni, hogy óvatosan, de határozottan kell bánni a géppel. Kikötöttem a hátlap csatlakozóit. A hátsó fémlemez eltávolításához megkerestem a forrasztópákámat. Valahogy ez kimaradt a felkészülésből.
Na, most jön a neheze. Az alaplap. Sok-sok hártyavékonyságú szalagkábel, és pár eldugott csavar, valamint az érzékeny kábelek és IC-k között némi forrasztás, megint.
Lássuk először a kábeleket. És elmentem fogpiszkálókért. Gary írta, hogy az kell, de gondoltam megoldom máshogy. Hát nem igazán lehet. Sőt. Így utólag azt mondom, hogy az egész Canont két csavarhúzóval, egy pákával és három fogpiszkálóval rakják össze a gyárban.
A kábeleket kikötöttem, az eldugott csavart is sikerült eltávolítanom.
Ezután következik a fényképezőgép alaplapjának eltávolítása. Sokat tököltem vele, túl óvatos voltam megint. Pedig Gary írja, hogy határozottan (, de óvatosan) jobbra kell húzni egy kicsit, hogy ki lehessen billenteni. Az alaplapra van kötve egy szélesebb (ez a CMOS egyik szalagkábele, mint később kiderült) és egy keskenyebb szalagkábel (erre a tippem: zármechanika). Ezeket is kikötöttem. Már csak a CMOS tartólemezét kell eltávolítani.
Meglepően egyszerű volt. Persze, mert már lerobbantottam róla a fél gépet. Szóval kicsavaroztam az előírt öt csavart, és már le is tudtam emelni a CMOS-t. Gép félretesz, az elkövetkezendő szakaszban csak a CMOS-sal foglalkozok, illetve a szűrőjével. Gary szerint most jön a legkritikusabb rész. Bármit elrontok (leginkább, ha megsérül az érzékelő, vagy valamelyik csatlakozó), kész, vége, nincs tovább. Ki is mentem sétálni egy tíz percet, kézremegést csökkenteni. Gary szerint eddig volt a könnyű része, én meg már vagy kétszer frászt kaptam. Úristen, akkor ez milyen lesz.
És meglepően könnyen ment. Igaz, hogy a két oldalas ragacs elszakadt (elvágtam), de ki érdekel, funkciója továbbá csak annyi, hogy a keretet tartsa. Kb. negyedóra alatt végeztem a szűrő eltávolításával, és a szűrőkeret visszaszerelésével a CMOS lemezére. Nagyon vigyáztam, hozzá ne érjek az érzékelőhöz. Meglepő módon sikerült nem hozzáérni, ez magamhoz képest világrekord.
Jöhet az összeszerelés!
Az érzékelő fémlemeze simán ment az öt csavarral. Végén határozottan meghúztam, nehogy lötyögjön használat közben. Megfigyeltem, hogy a csavarok már szorulnak, de a rögzített elem még mozog. Szóval továbbra is, óvatosan, de határozottan!
Jöhetett az alaplap! Na itt kezdődött újra a probléma. A keskenyebb még csak-csak ment, de a széles annyira fel volt kunkorodva, hogy alig sikerült becsúsztatnom a csatlakozóba. Olyan ötödikra azért ment. Bevetettem három fogpiszkálót, továbbá kézzel nyomtam össze a csatlakozót. Elégedetten szemléltem az eredményt, láttam mindegyik kábel a helyén, egy sincs kicsúszva.És amikor húztam ki az utolsó fogpiszkálót, a szélesebb szalagkábel behasadt, beszakadt! Hogy a fene...! Ez vezet egyenesen az érzékelőhöz... Mit mondjak, leizzadtam.
Megvizsgáltam a szakadást. Kb. 2 mm, és szerencsére hosszanti. Úgy néz ki, nem szakít meg áramkört. Lesz, ami lesz, gondolta, folytatom. Van ezért esély, hogy fog ez még működni.
A továbbiakban Gary útmutatása alapján szépen összeraktam a gépet, visszaforrasztottam a fémlemezeket, folyamatosan portalanítottam, ahol kellett, törölgettem.
És beraktam az akkumulátort. Lássuk, bekapcs.
Őrült kattogás, mintha egy tíz-tizenötös sorozatot lőttem volna vele, majd Err 99. Újra, ugyanaz. Menü van? Van! Kijelző működik, háttérvilágítás működik. Setup működik. Képet csinált? Nem... CF-kártyát olvassa? Igen, a régi képek megvannak. Az ugyan nem derült ki, hogy az érzékelő működik-e, viszont az látszik, hogy valamit rosszul raktam össze, amitől megvadult a mechanika.
Újabb kézremegés-csillapító tízperces séta következett, már elég késő volt, talán éjjel egy körül? Közben végiggondoltam, mi legyen. Aludni úgysem tudnék, amíg ilyen állapotban van a gép. Akkor? Nincs is kérdés...
Visszamentem, és immár emlékezetből szétszedtem az alaplapig a gépet és újra összeraktam. Csavarok, forrasztások, kábelek. Próba. Ugyanaz. Ajjaj.
Na, akkor megint. Most már az alaplapot is leszereltem, és az összerakásnál, mikor már csak a hátlap hiányzott, bedugtam az akkut. Próba. Hopp, most jó! Nem kelepel, nem csattog. Nade mivel nincs hátlap, nem látom, mit mond a gép. Gyorsan-gyorsan, rá az LCD-t, hátlapot, satöbbi. Bekapcs. LEMERÜLT EZ A DÖG! :D Gyorsan rátöltöttem tíz percet. Próba. MŰKÖDIK!
Készítettem pár képet vele, nincs hiba az érzékelő környékén. Tökéletes, pár apróságtól eltekintve.
1. A keresőbe a meglevő 2 porszem mellé bekerült még 3. Mondjuk én nem fogom a keresőt használni, tehát...
2. Az elfúrt csavar helyett kell szerezni egy újat. Szerencsére nem a mindent-összetartó-csavarról van szó, de szerintem az azért kell oda.
3. A végén a nagy kapkodásban az LCD elé is bekerült (és ottmaradt) pár porszem. Ez zavarhat, de nem lényeges.
4. A kis LCD háttévilágítása elment. Ez nem tudom, mitől van, igazából ez sem nagyon zavaró, ha portalanítom az LCD előtt a plexi-lapot, megnézem, hátha...
A végeredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése